Képregénykritika: Jodorowsky-Moebius: Incal - 1. rész - A sötét Incal
2018. január 04. írta: FilmBaráth

Képregénykritika: Jodorowsky-Moebius: Incal - 1. rész - A sötét Incal

Agyamenten zseniális felnőtteknek való képregény

a_sotet_incal.jpeg

A Dűne-film romjain született meg az Incal-univerzum, amelynek első része végre megérkezett hozzánk, és pontosan olyan agyamenten zseniális, ahogyan az A szent hegy rendezőjétől és a franciák képregénygurujának együttműködésétől elvárható. A 70-es években Jodorowsky arra készült, hogy filmre viszi a Dűnét, olyan színészekkel, mint Orson Welles, vagy David Carradine, Salvador Dali pedig a császárt alakította volna, a zenéért pedig a Pink Floyd lett volna a felelős. A látványterveken Jean Giraud, azaz Moebius is dolgozott, több mint 3000 rajzot készített ehhez a nagyívű projekthez, amely azonban pénzügyi okok miatt végül nem valósult meg. Jodorowsky azonban nem akarta elengedni ezt az álmot, és úgy döntött, hogy újrahasznosítja a filmhez kitalált kreatív ötleteket, és képregényként éleszti újjá Moebius segítségével, így született meg az Incal-saga. 1981-ben jelent meg az első rész, 1988-ban fejeződőtt be az első sorozat a hatodik kötetttel, hogy aztán egyre sokrétűbbé váljon ez a különös univerzum, amely szigorúan felnőtteknek szól, és annak ellenére, hogy a Dűnén alapul, mégsincs olyan érzése az olvasónak, hogy epigon alkotáshoz van szerencséje. Őszintén szólva nem vagyok akkora képregényfan, hogy ismertem volna az Incalt, csak arra figyeltem fel, hogy mennyire várják a megjelenést a műfaj szerelemesei, ezért kíváncsi lettem, azonban a borsos ár (4.990 Ft) majdnem visszatartott attól, hogy megvegyem, szerencsére egy nagyon jó barátom rábeszélt, hogy érdemes beszerezni a kiadványt, ezért fogcsikorgatva ugyan, de kifizettem a pénztárnál ezt a nem kis összeget. Néhány napig csak nézgettem a borítót (kell ez nekem, tényleg?), végül rászántam magam, és belelapoztam. Aztán elsüllyedt az idő, mert másodperceken belül megfogott ez a rettenesen lepusztult világ, és számomra is teljesen meglepő módon teljes gőzzel szurkoltam a nem éppen filmsztár külsejű főhősnek, hogy derítse már ki, mi ez az Incal, és hozzon egy kis reményt ebbe a lehangolóan embertelen univerzumba. Gyorsan pergő események, fantasztikusan kifejező rajzok, egy haldokló világ, egy igazi antihős, rengeteg ötlet, kreativitás a köbön - nem véletlenül lett klasszikus a saját műfajában az Incal, kár lenne kihagyni az életünkből!

John Difool, R osztályú magándetektív jó nagy bajban van, maszkos támadói először jól elverik, majd egyenesen az Öngyilkosok Sétányához cipelik, és szabadesésben tart a savtóig, ahol a biztos halál vár rá, amikor a rendőr robotok némi szokásos besúgás fejében megmentik. Azonban még nagyobb kalamajkába kerül, ugyanis kalandos módon hozzá kerül az Incal, melynek eredményeként mindenki őt üldözi a bolygón...

A Dűnés alapok letagadhatatlanok (én csak a filmet láttam, nem olvastam a könyvet, ezért valószínűleg van jó néhány utalás, amelyet nem ismertem fel), azonban mégis teljesen egyedi tudott lenni ez az univerzum, amely a felszínen maga a tökély, a valóságban azonban teljesen rothadt. Az emberek közül a gazdagok a magasban élnek, a szegények egyre alacsonyabb szinteken tengődnek, a savtó alatt pedig egy igazi alvilág éli a maga minennapjait, miközben a lehangoló valóságot a technó technológia által fenntartott illúziók takarják el a kíváncsi tekintetek elől. A császár éppen most kap új testet, azonban az Incal felbukkanása miatt nem nagyon ér rá örülni ennek, hiszen nemcsak a hirtelen kirobbanó lázadással kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy John Difool túlélő képessége, amelyet a hosszú évtizedek alatt fejlesztett ki, amíg a mocsokban kellett élnie, még rajta is ki tud fogni. Főhősünk egy igazi noir-nyomozó: iszik, nem veti meg a tudatmódosító szereket, és elég jelentős összegeket költ holoprostikra. Vagyis eléggé kisstílű alak, aki hirtelen olyan események középpontjában találja magát, amelyhez nem kicsit kell felnőnie. Remélem, a következő részekben sikerül neki, és a világ meg lesz mentve, emberünk egyelőre azonban még jócskán szét van esve (időnként szó szerint), van mit behoznia olyan tulajdonságok terén, mint bátorság, hősiesség, magasztosabb célok iránti fogékonyság.

a_sotet_incal2.jpgA Szárnyas fejvadász utópisztikus látványvilága keveredik a Dűne vizuális orgiájával, a lehangoló szürkeség Az ötödik elem lármás és zajos univerzumával, meglepően sokszínű alkotásról van szó, amelyben különleges fajok tárházából válogathatunk. Kezdetnek itt van John madara, aztán a bergek, a technomágusok, és akkor a Metabáróról és a különféle hololényekről nem is beszéltem. Mivel felvezető részről van szó, ezért a sajnos túlságosan vékonyka kötet végéig csak addig jutunk el, hogy megismerjük a főszereplőt, több karaktert, akik valószínűleg fontos szerepet fognak játszani a folytatásokban, képet kaptunk arról, hogy milyen rothadt világban élnek, és mekkora szükség van az Incal-ra, bármi legyen is az. Tényleg csak felnőtteknek ajánlott a képregény, nemcsak a nem éppen prűd ágyjelenetek miatt, hanem azért is, mert egy nagyon mocskos világot mutat be, amelyből süt a reménytelenség, a sötétség szinte már teljesen elnyelte, ezért hajszolja mindenki az Incalt (és vele együtt Johnt is), mert az az egyetlen fénypont ezen a pocsék helyen.

Teljesen más ez a képregény, mint a Marvel vagy a DC univerzum, iszonyúan lehangoló, mégis rettentően izgalmas világba csöppenünk bele, nagyon remélem, hogy minél előbb jön a folytatás, mert én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan folytatódnak John kalandjai, és vajon meg tudja-e menteni a világát. Ahogy egyre több kiadványt veszek a kezembe a műfajból, mind jobban meglepődöm azon, hogy mennyire lesajnálják ezt a művészeti ágat, pedig a maga különleges módján igenis tud értéket közvetíteni. Örömteli, hogy nálunk is egyre inkább erőre kezd kapni a műfaj (nyilván a képregényfilmek sikerének köszönhetően), sorra jelennek meg a nagy klasszikusok, amelyeknek borsos ára van ugyan, de mégis megéri megismerkedni velük, mert nagyon sok ötlet és kreativítás halmozódik fel bennük (természetesen mint minden műfajban, itt sincs hiány középszerből, érdemes utánaolvasni, hogy mire éri meg pénzt költeni és időt tölteni drága életünk drága perceiből). Aki szereti a noirt, a sci-fit, és unja az egy kaptafára készülő kiadványokat, az szeretni fogja az Incalt.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4013535677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zak 2018.05.14. 11:52:05

"Teljesen más ez a képregény, mint a Marvel vagy a DC univerzum" - pont ezért van értelme megvenni. :D