Sorozat: BoJack Horseman - 4. évad
2018. január 07. írta: danialves

Sorozat: BoJack Horseman - 4. évad

Reneszánszukat élik a felnőtteknek szóló animációs sorozatok, és miközben a műfajteremtő South Park népszerűségét még betudhattuk döbbenetesen polgárpukkasztó voltának, mai utódai, az Archer, a Rick and Morty és a Bojack Horseman már jóval túlnőttek ezen a skatulyán. Főleg utóbbi kettő esetében ugyanis a "felnőtt" jelző már nem pusztán a korhatáros poénokra, szarkasztikus hangvételre értendő, hanem az epizódok gondolataira, a karakterfejlődések pszichológiai mélységeire. A Bojack Horseman például a felszínen csak egy a Hollywood színfalai mögötti húzódó világot kifigurázó szatírák közül, de valójában a tévésorozatok egyik legsúlyosabb és legkomplexebb drámáját vonultatja fel.bojack.jpg

Ez a harmadik évadra különösképpen is igaz volt, ahol hősünk az Archer-féle cinikus-szarkasztikus, önimádó archetípusából végleg egy súlyosan megnyomorított, már nemcsak magát, de a környezetét is romboló alakká vált, a sorozat pedig a lehető legjobban aknázta ki ezt. Raphael Bob-Waksberg ugyanis tökéletesen álmodta meg, hogy hogyan fűzzön össze egy évadokon átívelő koncepciót főszereplője személyiségének feltárásából, hiszen  BoJack fejlődése valójában visszafejlődés, minél több előrelépést tesz, minél közelebb kerül önmaga megértéséhez, annál nagyobb mélységbe süllyed élete. És alapvetően minket sem a címszereplő változása szórakoztat (vagy inkább üt szíven), hanem ahogyan az írók egyre jobban feltárják az ő lelkivilágát.

Ezek után nagy kérdés volt, hogy a negyedik évad hová mozdul el a mélypontról, van-e még lejjebb úgy, hogy közben látszólag a gyógyulás felé indul meg BoJack? Az évad második része azt mutatta, hogy van, ugyanis a visszatekintéseket használó epizódban már nemcsak az ő, hanem a szülei múltja is elkezdett kirajzolódni, megmutatva, hogy honnan szerezték azokat a sebeket, amelyeket továbbadtak fiuknak. Az itt elkezdetteket keretező 11. rész pedig nemhogy az évad, de akár az egész sorozat legerősebb epizódjának is volt mondható.bojack-horseman-season-4-a.jpg

Ami miatt azonban mégis csalódást keltett a legújabb évad, hogy a BoJack Horseman ezúttal alaposan beleesett egyik legnagyobb csapdájába. Már eddig is láthattuk, hogy nem sül el jól, ha az írók olyan karakterekre is próbálnak építeni, akik kezdetben egyértelműen csak comic relief céllal szerepeltek. Todd vagy Mr. Peanutbutter figurája viszont túlságosan is karikatúraszerű ahhoz, hogy a címszereplőével egyenértékű drámát lehessen építeni rájuk, de legtöbbször a velük kapcsolatos humor is idegesítően egysíkú. A harmadik évad nagyszerűségét éppen az szolgáltatta, hogy a sorozat bátran félre merte tenni őket a fő történetszálra koncentrálás érdekében, a negyedik évadot pedig az húzta le, hogy ezúttal először nem feltétlenül BoJack sorsának alakítása, hanem például Mr. Peanutbutter politikai karrierje vagy Princess Carolyn magánéleti drámája vonta magára a figyelmet. (A BoJack életéből kivonult Todd-dal pedig már alig tudnak mit kezdeni, hogy a sorozat része maradjon.) Mr. Peanutbutter kormányzói kampánya kapcsán ütközött ki az is, hogy amíg BoJack Horseman szókimondó, túltolt szatírája remekül működik társadalmi és szórakoztatóipari jelenségek kifigurázásában (ld. a remek Thoughts and Prayers című epizódot), a sokkal gyakrabban gúnyolt politikában már nem tud újat állítani.

Ehhez az is hozzájárult, hogy a BoJack szálát mozgató sztori ezúttal nem volt elég erős ahhoz, hogy a megfelelő drámai impulzusokat szállítsa, ahogyan a másik kvázi-főszereplő Diane párkapcsolati válsága is már évek óta csak egy helyben toporog. Egyértelműen az lett volna a helyes döntés, ha az eddig felsorolt konfliktusok mesterséges fenntartása helyett sokkal mélyebbre ássuk magunkat BoJack szüleinek múltjában - de ez a lehetőség megmaradt a következő évad számára.

A BoJack Horseman negyedik évada tehát csalódás és visszalépést volt, de azt nem állítanám, hogy a sorozat lejtőre került, hanem inkább csak fókuszt vesztett. Van még mit elmesélni, van még mit megmutatni BoJack lelkéből, de ehhez sokkal bátrabban kell nyitni a dráma felé, és elhagyni a csak egyértelműen humorforrásként tartott mellékzöngéket. Illetve nem megpróbálni főszereplővé tenni őket BoJack helyett/mellett.

A BoJack Horseman teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9113556377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2018.01.11. 23:06:08

Én nem éltem meg csalódásként, holott nagyjából egyetértek veled. Szerintem továbbra is zseniális és konkrétan a jelenleg futó kedvenc sorozatommá nőtte ki magát, annyira erőteljes és hatásos. Plusz Princess Carolyn szála nekem kifejezetten tetszett, piszok kemény volt a Ruthie epizód pl. A többiek annyira nem hangsúlyosak, de Bojack kompenzált mindenért.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.01.12. 09:43:17

@Swarm: Princess Carolynt én nem tudom hova tenni, mert ő sem indult úgy, hogy egy fontos drámai karakter lesz, de belőle valahogy érezhetően jobban tudtak főszereplőt faragni, mint a többiekből. És mégsem képesek nekem úgy működni az ő szálai, mint Bojacké vagy Diane-é, Szerintem az hiányzik nekem, hogy a másik kettőnél elég hamar megkaptuk a hátteret, hogy ők miért ilyenek, P.C.-nél ez meg csak lóg a levegőben, amikor látom, újra és újra azt hiszem, hogy csak a munkamániás, pedálozós ügynök archetípusát nézem, aki külső okokból bukik el mindig. Nagyon ütős vége volt tényleg annak az epizódnak, de ott is az ölte ki a dolog súlyát, hogy egyértelműen az írók szúrtak ki vele, és nem ő magával, mint ahogy mondjuk BoJack.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2018.01.12. 11:04:16

Szerintem fokozatosan építették fel az ő drámai szálát is. A BoJackhez fűződő viszonyával, később a kétségbeesett próbálkozásával Vincenttel, míg végül kilyukadtunk Ruthie-nál. Engem nagyon megfogott, simán tudtam vele empatikus lenni. Diane viszont eléggé eltűnt, hiányzott az ő erős jelleme, ebben az évadban csak pillanatai voltak. Rohadt kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőlük, bánnám, ha Carolyn szálát visszavennék.