Kultnapló - hannigabi - 2018
2018. január 01. írta: hannigabi

Kultnapló - hannigabi - 2018

Filmek

Florida Project: Gyönyörűen kapja el a gyermekkor gondtalanságát, felhőtlenségét, a vége pedig a műfajon belül egyedülálló és merész. Ugyanakkor Baker stílusát nem igazán tudja bevenni gyomrom. Jóval több volt benne, mint amennyit kihozott belőle. 7/10

Call Me by Your Name: Jó zenék, szép tájak, de vagy 40 perccel hosszabb, mint kéne, hogy legyen. Timotheé Chalament sokszor nagyon túljátssza a szerepét. Nem ítélkezik, nem akar empátiát sem kelteni benned, de mint szerelmi történet: semmi extra. 6/10

The Disaster Artist: Elég posztmodern gesztus a világ egyik legrosszabb művéről és annak készítőiről filmet csinálni, de annyira vicces és akkora szíve van, hogy nem lehet nem szeretni. Nem megvetéssel viszonyul Wiseau-höz, inkább meg akarja értetni velünk motivációit. 8/10 

Three Billboards Outside Ebbing, Missouri (újranézés): Lehengerlő, szívszorító, eszméletlenül vicces és katartikus. Messze a tavalyi év legjobb filmje. És a legdurvább, hogy még így sem McDonagh legjobb filmje. Sam Rockwell a színészet magasiskoláját prezentálja nekünk. 10/10

Captain Fantastic: Imádtam, ahogy a szélsőségekkel játszott, miközben egyértelműen nem foglalt állást semmiben. Viggo Mortensen fantasztikus volt. A nagypapa szálát ugyanakkor hamar elvarrták és a vége lehetett volna giccs mentes is. Aranyos, tanulságos. 8/10

Molly's Game: Első rendezésnek több, mint jó, sőt az eleje baromi egyedi, de ahogy haladunk előre úgy válik egyre inkább hollywoodiassá az egész és lehetett volna kicsit rövidebb, csak hát láthatóan Sorkin szerelmes magába. Elba és Costner viszont durván ellopják a show-t. 7/10

I, Tonya: Ezt nem láttam jönni. A harmadik negyede rettentően unalmas, de az első fele tök stílusos és iszonyat vicces, a vége pedig nagyon szomorú. Janney és Robbie csúcsformában. 8,5/10

Hell or High Water (újranézés): Továbbra is lenyűgöz, ahogy Mackenzie a képekkel, Sheridan pedig fél mondatokkal mesélnek a nyugat-mexikói elszegényedett rétegek kilátástalanságáról, akik megelégelve a nincstelenség ördögi körét saját kezükbe akarják venni az irányítást. Pine pedig ellentmondást nem tűrően játssza le rutinosabb társait a vászonról. 9/10

The Town (újranézés): Még mindig az egyik kedvenc filmem. Affleck tökéletesen komponált meg minden egyes jelenetet, plusz egy érdekes szerelmeslevél Bostonhoz, azon belül Charlestownhoz. Továbbra is az egyik kedvenc filmem. 10/10

A Perfect Day (újranézés): Kicsit olyan ez, mint egy Michael McDonagh film: egyik pillanatban még hasadat fogod a nevetéstől, másikban a könnyeiddel küszködsz. A felénél a 2016-os év egyik legnagyobb katarzisát szállítja. Mambrú és B az egyik kedvenc filmes párosom. 9,5/10

Django: Tipikus holokauszt film, csak ezúttal egy cigány zenész szemszögéből elmesélve. Eléggé sótlan, de a kellemes blues dallamok, a filmvégi rekviem és Reda Kateb elviselhetővé teszik. 5/10

Steve Jobs (újranézés): Boyle és Sorkin stílusának keveredése az egyik legszórakoztatóbb és legjobb életrajzi filmet teremti meg. Fassbender és Rogen filmvégi dialógusa feledhetetlen. 8.5/10

Női szervek (újranézés): Szokásos McCarthy. Alpári, suttyó, viszont ez alapvetően egy kedves történet. Nem jó, de haragudni nem igazán tudok rá, és pár ordenáré poénon azért lehet nevetni. 3,5/10

Boyhood: Az első 20 percet végig szenvedtem, de utána elvarázsolt. Úgy tud egészen grandiózus lenni, hogy Linklater jó szokásához híven visszafogottan rendezte meg az életet tulajdonképpen. Hawke meg zseni! 9,5/10

Miért pont ő?: Kb. ugyanaz, mint a női szervek, csak fele annyi a "jó" poén. 2,5/10

Ananász expressz: Bot egyszerű sztori és karakterek, ráadásul jó pár szál csak lóg a levegőben, de Rogenék annyi abszurd jelenetet és hasfalat megdolgoztató poént ollóztak össze, hogy elejétől a végéig szórakoztató és egy pillanatra sem ül le. Kriminális faszság, de annak csillagos ötös. 7/10

Manchester by the Sea (újranézés): Negyedjére is baromi erős és letaglózó dráma, ami viszonylagos visszafogottságával is képes előcsalni a könnycseppeket a szememből. Ilyen mélyen emberi produkció nem minden évben születik. 9/10

Whiplash (újranézés): Nem tudom elképzelni, hogy Chazelle valaha ennél jobb filmet készítsen. Hibátlan mestermunka. Azt a végjátékot pedig nem felejti, aki látta. 10/10

Blöff (újranézés): Minden idők egyik legjobban megírt forgatókönyve. Vicces, laza, pörgős, egyedül a közepén akadozik egy kissé. 9/10

Az útvesztő: Halálkúra: LOL. 2/10

Meek's Cutoff: Lassú, meditatív western. Kicsit olyan, mint egy szeánsz. Végtelenül letisztult, egyszerű szövésű, mégis komplex film a reményről, az elidegenedésről és a szebb jövő utáni sóvárgásról. Michelle Williams nagyszerű. 9/10

Insidious: Az utolsó kulcs: Tök jó metaforája a gyermekkori traumákkal való szembenézésről, ráadásul a közepén egy olyan meglepő fordulatot tartogat, ami egyáltalán nem jellemző a tinihorrorokra. Sőt még félelmetesnek is elég félelmetes, az első jelenet instant klasszikus. Nagy kár, hogy az utolsó fél óra kicsit hazavágja az élményt. De így is nagy meglepetés. 6,5/10

Évszakok: Minden képkockájából nyugalmat árasztó doksi a természet olykor szikár, olykor fakó, olykor pedi ezer színben pompázó gyönyörűségéről, az idő múlásáról és az élet végeláthatatlan körforgásáról, ráadásul az ember szerepét is keresik a rendezők. 8/10

Thelma: Triernek a kisujjában van a rendezés. Érzékletes felnövéstörténet, bibliai utalásokkal tarkított regéje a szexuális ébredésnek. Ha kell félelmetes, ha kell szomorú, ha kell megkapó. A stroboszkópos - ablakos jelenet a csúcs. 9/10

A forrás (újranézés): Kicsit érettebben újranézve rá kellett jönnöm, hogy ez az egyik legjobb film, ami valaha elkészült. Belesűrűsödik a mindenség, miközben természetesen, játszi könnyedséggel köti össze a múltat a jövővel, és a különböző kultúrákat. Aronofsky életművének a csúcsa, ennél jobbat már nem hiszem, hogy fog alkotni. 11/10

Kálvária: Először nem zavart, hogy nem tudunk semmit a mellékkarakterek múltjáról, mert úgy voltam vele, hogy ők csak a földi kárhozat és bűnbánat megtestesítői, de aztán kezdett egy kicsit szkeccs szerűvé válni. De ennek ellenére is kerek egésszé válik a végjátékra és minden más aspektusában brutálisan erős. Ha mindent összevetek és a két tesó filmográfiáját is egybeveszem, akkor szerintem ez a második legjobb McDonagh film a Hét pszichopata után. 10/10

Hold (újranézés): Itt-ott kicsit esetlen még (főleg a vágás), de rettentően egyedi megközelítése a klón toposzára épülő sci-fiknek. Alig várom már a Mute-ot. 9/10 

Eszeveszett mesék (újranézés): Biztos vagyok benne, hogy a rengeteg véletlen nem venné ki jól magát máshol, de Szifrón filmje tényleg annyira eszeveszett, hogy ezek jól is állnak neki. Maró gúny és fájó drámaiság sajátos egyvelege. 9/10 

A másik ember iránti féltés diadala: Érdekes ki avantgard film a Buharovéktól, bár tipikus példája a mindenből egy kicsit, de semmiről sem mélyen esetének. Inkább élményként, mint filmként működik jól. 6/10

Shot Caller: Nincs benne olyan, mit ne láttunk volna már, de amellett, hogy mocsok szórakoztató, Voster-Waldau, de főleg Bernthal nagyon jók. 6,5/10 

Phantom Thread: A végével nem vagyok még annyira kibékülve, de egyre inkább vélem abban is felfedezni a tudatosságot. Egyből adnám neki a "legjobb film"-et, a "legjobb férfi főszereplő"-t, a "legjobb zene-"t és a "legjobb rendezés"-t. Aki meg azt hiszi, hogy Chalamet az év felfedezettje, az még nem látta ezt a filmet. 9,5/10 

Kojot (újranézés): A magyar Leviatán. Továbbra is letaglózó, szikár, maszkulin magyar western. 9,5/10

Hacksaw Ridge (újranézés): Így az év elején nagyon rám jött, hogy újranézem a kedvenc filmjeimet. Az első fele nem olyan jó, de a gerincen eltöltött percek annyira erősek, hogy nem tudom neki nem megadni a max pontot. Garfield személyében pedig sztárt avatott. 10/10

Thelma (újranézés): Másodjára gyengébb volt, de három-négy jelenet így is marha erős volt. A többi meg csak simán tök jó. 8/10 

A legsötétebb óra: Ennyi nagy monológot szerintem még nem látott a történelem. Hatásvadász giccs, a vége meg egyenesen röhejes. Vicc, hogy Oldman karikaturisztikus Churchill-je nyerni fog a Kaluuya - DDL - Washington trió ellenében. 3/10

Fekete Párduc: Sok gyermek betegsége van, ami a Marvel mivoltához köthető, de olyan mélyen áthatják a a wakanadai hagyományok és a belőlük fakadó misztikum, hogy nem tudtam nem imádni. Ennek az érának a legjobb filmje. Jordantől pedig még díjakat sem sajnálnék. 8/10

Y Tu Mamá También (újranézés): Ha nem is Cuarón legjobbja, de messze ez a kedvenc filmem tőle. A szabadság érzése talán egy filmből sem sugárzott még ennyire. Gyönyörű krónikája két szexuálisan túlfűtött tinédzser és egy lelkileg megnyomorított nő kapcsolatának. 9/10 

Creed: Apollo fia: Ilyen felemelő filmet sem ma láttam. Stallone tényleg jó, de Jordan őt is túlragyogja. 9/10 

Che Guevara: A motoros naplója: Az elejéből lehetett volna csipkedni és akkor nem lenne ilyen markáns és zavaró a hangulatbeli csapongás. De egyébként jó film Che kommunistává válásáról. 7,5/10 

Detroit: Van egy nagyjából 50-55 perces szekvencia a közepén, ami annyira erősen van megrendezve, hogy megmenti az amúgy dögunalmas elejét és végét. Poulter baromi jó, de ha a rendőri túlkapásokról akartok látni egy jó filmet, akkor nézzetek eggyel lejjebb. 7/10 

Fruitvale Station: Bár a főhőst kissé túlidealizálták, de baromi erős és megható története egy jobb sorsa érdemes embernek, és éles kritikája a rendőri erőszaknak. 9/10 

Harag: Nem fogalmaz meg semmi újat, és az 5-ből 4 karakter marha archetipikus, de összességében szórakoztató, kemény és őszintén regéje a háborúnak. LaBeouf meglepett. 7/10   

Foxtrott: Ahhoz képest csalódás, hogy az év filmjét vártam Maoztól. Az utolsó harmad nagyon betalál, csak kár, hogy az előtte lévő rész aligha tud szólni bármiről (bár a direktor egyszer-egyszer itt is felcsillantja a zsenialitás szikráit) és emiatt néha unalmas. 7/10  

The Shape of Water: Éles kritikája az '50-es, '60-as évek társadalmi berendezkedésének és gyönyörű krónikája egy lelkileg megnyomorított, magányos lány szerelmének, csak kár, hogy ilyen bot egyszerű, kiszámítható volt a története éspapírmasék a karakterei, ami miatt eléggé szétesik. Érzelmi és technikai szinten működik tehát igazán. 7,5/10

Wasabi - mar, mint a mustár: Értékelhetetlen. 1/10

Wilson: Woody Harrelson jó és tök aranyos, szerethető, ártalmatlan, de úgy nagyjából ennyi. 5/10

Éjszakai játék: Mainstream vígjáték annak minden hibájával, de kegyetlen vicces. 7/10 

Mute: Páratlan alkotás Duncan Jonestól. Néha elég keszekusza, de filmről-filmre érződik, hogy Jones mennyit fejlődik rendezés terén. Nem akar monumentális lenni, mint a kor jól működő sci-fi filmjei, inkább több kisebb dráma bontakozik ki. A három szereplő nagyon jó (főleg Justin Threoux). 9/10 

Ritual: Mint horror nagyon jól működik, de mint dráma kicsit sántít. A rémet meg kellett volna hagyni a psziché szintjén és nem materializálni. Ettől függetlenül baromi hangulatos és feszült darab. 6,5/10

Vörös Veréb: 3/10

Legbelső félelem: A tévé filmes látvány nem tesz jó neki, plusz nem is igazán mond újat a tárgyalótermi drámák műfaján belül. Norton azért szuper. 6/10 

Örök tél: Baromi önismétlő és szájbarágós volt, valamint egy idő után már fejlődni sem tudott. Ennek ellenére is hatásos és a befejezése azért hidegrázós. 7/10 

Becstelen Brigantyk (újranézés): Továbbra is úgy gondolom, hogy ez Tarantino legjobb filmje. Vicces, kemény, erőszakos. Kár, hogy a dráma elsikkad a groteszk jelenetek közepette. Pitt élete legjobb alakítása. 8,5/10

Tout nous sépare: Az éjszaka gyermekei szintű katyvasz lett az egész azzal a különbséggel, hogy ebben legalább egy jó színészi teljesítmény volt, pár beállítás kifejezetten ízlésesre sikeredett és a befejezése - mondhatni - jó volt. De amúgy, mint film megbukik. 3/10

A Perfect Day: Harmadjára tetszett a legjobban (többit lásd feljebb). 10/10

Blue Ruin: Érdekes és kietlen bosszúfilm, de a közepe felé nem igazán sikerült továbbvinni a gondolatmenetét és emiatt kicsit le is ült. A vége viszont nagyon erős. Azért a Green Room egyértelmű előrelépés. 7,5/10

Timbuktu: Szeretem az olyan filmeket, amik nem igazán akarnak filmként működni, de akkor legyen valami a körítésben, a stílusban, ami elviszi a hátán (lásd: Manifesto). Azért részletes körkép a timbuktui vallási ellentétekről. 6/10 

A per: A rendezés és a vizualitása eléggé avítt, de ezenkívül nagyszerű kritikája a jogrendszernek és többé-kevésbé a kommunista rezsimeknek. 7/10

War Machine: Túl hosszú a felvezetés és túl mesterséges minden. Pedig jó kis szatíra lenne. 6,5/10

Les affamés: Egy könnyedebb hangvételű, több szereplős Lételem. Nem újítja meg a posztapok műfajt, de végig baromi atmoszferikus, sőt olykor-olykor egész félelmetes. 7,5/10

El Orfanato: Ilyen katartikus horrort még életemben nem láttam. Hibátlan mestermunka Bayonától. 10/10 

Szárnyas fajvadász 2049 (újranézés): Az újranézés nagyon sokat javított rajta. Grandiózus és szemet gyönyörködtető film. Az emlékkreátorral való első találkozás hidegrázós. 8,5/10

Lilo és Stich: Szerintem ez a Disney egyik legviccesebb és legjobb filmje. Általános értékeket fogalmaz meg és körbefonja a gyermeki naivitás gyönyörűségével. 8/10 

Annihilation: A tónus váltásait problémának éreztem, de a vizualitása elképesztő. Garland "Zónájána" flórája és faunája szemet gyönyörködtető, a vége pedig abszolút egyedi. A legjobb talán mégis Tessa Thompson karakterének elégikus búcsúja. 8/10

Winchester: A doki drámája nem rossz, amúgy meg borzalmas klisé halmaz, ráadásul unalmas is. 2/10 

The Body: Misztikus-thriller, spanyol módra. Így kell ezt csinálni. Feszült, izgalmas, rejtélyes, csavaros. Belén Rueda kiváló. 8/10 

Roman J. Israel, Esq.: Gilroy ugyanolyan jó filmet készített, mint elsőre, csak most a jogrendszert támadta meg. Nem az újításaiban, hanem az elmesélésében, illetve címadó karakterében kell keresni a megváltást. Washington csillagos ötös. 8,5/10 

Brazil: Jó film, ami centiről centire meg van tervezve, de ettől még lehetetlen szeretni. 7/10 

Amélie csodálatos élete: Ellenben az Amélie sokkal jobb, mint amennyire szeretem, Továbbra sem a boldogság bombát, inkább egy mélabús filmet látok. Engem legalábbis lehangol, hogy Amélie-n kívül senki nem nyer megváltást. Az élet szürreális megvalósítása. 9/10 

Láthatás: Kemény film, de úgy éreztem, nem mindig tudja, mire akar fókuszálni. A kis srác játéka eddig az év legerősebbje.  8/10

Mary Magdalene: 3/10 

Sztálin halála: Egyszerre veszettül vicces és lehangolóan szomorú. Vérbeli szatíra a Sztálin halála utáni intrikákról. Zsukov a király! 9/10 

Short Term 12: Elég annyi, egyből a kedvenc filmjeim közé katapultálta magát. Az egyik legemberibb film, amit valaha láttam. 9,5/10  

Sorozatok

The Wire s01: Olykor-olykor lehetett volna bevállalósabb a forgatókönyv, ami a szereplők sorsát illeti, de egyébként meg nagyszerű tabló a baltimore-i "drogháborúról". 8,5/10

American Vandal: Yacenda kezei alatt új értelmet nyert a szatíra szó. Egyszerre piszok vicces és lesújtóan szomorú. 9/10

The Leftovers s01: Ugyan az elején nagyon nehezen rántott be, de úgy a 4.-5. rész környékén magáévá tett. Melankolikus, elgondolkodtató, a vége pedig lehengerlő. 9/10

The Leftovers s02: Beletelt egy kis időbe míg befejeztem, ami nagyban köszönhető az elszappanoperásodásának, de az utolsó három rész nagyot mentett (főleg a 8. rész). Murphy-ék pedig marha szimpatikus antihősök. 8/10

Nyomozó elvtárs: Pilot után kasza. Vicces volt, de sótlan.

Mutassatok egy hőst: Rögrealista hősdráma, David Simon legjobbja. 9/10 

BoJack Horseman s01-s02 (újranézés): Hibátlan, életem legjobb sorozata. 11/10

Treme: (folyamatban)

Mozaik: Olyan bántóan unalmas volt, hogy a pilot végét sem vártam meg.

Könyvek

Bernard Minier: Testvériség: A végén meglehetősen elképedtem, amikor Minier hasonló megoldást választott, mint a Durva egy történetben. De a legnagyobb csavar mégiscsak a fősodor közé beszúrt intermezzok végén lapul meg. Servaz az egyik kedvenc detektíven valaha. Kicsit ugyan túlírt és a Puyol - Ésperandieu - Samira triumvirátust jobban ki lehetett volna bontani, de részletgazdagságával elejétől a végéig lekötött, sőt néha el is varázsolt. 8,5/10

Hamvas Béla: A bor filozófiája: John Stuart Mill egyszer azt mondta, hogy a szellemi örömök mindig is az érzéki örömök felett fognak állni. És ha nem is megy ezzel teljesen szembe Hamvas, gyönyörűen prezentálja nekünk, hogy a kettő keverékéből milyen csodálatos életöröm származhat. Olyan szakrális "kirándulás" ez a 100 oldal, amit legkésőbb gimnázium negyedik osztályban kötelezővé kéne tenni. 10/10

Cormac McCarthy: Isten gyermeke: Arról meggyőzött, hogy olvassak még McCarthy könyvet, de nem ez lesz a kedvencem tőle. Egyébként sokkal jobb lenne, ha a mű 2/3-a nem felvezetés lenne. 6,5/10

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton: (folyamatban)

Mihail Bulgakov: Kutyaszív:
Abszurd, szatirikus mese a kommunizmusról. Soha nem röhögtem ennyit könyvön, viszont egy 30-40 oldalnyi felesleget ki lehetett volna rostálni. 9/10 

Márai Sándor: Füves könyv: Felesleges bármit is írni. Tökéletes. 10/10 

Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke: Malerman stílusa magával ragadó és kíválóan ragad meg egy olyan entitást, ami mind fizikai, mind metafizikai szinten képes működni és ami a mi térben, valamint időben korlátolt gondolkodásunk aligha tud felfogni, de SPOILER nagyon elrontja az élményt, amikor a misztikum egy részét elrontja az ember behozatalával SPOILER VÉGE. 7,5/10   

JoshMalerman: Ház a tó mélyén: Kb. másfél-két óra alatt elolvasható, így megfelel egy vonatúton időtöltésként, de ennél sajnos nem több. Eléggé lötyögős és megúszós. Pedig itt is látszik, hogy Malermannak milyen színes fantáziája és szinte korlátlan képzelőereje van. 6/10 


Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról, elefántokról: Michelangelo Bizánci "kirándulása" intim, gyönyörű és mélabús. Az nő monológjai pedig mintha 100 leélt élet minden bölcsességét egy hosszú szóláncba sűrítenénk. 9/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4713551541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.