Amerikában tisztelettel ápolják az emlékét, nálunk senki sem ismeri. Pedig Haraszthy Ágoston nem hétköznapi ember volt, nehéz eldönteni róla, hogy hős volt-e vagy kalandor, de az biztos, hogy Kalifornia magyar "Grófja" - így hívták a kortársai - nem született grófnak, 1812-ben Budapesten, "csak" köznemesnek, és a családja sem volt túl gazdag, ezért hamar meg kellett tanulnia megállnia a saját lábán. Az igazi kalandok akkor keződtek az életében, amikor úgy döntött, hogy elhagyja kényelmes bácskai életét, és Amerikába költözik, ahol nem kispályázott, megalapított egy várost, ő volt San Diego első seriffje, majd az aranyláz őt is Kaliforniába szólította, ahol először aranyverdében dolgozott, majd belevágott a borüzletbe, olyan sikeresen, hogy máig őt tartják a kaliforniai borvilág alapítójának. Azonban a filoxéria tönkrette, és élete végén Nicaraguába költözött, ahol úgy lelte halálát, hogy egy krokodil felfalta. Hihetetlenül érdekes életút, egy rendkívül kreatív üzletember sorsa Amerikában, aki soha nem adta fel, mindig feltalálta magát, új utakat keresett, folyamatosan tanult és alkalmazkodott a gyorsan változó világhoz. Nagyon különleges kapcsolat fűzte édesapjához, aki vele együtt kezdett új életet az Újvilágban, együtt küzdötték végig a nem mindig könnyű éveket, hogy aztán néhány nap eltéréssel haljanak meg, úgy, hogy egyiküknek sincs sírja, hiszen Ágostont egy krokodil falta fel, édesapja pedig egy hajóúton hunyt el és a tengerbe temették. Őszintén szólva semmit sem tudtam az ő történetéről, csak a cím keltette fel a kíváncsiságomat, na és a jól sikerült borító, de kellemesen meglepődtem, mert a szerzők alaposan utánajártak Haraszthy Ágoston filmre kívánkozóan fordulatos életének, amelyet olvasmányos stílusban tártak az olvasók elé. A könyv jól szerkesztett, gyönyörű fotók találhatók benne, amelyek közelebb visznek bennünket ahhoz a korhoz, amelyben a "Gróf" élt, az egyetlen problémám vele az, hogy kicsit túl sok benne az elírás, amelyeket egy alaposabb átnézéssel valószínűleg ki lehetett volna javítani, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a rendkívül izgalmas életrajzi kötetnek.

Haraszthy Ágoston 1812-ben született Budapesten, Terézvárosban és 1869-ben indult utolsó végzetes útjára Nicaraguában. Kalandos élete során sokszor volt fenn és lenn, de mindig talpra tudott állni és újrakezdte az életét, ha kellett, egy teljesen új helyszínen és szakmában. A szenvedélyes magyar, aki igazi vállalkozó szellem volt, olyan kalandos életet élt, amelyet érdemes megismerni.

Haraszthy Ágoston nyughatatlan szellem volt, egy igazi romantikus álmodozó, akitől nem állt távol a füllentés sem, ezért nem volt könnyű dolga a szerzőknek, amíg kiderítették, mi az igazság és mi a legenda az általa saját magáról terjesztett történetekből. A grófi cím valahol az Újvilágba tartó gőzösön született, ahogyan az ezredesi is, hiszen egyik sem volt, de Amerikában ugyebár nem az számít, honnan jösz, hanem az, hogy mit teszel le az asztalra, ezért főleg senkit sem érdekelt, hogy a messzi Európában hogyan tett szert ezekre a címekre, így hívták és kész, mert tisztelték azért, amit véghez vitt. Azért az ő hírneve nem sem maradt hótiszta, belekeveredett egy csúnya perbe, amelyben azzal vádolták meg, hogy sikkasztott, és bár a horribilis összegért szerződtett ügyvédek munkájának köszönhetően felmentették a vád alól, sohasem tudta lemosni magáról a gyanút, hogy mégiscsak elkövette ezt a nem túl tisztességes tettet. Azonban éppen ennek a botránynak köszönhetően tette át a székhelyét Sonomába, ahol megalapította a ma is létező Buena Vista Winery-t, ahol a főként Európából hozott szőlőtőkéknek köszönhetően felvirágoztatta Kalifornia borvilágát.

A könyv egy izgalmas nyomozás is, hiszen a szerzők a helyszínen jártak utána Haraszthy Ágoston életének, bejárták azokat a településeket, ahol megfordult, és meg is osztják velünk élményeiket, így egyszerre ismerhetjük meg a múltat és a jelent. Végigkísérhetjük, hogyan alapított mindjárt nyitásként egy települést nem sokkal azután, hogy megérkezett új választott hazájába, amelyet nemes egyszerűséggel - emberünknek soha nem volt problémája az önbizalommal - saját magáról nevezett el Haraszthy Town-nak, amely még ma is létezik Sauk City néven és a lakók szorgalmasan ápolják alapítójuk emlékét. Nem volt igazi sikertörténet az itteni tartózkodása, hiszen nyomasztó adósságai miatt kénytelen volt felpakolni népes családját és az aranyláz nyomában Kaliforniába indulni. Először San Diego seriffje lett, mely hivatalt egy évig töltötte be ugyan, mégis megemlékeznek róla a város múzeumában. San Fransiscóban belevágott az aranyüzletbe, amely botránnyal ért véget, hogy aztán Sonomában végre életének csúcsára érjen a borászatban. Innen azonban már csak lefelé vezetett az út, mindent elvesztett, de magas kora ellenére most sem adta fel, és Nicaraguába költözött, ahol cukornáddal kezdett foglalkozni, itt érte a halál, amely hozzá méltóan rendkívüli volt.

Együltő helyemben olvastam végig ezt a könyvet, olyan volt, mint egy kalandregény, pedig egy igaz történet nyomába eredtek benne a szerzők, akiknek nyilván nem kevés utánjárásba került, hogy kiderítsék ennek a kalandor természetű embernek az életútját. Kár, hogy azt nem tudjuk meg, hogy a felesége, Elenóra hogyan élte meg a vele töltött évtizedeket, pedig az ő útja is hosszú volt a bácskai birtoktól a sonomai villáig, hogy aztán ő is Nicaraguában hunyjon el sárgalázban. Nem kevésbé volt érdekes személyiség Haraszthy apja, aki mindvégig fia mellett állt, jóban és rosszban egyaránt, és szerencsére sohasem tudta meg, hogy Ágoston előbb halt meg, mint ő. Kalifornia magyar grófja egy igazi pionír volt, aki meglátta az Amerikában rejtőző lehetőségeket, a békés bácskai vidéki élet helyett a kalandokat választotta, és olyan sorsot mondhat magáénak, amely üvölt a filmvászon után, annyira izgalmas és fordulatos. Élmény volt olvasni ezt az érdekes életrajzi könyvet.

9/10

A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.