Könyvkritika: Brian Jay Jones: George Lucas (2017)
2018. február 06. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Brian Jay Jones: George Lucas (2017)

Ebben a könyvben áttekintésre kerül az életmű és a zárkózott rendező magánéletől is sok mindent megtudhatunk

lucas.jpg

Az Erő már olyan régen velünk van, hogy az életünk részévé vált, azonban a messzi-messzi galaxis eléggé magának való atyjáról nem sokat tudunk, ezen a helyzeten sokat javít ez a nemrégiben megjelent nem hivatalos életrajz. Trekkie-ként is nagy tisztelője vagyok George Lucas munkásságának, hiszen a Star Wars sagán nőttem fel, mint mindenki más, mert emberünk egy önálló univerzumot épített, és sokat tett azért, hogy a digitális trükkök ma ott tartanak, ahol. Emlékszem, kisgyerekként milyen ámulattal néztem az űrcsatákat a moziban, évekkel később a dinókat, majd még később az Avatar technikai csodáit, ezeket a a pillanatokat sohasem élhettük volna át, ha Lucas nem hozza létre a saját vállalalát, amely oroszlánrészt vállalt ezeknek a látványfilmnek a sikerében. Sőt, még a rivális franchise-ba is besegített, hiszen a Star Trek mozifilmek is az ő trükkmestereinek köszönhetően is nyűgözhették le a nézőiket. Ezért Mark Hamill viccesesen leárulózta Lucast, aki erre azt válaszolta, hogy első az üzlet, kölyök. És valóban, a rendező ezen a téren is forradalmasította a filmgyártást, hiszen a kiváló érzékkel aknázta ki a Csillagok háborújában rejlő lehetőségeket, és lett dollármillárdossá, még azelőtt, hogy horribilis áron továbbadta volna élete főművének jogait a Disneynek. Nem tartja magát művésznek, csak egy tisztes iparosnak, akire szerinte a digitális filmkészítés egyik úttörőjeként fog emlékezni az utókor, és "talán azért, hoy csináltam pár jelentéktelen science-fiction filmet a 20. században". És közben feltalálta a blockbustert, a jediket, és egy olyan galaxist, amelyben még a mostani, erősen felhigított változatában is otthon tudja érezni magát kicsi és nagy egyaránt. Ebben a könyvben áttekintésre kerül ez a különleges életmű, és a zárkózott rendező magánéletéről is sok mindent megtudhatunk, olvasmányos stílusban, mégsem felszínesen. Nemcsak rajongóknak érdemes elolvasni, hanem mindenkinek, aki szereti a mozi világát, amelynek George Lucas megkerülhetetlen szereplője.

George Lucas 1944-ben született egy kaliforniai kisvárosban, Modestoban, a helyi papírbolt tulajdonosának fiaként. Apja minden vágya volt, hogy a fiú idővel átvegye tőle az üzletet, ő azonban a saját álmait követte, és otthagyva szülővárosát, a Dél-Kalifornai Egyetem (USC) filmszakán kötött ki, tulajdonképpen véletlenül, és azonnal tudta, hogy megtalálta azt, amivel egész életében foglalkozni akar.

Nem jött gyorsan a siker, hiába derült ki már az egyetemen kivételes tehetsége, mégsem fogadta tárt karokkal a konzervatív filmipar az ifjú titánt, akinek évekig tartott, amíg eljutott első játékfilmjéig, amely nemcsak jól megbukott a mozikban, de még barátja, Coppola filmes vállalatát is a csőd szélére küldte. Ezután néhány nagyon nehéz év jött az életében, amíg megírta az American Graffitit, amelyet nagy nehezen el tudott adni a Fox stúdiónak, de a film sikere után minden megváltozott az életében. Gazdag lett, és megvalósíthatta álmát, a Csillagok háborúját, a többi pedig már ahogyan mondani szokták, filmtörténelem. Miközben mindannyian ismerjük a franchise történetét, az nem annyira közismert, hogy Lucas egyedülálló apaként nevelte fel három (örökbefogadott) gyermekét, hogy aztán túl a hatvanon rátaláljon az igaz szerelemre, és ma már kőgazgag nyugdíjasként a családjával foglalkozzon elsősorban és gyönyörködjön birtokában, a Skywalker Ranch-ben.

Érdekes adalékokat tudhatunk meg a könyvből, például azt, hogy azért sikerült olyan sötétre az Indiana Jones és a végzet temploma, mert az író Lucas akkoriban vált el, és nem volt túl jó passzban, ahogyan a rendező, Spielberg sem.  Az is világossá válik számunkra, hogy a rendező legendás üzleti érzékét édesapjától örökölte, aki gyerekkorától arra nevelte, hogy ne pazarolja a pénzt, és elsősorban saját magába fektesse a tőkéjét. A saját szintjén végülis az atyai örökséget vitte tovább, így született meg az évek során milliárdossá váló saját cég, amelynek fejlődését szintén végigkövethetjük ebben a kötetben, és azt is, hogyan vált munkamániás filmőrültből a gyerekei hatásának köszönhetően egy alapvetően családbarát gigavállalkozás fejévé, aki sok évtized múlva ugyan, de megtanulta megkedvelni a színészeit is, miközben kezdetben elsősorban a vágás és a látvány érdekelte a filmkészítésből, legendásan nem tudta instruálni a szereplőket. A sors fintora, hogy miközben mindig is utált forgatókönyvet írni - és igazából sohasem tanulta meg rendesen a műfajt, hiszen ő maga csak a történetet és a karaktereket dolgozta ki, a párbeszédeket mindig profikra bízta, mert tudta, hogy ez neki nem megy - , mégis az ő fejéből pattant ki az egész Star Wars univerzum, és az Indiana Jones saga is. Hamar lepasszolta a rendezést, mert úgy érezte, hogy ez sem neki való, ehhez képest minden filmjét teljes kontroll alatt tartotta producerként, és persze sohasem bírta ki, hogy ne rendezzen bele a jelentekbe. Spielberg volt az egyetlen, akinek nem szólt bele a munkájába, mindenki másnak valószínűleg rémálom lehetett a munka Lucas-szal, aki mindig a saját feje után ment, nem tűrte el senkitől, hogy más véleménye legyen, mint neki.

lucas2.jpgÖntörvényű ember, aki annyira gyűlölte Hollywoodot, és azt, hogy a stúdiók bele akartak szólni a munkájába, hogy megteremtette a saját filmes cégét, amely csak az övé. Ki gondolta volna, hogy a saját pénzét kockáztatta a Star Wars filmekért (ma már persze tudjuk, hogy hatalmas nyereséget is kaszált velük, de a készítés során erre semmilyen garancia sem volt, simán elbukhatta volna a teljes vagyonát), hogy mindig készséggel segítette ki filmes barátai szerelemprojektjeit, amelyek sorra megbuktak a pénztáraknál, nekik mégis hatalmas élményt jelentett az elkészítésük. Legendás barátságának sok évtizedes történetét is megismerhetjük Coppolával és Spielberggel ebben a jól felépített könyvben, nyilván forgatási sztorik garmadával együtt, de mindenekelőtt közelebb kerülhetünk az emberhez, akinek élete főműve a Star Wars, de az ő tehetsége és trükkgyárának munkatársai nélkül ma sehol sem lenne a CGI. Az ő műfaja a szórakoztatás és a látvány, és az, hogy elvitt bennünket egy messzi-messzi galaxisba, amely nélkül sokkal szürkébb lenne a világ.

9/10

unnamed.png

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7713632742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.