A tolonc (1915)
2018. január 13. írta: FilmBaráth

A tolonc (1915)

Jászai Mari egyetlen fennmaradt filmjét egyszer mindenképpen érdemes megnézni

a_tolonc.jpg

Két jó okom volt rá, hogy megnézzem életem első magyar némafilmjét: Kertész Mihály és Jászai Mari. Ez az egyetlen film ugyanis, amely megőrizte számunkra a legendás színésznő játékát, az pedig csak a hab a tortán, hogy a Casablanca rendezőjének egyetlen fennmaradt magyar alkotása is. Az elveszettnek hitt kópia igen kalandos körülmények között került elő 2006-ban, 2014-ben digitálisan felújították, most pedig még néhány napig ingyenesen megtekinthető itt. A Tóth Ede népszínműve alapján készült alkotás nem éppen filmtörténeti mérföldkő, viszont igazi unikum, hiszen Kolozsváron forgatták, erdélyi és magyar színészekkel, igazi időutazás a megtekintése, egy régen letűnt világba nyerhetünk betekintést általa. Jászai Mari az egyik legnagyobb tragika, és mivel a megyénkben (Komárom-Esztergom) született Ászáron, és a színházunk is róla van elnevezve,  nyilván elsősorban miatta voltam kíváncsi erre a darabra, és nem csalódtam. Őszintén sajnálom, hogy nem láthattam színpadon, és bár a legendás orgánumát sajnos nem hallhattam ebben a némafilmben, kivételes drámai ereje átsugárzott a vásznon, több mint egy évszázaddal a forgatás után is. A sors fintora, hogy pont ez az egyetlen mozgókép, amely fennmaradt vele, ugyanis annyira összebalhézott a rendezővel - eltörött a bordája a forgatás során, amiért Kertész Mihályt hibáztatta, aki nem volt hajlandó elismerni a felelősségét - hogy a bemutató utáni bankettre nem ment el. Miközben a gyönyörű kalotaszegi népviseletben, Kolozsvár és Torockó festői tájaiban gyönyörködhetünk, egy meglepően erős drámát is kapunk, amelyet kifejező zene fest alá (a némafilmek ugyanis nem némák, csak a színészek nem beszélnek). Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, különleges élmény, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

Angyal Liszkának (Berky Lili) édesapja a halálos ágyán bevallja, hogy ő valójában a nagybátyja, az igaz apja a fivére, akit édesanyja 15 évvel ezelőtt megölt, ő pedig magához vette a magára maradt gyermeket. Liszka beáll szolgálónak Kontráékhoz, akiknek fia, Miklós (Várkonyi Mihály) beleszeret a szép fiatal lányba, azonban a dolgok nem jól alakulnak, Liszkát tolvajnak hiszik és visszatoloncolják szülőfalujába, ahová akkor érkezik meg édesanyja, Ördög Sára (Jászai Mari), aki akkor szabadul a börtönből...

Tóth Ede 1875-ben írt népszínművét Dr. Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója adaptálta filmre, az ő ötlete volt, hogy készüljön mozgókép a színdarabból, Kertész Mihály egy dániai tanulmányútról hazaérve ült be a rendezői székbe, az operatőr, Fekete László pedig Bécsben tanulta a szakmát. A két alkotó bátran kísérletezett a beállításokkal, hihetetlen, de ebben az 1914-ben készült, és 1915-ben bemutatott némafilmben már képeket tudtak vetíteni a jelenetekben, olyan meggyőzően, mintha egy ma készült alkotásban látnánk őket. Kicsit zavaró lehet, hogy angol változatban maradt fenn a film, így a főszereplőt Betty-nek, Jászai karakterét pedig Sarah-nak hívják, de azok is érteni fogják a cselekményt, akik nem beszélik a nyelvet, annyira kifejezően játszanak a színészek. Jászai Mari csak néhány percig látható sajnos, de annyira erős a jelenléte, hogy nekem főként az ő jelenetei maradtak meg, pedig Berky Lili és Várkonyi Mihály játékára sem lehet panasz.

A némafilmektől sokan idegenkednek, pedig egy kis nyitottsággal különleges élményben lehet részünk, mert igaz, hogy ez a fajta mozgókép közelebb áll a színházhoz, mint azokhoz az alkotásokhoz, amelyekre manapság be szoktunk ülni, mégis ugyanolyan művészi élményt tudnak nyújtani. A színészeken nagyon sok múlt ezekben az alkotásokban, hiszen ha a tehetség nem jött át a vásznon, akkor nem volt mivel kompenzálni a hiányosságokat. Ugyanakkor nagyon hangsúlyos a zene, a technikai kivitelezés is meglepően modern tud lenni, annak ellenére, hogy ezek a darabok természetesen még fekete-fehérben forogtak és a digitális felújítás sem tudta teljes mértékben ellensúlyozni az évek során bekövetkezett avulást, mégis csak külsőleg fakultak meg ezek a filmek, a bennünk rejlő művészi erő semmit sem kopott, vagyis én mindenki arra biztatnék, hogy tegyen egy próbát a műfajjal, nem fogja megbánni.

a_tolonc2.jpg

A filmet a Janovics által vezetett Proja Filmgyár készítette, a forgatás nagyrészt a kolozsvári stúdióban zajlott, továbbá a városban, Torockón, a Tordai-hasadéknál, valamint az Aranyos partján. A bemutató előtt egy per borzolta a kedélyeket, de a problémák megoldódtak, és a film erkölcsi és anyagi sikert hozott Janovicsnak. külföldön is forgalmazásra került. Aztán a történelem vihara elsodorta a kolozsvári magyar filmgyártást, a kópiáról is sokáig úgy tudták, hogy megsemmisült, Amerikában mégis rábukkantak egy pincében, hajón érkezett haza több hónapos úton (repülőn nem lehetett szállítani a gyulladásveszély miatt), majd kezdetét vette a hosszú helyreállítás. Vagyis nagyon kalandos utat járt be ez az alkotás, amíg újra abba az állapotba került, hogy a nézők láthassák a színészek játékát és Kertész Mihály rendezői munkáját.

Igazi régi idők mozija ez, egy olyan korba visz el bennüket, amely már régen elveszett a történelem süllyesztőjében,  és bár az igazi különlegességét Jászai Mari egyetlen fennmaradt alakítása jelenti, mégis egy mai szemmel nézve is jól felépített filmhez van szerencsének, kicsit népiesch, de jól megírt karakterekkel. A tragédia és a komédia együtt létezik ebben az alkotásban, amelyben a hatásos jelenetek ugyan nem állnak össze teljes mértékben egységes egésszé, mégis van benne néhány olyan pillanat, amely nagyon erősen meg tudja érinteni a néző lelkét. Igazi unikum ez az alkotás, amely messze nem felejthetetlen, de tartalmas és értékes darab, amelynek Jászai Mari ad igazi drámai mélységet.

7/10

A tolonc teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4313569611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Krumpli Bogart 2018.01.14. 09:50:05

"Köpni tilos!" tábla a személyzetközvetítőnél óriási. :) Érdekes volt, bár ezt a műfajt szoknom kéne, helyenként a túljátszás olyan érzeteket keltett bennem, mint amikor a tányéron megcsúszik a villa. Várkonyi Mihály azonban igen szemrevaló férfiember volt, jól megnéztem magamnak. A nők sminkje sem kutya azért, a szem köré festett szürke karikákkal. :)

orient 2018.01.14. 11:18:39

Fantaszikus volt koszi. Megneztuk egesz csaladdal es mindenkinek nagyon tetszett. Ez egy klasszikus, barmikor ujraneznem.

FilmBaráth 2018.01.14. 14:29:17

@orient: Szívesen, örülök, hogy tetszett a film:-)

Terézágyú 2018.01.15. 09:49:39

@Krumpli Bogart:
""Köpni tilos!" tábla a személyzetközvetítőnél óriási. :)"

Igen, annak idején a középületekben illetve a villamosokon is ki volt írva ez...