Kszi, Simon / Love, Simon (2018)
2018. április 17. írta: hannigabi

Kszi, Simon / Love, Simon (2018)

Enyhén spoileres!

Az ifjúsági romantikus vígjátékok, drámák és dramedy-k szinte soha nem voltak ennyire gyakoriak. Úgy is mondhatnám, hogy ezek a filmek most élik virágkorukat. Ugyan minőségében sokkal több hitvány mű lát napvilágot ezen szubzsánerek keretei közt, de nem szenvedünk hiányt a jó, hovatovább kiváló darabokból sem. Kétségtelenül azok a legjobbak, amikbe szerzőiknek sikerül egy darabot belecsempészni magukból, világnézetükből, stílusokból. A legjobb példa erre talán a tavalyi év nagy favoritja, a Call Me by Your Name vagy az izlandi Hjartasteinn. Greg Berlanti korábbi két pocsék filmje után talpra állt, hogy tovább bővítse a coming of age dramedy-k színes palettáját.

lovesimon.jpg

A történet középpontjában Simon, egy átlagos középiskolás tanuló áll, aki ugyanolyan, mint kortársai. Iskolába jár, szerető családja van, hétvégén pedig a barátaival múlatja az időt, buliznak, vidámparkba járnak, kirándulnak. Azonban van egy nagy titka, amit szerettei előtt is titkol, mégpedig azt, hogy homoszexuális. Azonban mikor az iskola közösségi oldalán egy névtelen felhasználó bevallja, hogy meleg, Simon elkezd vele levelezni, és ez fenekestül fordítja fel jól megszokott kis világát.

Az alaphelyzet tehát szinte semmivel nem tűnik másnak korunk drámába ágyazott vígjátékaitól, vagy független filmjeitől. Sőt, az első 20 perc tulajdonképpen teljesen klisés indie filmet ígér. Ugyanazok az eszközök, a narratív elemek. Teljesen hétköznapi módon adja át a műfaj már jól megszokott paneleit, azonban Berlanti többre vágyott annál, minthogy egy átlagos filmet készítsen. Éppen időben tud egyet váltani, hogy ne egy előre megrágott tucatterméket kapjunk (érdekes, hogy 2018-ra már ott tartunk, hogy több feelgood indie filmet kapunk, mint hollywoodi giccset), hanem egy minden elemében működő hol vicces, hol tragikus alkotást.

Ugyanis a Kszi, Simon a középső 1 órában és 10 percben működik igazán. A könnyed hangvételt, a laza elmesélési módot könnycsatornáinkat megdolgozó melodrámává kerekíti. Simon kálváriája se nem a másságtól való büszkeségtől, se nem a társadalmi kirekesztettségből fakad, hanem az ezeket megelőző és a vele élő szorongásból, valamint a félelemből, ami egészen a titok felfedéséig elképesztően szuperál. A produkció csúcspontja pedig egyértelműen a pillanat, mikor bevallja családjának másságát. Simon (Nick Robinson őszinte, hol energikus, hol visszafogott játéka meglepően erős) karakteréből fakadó szexuális és érzelmi frusztráció a mozgatórugója egész drámájának, ami elkeseredett megfelelési kényszerré eszkalálódik, ráadásul nemi beállítottsága sok más mellékkarakter gyötrelmét is okozza. Mindemellett kiválóan felépített jellem-, illetve helyzetkomikummal operál, ami javarészt a nagyszerű comic relief karaktereknek köszönhető. Ezek jóval őszintébben és életszagúabbak, mint bármelyik nagyköltségvetésű produktum az elmúlt évekből. Utoljára talán a 22 Jump Streeten nevettem ennyit.

lovesimon2.jpg
A nyögvenyelős kezdés és a rettentően fájdalmas közép után érkezik el a Kszi, Simon egyetlen, de nagy problémája. Miután Simonról kiderül szexuális beállítottsága, az iskolában, a közösségi felületen egyöntetű üdvrivalgás fogadja, ami az iskolai és médiában jelenlévő zaklatók miatt egyfelől érthető lenne, de mind a szkript, mind a rendezés elképesztő túlzásba esik ezen a téren, és egy giccses pride szerű végben teljesedik ki Simon története, holott egyértelműen egy jóval intimebb kép kellett volna, hogy társuljon az addigi már-már lenyűgözően drámai filmhez. Ugyanakkor Jennifer Garner nagymonológja majdnem annyira hatásos, mint Michael Stuhlbargé a Call Me by Your Name végén, még ha maga a színésznő pocsék is.

Summa summarum akár az év legjobbjai között is emlegethetnénk a későbbiekben a Kszi, Simont, hiszen nagyon fájdalmas és szomorú lehetett volna az összkép, ha a vége nem fordul át egy Nicholas Sparks-ot idéző, giccses végjátékba. De mindenkit arra bátorítok, hogy tegyen vele egy próbát, mert ha mást nem, azt nagyszerűen prezentálja, milyen folyamatok játszódhatnak le egy fiatal férfiban, aki a benne egyre növekvő félelem miatt még barátai életét is képes összekuszálni.

8/10

u.i.: Ezt a magyar címet nem tudom mire vélni. 

A Kszi, Simon a magyar mozikban június 21-től látható. 

A Kszi, Simon adatlapja a Magyar Filmadatbázis (MAFAB) oldalán. 

hirdetes_plakatos.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr313825716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TomPowell25 2018.04.17. 12:09:34

A kritikát is mondhatnám jónak, ha egyrészt nem spoilerezne kíméletlenül (igen, egy ilyen filmet is lehet spoilerezni, mi a francért nem lehet a történet ismertetése nélkül elemezni egy filmet?! ezt egy olyan írja, aki már 3-szor látta a filmet, szóval nem magam miatt vagyok kiakadva, hanem az olyanok miatt, aki informálódna a mozi minőségéről, de annak történeti elemeivel nincs tisztában még akkor sem, ha a könyvet olvasta, mivel attól jócskán eltér), másrészt ha már SPOILEREKNÉL tartunk, akkor egyrészt nézzük már meg, hogy az elmúlt évek LMBT filmjei mennyi végződött abszolút pozitív, élet igenlő kicsengéssel, ami nem azt mondja egy közösség tagjainak, hogy fájdalmas, nem könnyű lesz az élete (segítek: zéró, a Call Me By Your Name is könnyekkel végződött) és azért rossz, giccses a vég, mert nem ezt mondja/hazudja. Ez egy az első pillanattól az utolsóig felvállalt John Hughes-mozi, annak minden optimizmusával, közhelyességével, szóval ezt a film szemére vetni enyhén szólva necces és hozzá nem értésről tanúskodik. Max akkor lenne jogos, ha nem funkcionálna, vagy kilógna az összképből, de nincs így és a Nicholas Sparks szintű giccshalmaztól is messze van. Nem azzal van a problémám, hogy mennyire tetszett, avagy nem a szerzőnek, hanem azzal, hogy irreleváns dolgokat kér a filmen számon. Ha pedig már megjegyezzük, hogy valaki pocsék színésznő, akkor azt támasszuk is alá valamivel. Garner nekem sem a kedvencem, de már bizonyított jó pár filmben, hogy igenis tud játszani, és ez az egyik.

hannigabi 2018.04.17. 13:12:14

@TomPowell25:

SPOILER ALERT!

Mondjuk lehet úgy is kvázi happy end-et írni egy ilyen film végének, hogy megtartjuk a maga intim mivoltában, de az, hogy az egész suli azt várja, hogy mikor jön el a titokzatos Blue, majd egyöntetű üdvrivalgás fogadja a csillagos ég alatti, óriáskeréken elcsattanó csókot... hát nem tudom... nekem ez bőven a giccshatáron belül helyezkedik el. Mindenesetre ne haragudj, hogy nem estem hanyatt, és mertem csak simán jó filmnek titulálni. :)
Bocsi, hozzáértés zéró, csak egy globalista média által pénzelt, petyhüdt fotelfirkász vagyok, aki abban leli örömét, hogy mindenbe beleköt. :((((((
Viszont alkalomadtán - ha már nagy mellénnyel számon kéred rajtam, hogy nem támasztottam alá semmivel Garner pocsék színészi vénáját - akár te is megmondhatnád, mikor volt rá precedens, hogy jól, esetleg természetesen játszott, mert nekem még nem volt lehetőségem így látni (ezen kívül), bár bevallom, nem is láttam minden filmjét.
A lelki üdvödért meg odaírtam egy kis figyelmeztetést a cselekmény részletezés végett. Nem tudnám elviselni, ha miattam lennének álmatlan éjszakáid.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2018.04.17. 16:06:06

@TomPowell25: várom hogy esetleg egy harmadik platformon is leírd ugyanezeket a gondolatokat. elsőre, facebookon nem értettük meg :/

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2018.04.17. 16:09:49

@hannigabi: voltak pedig neki kifejezetten erős alakításai: Hirtelen 30, Daredevil, Elektra, Kilenc élet, Lódító hódító, Pearl Harbour - egytől-egyig kiváló és emlékezetes szerepek.

hannigabi 2018.04.17. 16:44:09

@FroG: De pláne a Lódító hódító