Kultnapló - danialves - 2018
2018. január 01. írta: danialves

Kultnapló - danialves - 2018

Az összes írásom itt olvasható

2016-os kultnaplóm

2017-es kultnaplóm

Filmek

(Félkövér: 2017-es filmek, dőlt: újranézések)

Looper - Újranézve meglepően átgondolatlannak tűnik már, és nem feltétlenül azért, mert nem igazán tud mit kezdeni az időparadoxonokkal. Eléggé leegyszerűsít, elkapkod egy-két dolgot karakterek terén, az is eléggé lehúzza, hogy a közepén gyakorlatilag újra elkezdődik, de Johnson ötletei, rendezői megoldásai azért nagyrészt elviszik a hátukon. 7,5/10

Full Metal Jacket - Szerintem semmi újat nem tudott megfogalmazni a vietnami háború embertelenségéről, az első fele gyakorlatilag egy egyszemélyes stand-up műsor, a második feléből meg nem jön át a szatíra (ha egyáltalán az akart lenni, mert már ebben sem voltam biztos). Kubrick marhára leragad a részletekben, túl van tolva, nem hatásos, ennél akkor is jobban meg kellett volna erőltesse magát, ha a film történetesen nem 9 évvel A szarvasvadász után készül. 5/10

Yes Man - Kicsit jobbra emlékeztem mind humor, mind történetvezetés szintjén, így másodjára inkább egy korrektül elkészített tucatlimonádé. 7/10

Lucky - Ez tényleg a nyugdíjas Paterson, csak kevesebb líraisággal, meg úgy kevesebb mindennel. Kellemes darab, de azért kihagyhatatlannak sem mondanám. 7/10

Mayhem - Kritika

Renegades - Kritika

Rossz anyák karácsonya - Kritika

Borg / McEnroe - Kritika

Én, Tonya - Kritika

Eszeveszett esküvő - Ez nem egy Életrevalók, hanem "csak" egy klasszikus vígjáték, de annak nagyon jópofa, parádés karakterekkel, elrepült ez a két óra. 8/10

Primal Fear - Szerintem a nyilvánvaló túlzásai, elnagyoltsága ellenére is egy érdekes és komoly történet lett, ami számos ponton szembemegy a tárgyalótermi krimik szabályaival. De a végső fordulat teljesen összezavart, hogy miről is akart ez szólni, mintha utólag eszükbe jutott volna, hogy le kéne pipálni a Hetediket pesszimizmusban. Ettől egy cseppet sem érzem gyengébbnek, de szerintem eléggé öncélú volt a vége. 8/10

Armadillo - Nem mond olyat, amit ne tudnánk a modern háborúkról, de ilyen közel még egy film sem vitt a harcokhoz, a katonákhoz, érződik, hogy ebben a filmben minden valós.

The Last Survivor - Az ötlet tetszett, de maga a sztori nem fogott meg, kinyomtam.

Loving Vincent - Sokkal jobb is lehetett volna, ha nem egy nyomozós matiné narratívájára lett volna felfűzve, mert így tényleg inkább Van Gogh haláláról, mint életéről mesélt. 6/10

Last Flag Flying - Linklater még mindig hihetetlenül érzi, hogy hogyan másszon be a karakterei fejébe, de akármennyi szuper dolog is van benne, nem tudtam nem egy kicsit jelentéktelennek érezni. 8/10

A nagy füzet - Ez sem fogott meg egyáltalán, az meg külön felhúz, hogy a magyar rendezők 95%-a nem tud egy normális jelenetkoreográfiát levezényelni.

Darkest Hour - Kritika

Annabelle: A teremtésHa ivós játékot játszottam volna a horrorklisék kapcsán, amíg néztem, most nem biztos, hogy le tudnám írni ezt a mondatot...

Only the Brave - Kritika

A hentes, a kurva és a félszemű - Kritika

Lady Bird - Kritika

Roman J. Israel, Esq. - Kritika

Három óriásplakát Ebbing határában - Rengeteg dolog volt, amit imádtam benne, de azért nem nyűgözött le jobban, mint McDonagh eddigi munkái. Szerintem ezt elő lehetett volna adni egy fokkal kevésbé körülményes / elnagyolt módon is. 8/10

The Room - Most erre komolyan mit lehet mondani? Elképesztően nagy ízlésficam, nálam még az "annyira rossz, hogy már jó"-logika sem működött, annyira idegesített az önismétlő jellege. 1/10

The Disaster Artist - 7,5/10

The Post - Kritika

The Babadook - Kritika

Braven - 5/10

The Florida Project -  Az első 45 percben eléggé irritált, hogy Baker kb. egy ugyanolyan trashrealityt akar csinálni, mint a Tangerine-ben, és akkor kaptam el a fonalat, amikor elkezdett végre valami történetszerűség is kibontakozni, amikor elkezdtünk szembesülni a felnőttek problémáival. Abban zseniális a film, ahogyan ezt a drámát érzékelteti, részben a gyerekek szemszögén keresztül, de egyébként meglepően sokszor tőlük függetlenül is (pl. Dafoe és Caleb Landry Jones jelenetei). De ezért én sokszor feleslegesnek éreztem a gyerekek életképeit, a legtöbbször csak elvoltak magukban és nem igazán tettek hozzá az összképhez. A képi világ, a helyszínek tényleg parádésak, de ezt leszámítva elég közhelyes, és elsősorban a különleges megközelítése teszi naggyá - de abban sem találok azért mindent indokoltnak. 7,5/10

A világ összes pénze - Korrektül elkészített film, de ez az összes pozitívum, ami elmondható róla. Sótlan, nem tudja, hogy miről szóljon. Spielberghez hasonlóan Scotton is látszik, hogy ha fél év alatt kell filmet készíteni, akkor csak az enervált rutin marad. Az volt a legizgalmasabb benne, hogy az újraforgatott jelenetekben máshogyan néz ki Mark Wahlberg haja. 6/10

FantomszálRitka toxikus, embertelen alkotás ez, ugyanolyan önvallomás, mint az anyám!, csak amíg Aronofsky szégyentelen öngyűlölétébe temetkezve a végletekig túlozza el alkotásának visszataszító voltát, PTA minden igyekezetével azon van, hogy makulátlan külső mögé rejtse (vagy éppen, hogy ezzel a kontraszttal hangsúlyozza ki). Ez azért tetszett nagyon, mert a legtöbb alkotó pont a fordítottjával próbálkozik ennek (a rondaságban meglátni a szépséget), illetve mert PTA-nek ezt abszolút sikerül is összehozni. A Fantomszál főhőséhez hasonlóan elviselhetetlen, de mégis ámulni tudunk csak bravúrjain, zsenijén. És valahogy meg kell küzdenünk azzal, hogy a kettőt összeegyeztessük. Kicsit számomra már szenved is attól, hogy mennyire tudatos, ugyanis végeredményben annyira könnyen olvasható film, hogy ezzel az élmény nagy része el is veszik, nincs mit dekódolni, újra- és továbbgondolni. Mondhatni, lelombozóan egyértelmű filmről van szó, noha távolról sem szájbarágós, és van annyira árnyalt, amennyire az egy ilyen alkotástól elvárható. 7,5/10

The Ritual - Kritika

Never Let Me Go - Muost tegyük félre azt, hogy orvosilag értelmetlen, amiről szól (miért szerencsejátékoznak azzal, hogy hányadik donáció után halnak meg, amikor pontosan tudják, mik a létfontosságú szervek, illetve hogy bármikor szétkaphatják őket teljesen?), tánaolvasva a könyvnek, pont azok a részletek hiányoztak, amik egy melodráma szintje fölé emelték volna. Ráadásul le sem tagadhatná, hogy japán származású a szerzője - hatalmas kötelességtudat, zéró lázadó kedv, nekem már túl szürreális volt ettől. Amúgy nagyon szépen levezényelték. 7/10

God's Own Country Ameddig néztem, addig gyakorlatilag az angol Viharsaroknak tűnt, nem győzött meg arról, hogy valami érdekesről is fog szólni.

The Shape of Water - Kritika

Black Panther - Every Marvel Movie Ever But This Time With Blacks. Még akár érdekes is lenne, ha végre egyszer sikerülne beleállni abba a témába, amit felvet, meg nem patikamérlegen adagolni úgy kb. mindent. A tavalyi Marvelek közül bármelyiknek több szíve volt. A vágás egyébként nagyon zavart, kapkodó volt, az akciójeleneteknél is kifolyt a szemem, az sem segített, hogy Morrison valamiért mindegyiket kicsit alulnézetből vette fel. Mindenesetre erre kár volt egy Ryan Cooglert elpazarolni. 7/10

Szeretet nélkül - Nagyrészt jó, az utolsó fél órában pedig egyenesen kiemelkedő dráma, de rettentő vontatott, és emiatt sem tud igazán kiteljesedni. Nekem nagyjából azt adta, amit a Leviatán. 7,5/10

Éjszakai játék - Kritika

Mute - A Mute első fél órájában a Moon-os bejátszás volt a legjobb, a benyomásaim: nem nézhetetlen, de irtó klisés és céltalan, szerintem nem tett jót neki ez a 15 év, mert Jones láthatóan bele van buzulva ebbe a világba és nem akar történetet mesélni. Nem győzött meg, hogy folytassam.

Testről és lélekről - Kritika

Kojot - Kritika

Örök tél - Most már nekünk is van Fekete Párducunk, legalábbis abból a szempontból, hogy nem igazán értem, mi lett volna a koncepció azon túl, hogy legyen egy gulágfilm is végre. Ezen a téren viszont sokkal megrázóbb, lélekölőbb élményre számítottam, a végére már egészen Disney-láger lett ebből a sztoriból. Köbli meg szerintem annyi 60 perces filmet írt az utóbbi időben, hogy teljesen elszokott az egész estés formátumról, mert ennek a második felvonása gyakorlatilag végig alibi lötyögés. Viszont (és tudom, hogy közhely rásütni már minden magyar filmre) annyira patentül van összerakva, hogy ehhez képest A Viszkis amatőr bohóckodás. Ráadásul mindezt relatíve kis költségvetésből. Szász Attila simán megérdemli, hogy néhány éven belül nemzetközi produkciókon dolgozzon. 7/10

Death Wish - Iszonyatosan rosszul rendezett sablonsztori (oké, aláírom, 1974-ben talán még nem volt ez annyira elcsépelt), érzelmileg-értelmileg is komikus, ahogy végigvitték. Maga a koncepció viszont a banális konklúziók ellenére is érdekes volt. 3,5/10

Ava - Mintha egy szexuálisan frusztrált, white trash Wes Anderson-film lenne, ennél jobban nem tudom leírni. Amit nyer az extravagáns megoldásaival, azt elveszti a zagyva történetmesélésével. 5,5/10

Vörös veréb - Ha nem lenne ilyen sótlan a két főhős, akkor még nagyra is tartanám, de így is szerettem. Oldschool kémfilm, tehát az akciózást inkább fordulatokkal pótolja. Ami különösen is tetszett benne, hogy szerintem kevés film ragadta meg ilyen jól a szovjet és az amerikai világszemlélet konfliktusát, és kezelte ennyire objektíven a két hatalmat. 7,5/10

Ferdinánd - A humora az egyetlen, amit nem sorvezető szerint írtak, amúgy jópofa, de bőven kihagyható mese. 7/10

I Am Not a Witch - Mintha egy játékfilmnek álcázott dokumentumfilm lett volna, túlságosan megfigyelő, túlságosan személytelen. Játékfilmként viszont megbocsáthatatlanul céltalan. Pedig maga a téma érdekes lett volna. 5/10

Bosszúvágy - Kritika

[Rec] - Így kell found footage filmet készíteni. Nagyon tetszett benne, hogy a kiszámított scare-ek helyett mennyire vad, féktelen, feszültséggel túltöltött a rendezés, helyenként olyan lendülete van, hogy az hihetetlen. Igazán a végével nem vagyok kibékülve, mert az szerintem már egy sokkal hagyományosabb mederbe terelődött. 8,5/10

Veronica - Kritika

Sötétben - Tetszett, de nálam kicsit beragadt a dráma és a tárgyalótermi krimi / bosszúfilm között, valahogy nem tudta kellően kiegyensúlyozni a kettőt. Mindenesetre érdemes megnézni. 7,5/10

Annihilation - Ez tényleg lenyűgöző, de hiányzik belőle az a tartalmi koherencia, ami pl. az Érkezésben megvolt. Nekem az első egy óra teljesen más irányba ment a felfedezős narratívával, a horrorelemekkel meg a sablon-flashbackekkel, a karakterek meg túl semmilyenek. Egy jelenetben ledarálják mindenkiről az egymondatos backstoryt, hogy megértsük, mi motiválja őket, de igazából még ez is jórészt irreleváns a sztori szempontjából, mert egymással 1 momentumot leszámítva nincs konfliktusuk, csak az őket körülvevő világgal. Nyilván nem fair az Ex Machinához mérni, mert teljesen más filmek, de az a fajta karaktervezérelt dinamika nagyon kellett volna bele, mert ez így vérszegény, hogy arról szól végig, hogy egyszer egy mutáns krokodilra, egyszer meg a szappanbuborék-égboltra csodálkozunk rá. 8/10

The Paris Opera - Meglepően lekötött, annak ellenére, hogy amúgy abszolút csapongó és nincs is igazán miről szóljon. Zseniálisan, néha talán kicsit túl megrendezetten is kapta el a színfalak mögötti részleteket, egyes szálai már-már játékfilmesen megalkotottak voltak. Azért elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a kreatív produkciók kulisszatitkait. 7,5/10

Paddington 2- Az elsőtől sem voltam teljesen elájulva, de itt már a negatívum számomra több volt, ameddig néztem, gyakorlatilag 0 értelmes konfliktus, a korábbinál is bénább slapstick-humor, kínosabb karakterek...

Láthatás - Ennyire minimalista mozi talán még Mungiu-nál sem volt ilyen erős, gyerekszereplőt pedig életemben nem láttam ilyen jót. A közepén talán egy kicsit száraz, illetve az egyik szál elvarrását sem értettem teljesen, de elképesztő, ahogyan Legrand előhozza és kitartja a szereplők közötti feszültséget. Durvább élmény, mint a legtöbb csúcskategóriás thriller. 9/10

A Fantastic Woman - Nem akarok én lenni az a köcsög, aki azt írja, hogy "ez csak azért érdekes, mert transznemű", úgyhogy írom azt, hogy annak ellenére sem érdekes, hogy trasznemű. Félig megnéztem, de semmi olyat nem láttam, ami különösebben megmozgatott vagy lekötött volna, lassú, lapos, a főszereplő rettentő sótlan. Lelio ettől függetlenül jó rendező, biztos vagyok benne, hogy hamarosan nagyon be fog futni.

Redoubtable - Számomra kevés alávalóbb dolog van a filmművészetben a pastiche-nál, úgyhogy Hazanavicius pedig A némafilmes után ismét csak azt bizonyította be számomra, hogy ügyesen tud másolni. Magát a koncepciót (mármint nem a "csináljunk Godard-ról filmet a saját stílusában"-ötletet, hanem az elmesélt történetet) egyébként értékelem, de szerintem rettentő fárasztóan, átlátszó és belterjes iróniával sikerült előadni. 4/10

A hely - Tartalmilag van olyan erős, mint a Teljesen idegenek, de ez a példabeszédszerű, elnagyolt tálalás jellemzően inkább kínos, mint ütős; a Facebookon körbeosztott szellemeskedő tanmesék szintjére zülleszti. Túl sok a karakter, túl szkeccsfilmszerű a szerkesztés. 6,5/10

The Death of Stalin - Kritika

A hűséges - Egy ilyen jó sztorit ilyen sótlanul előadni... 0 karakterizáció, a Bidegain-féle töredezett történetmesélés, ami a Cowboyokat naggyá tette, itt csak idegesítően fókuszálatlan, egyáltalán frusztráló, hogy érezhetően tele van jó dolgokkal, amit képtelenek megfogalmazni. 6/10

Scary Mother - Vizuálisan, hangulatilag nagyon eltalálták, de tipikusan az a film, ami azért tűnik nagyon mélynek meg sokrétűnek, mert valójában nem állít semmit. A szimbolizmusa elég hamar leképezhető (plusz a végén szájba is rágják), egyébként meg azt nézzük másfél órán keresztül, ahogyan a szereplők két borzasztó panel között sétálnak. 4/10

I Kill Giants - Az első fél órából egyetlen dolgot tudtam meg, hogy ez egy Szólít a szörny-klón.

The Greatest Showman - Hát ennek minden porcikája kínosan overproduced, az autotune-olt slágerektől kezdve a szájbarágós videoklip-szimbolikán át az elnagyolt CGI-Manhattan háztetőin szigorúan csak fehér lepedőket teregető boldog családokig. És ez így csak az első 15 perc summázata...

Foxtrott - Ez kb. olyan volt, mint egy háborús Paterson, csak néhány szürreálisan morbid fordulattal. Ez az a film, amit ha nem moziban nézel, tuti kinyomod a lassúsága miatt, pedig megéri végigülni. 8/10

Molly's Game - Lehet, hogy Sorkin feleannyira sem jó rendező, mint író, de íróként egyre jobb. Ha nem lenne olyan gejl a vége, akkor ez simán megütné a Steve Jobs szintjét. Imádtam, hogy még a legegyszerűbb narráció is úgy van felépítve, mintha egy külön film lenne. Pemberton ehhez is kiváló (bár ezúttal nem annyira feltűnő) zenét írt, valamint Chastain is hihetetlen jó, ennyire természetesnek még nem láttam egy karakter bőrében sem. 8/10

12 Strong - Nem az az igazi baj, hogy a Michael Bay-i hadigiccsből áll az egész, hanem hogy ennél még Bay is tízszer jobban rendez akciójeleneteket (meg hogy egy órát kell várni, hogy ez kiderüljön, mert addig nem történik semmi).

November - Kritika

Egy sármos férfi - Kritika

Genezis - Kritika

Az útvesztő: Halálkúra - Remélem, hogy a nyitójelenetre értették, hogy olyan, mint a Fury Road, mert egy óra után rettentően meguntam. Amúgy a rendezés, production design pöpec, de ennyi klisét és éhezőkviadalás drámázást (ami pont nem volt jellemző ezekre a filmekre) nem vesz be a gyomrom.

You Were Never Really Here - Nagyon nem tudok mit kezdeni azokkal a filmekkel, amik csak stílusukban akarnak posztmodernek lenni. Ramsey rendezése csodálatos, Phoenix élete alakítását hozza, de helyenként nekem már ez a másfél óra is túltolt-túlhúzott volt egy ilyen sztorihoz. 7,5/10

Disobedience - 8,5/10

Revenge - 8/10

Kutyák szigete - 7,5/10

Sorozatok

BoJack Horseman - Kritika

Godless - Kritika

Dark - Kritika

The End of the F***ing World - Nem fogott meg, kicsit erőltetettnek éreztem a figurákat.

Jóbarátok - folyamatban

The Marvelous Mrs. Maisel - Kritika

Better Things - Ez már nekem túl realista ahhoz, hogy igazán szellemesnek vagy viccesnek találjam, ez a fajta fapados stílus pedig mindig is irritált.

Terápia - folyamatban

Big Little Lies - Kritika

The Deuce - folyamatban

Altered Carbon - Nem győzött meg az első rész, a koncepciónak egy részlete sem elég érdekes ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megéri nézni miatta. A többi meg a BR-ből nyúlt képi világ meg a prezstízssorozatos parasztvakítás + egy közepesen érdekes krimi.

Homeland (7. évad) - Sikerült átesni a ló túloldalára, annyira rohadt aktuális akar lenni politikailag, hogy közben elfelejtenek történetet mesélni, irtó gáz fordulatok, ráadásul az évad 2. epizódja rögtön egy filler. Én sokszor adtam neki még egy esélyt, és mindig meghálálta, de most megérett a kaszára.

Everything Sucks! - Tippelhettek, hogy hány perc után nyomtam ki, miután már az első mondata is intertextualitás volt... Ami viszont sokkal nagyobb baj, hogy irtó mesterkélt szövegeket írtak, amit a színészek egyszerűen képtelen normálisan eljátszani, nagyon gáz.

Atlanta (2. évad) - folyamatban

La casa de papel - Maga a koncepció érdekelt volna, de 5 rész után már nagyon zavart, hogy egy sorozat ennyire vázlatos karakterekből akar dolgozni.

Barry - Nem rossz, de nem is átütő, ahhoz nem elég abszurd, hogy lehessen értékelni a humort, de egyébként meg maga az ötlet nem rántott be.

Westworld (2. évad) - folyamatban

Könyvek

Timothy Ferriss: The 4-hour Workweek - Motivációnak nem rossz, amiket leír, szerintem abszolút jó szemléletet fest le ahhoz, hogy ne a munka, a folyton valamit csinálás igénye, hanem az önfejlesztés határozza meg az életünket, és csomó segítséget is ad hozzá. Viszont hihetetlenül irritált, az a gátlástalan stílus, ami átjön a fickó életszemléletéből. Keress kiskapukat, ügyeskedve gazdagodj meg egy termékből, amiben igazából semmi érték nincs, majd szervezd ki az egészet az indiaiaknak - ezt a fajta sikerreceptet egyszerűen nem tudtam magamévá tenni. 

Jordan B. Peterson: 12 Rules for Life: An Antidote to Chaos - Abszolút jó gondolatok vannak benne, de túlírt, túlmagyarázott, túlmisztifikált, túl csapongó, lényegében egy Buzzfeed-listicle 400 oldalra hizlalva.

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború - "Az igazi háborús történetnek soha nincs erkölcsi tartalma" - ezzel az idézettel kezdődik a könyv, de Totth annyira komolyan vette, hogy ennek a könyvnek tulajdonképpen semmilyen tartalma sincs. 250 oldalnyi nihilista bóklászás egy félig hidegháborús, félig modern harmadik világháborúban érdemi narratíva nélkül, a második fele már színtisztán hallucinációnak tűnik. Nagy csalódás a Holtverseny után.

Jeff VanDerMeer: Annihilation - Ha félre tudom tenni, hogy mennyire idegesít a választalansága, a benyomásszerűsége, még akár egészen jó könyvnek is mondható. De nekem azért jobban tetszett, ahogy Garland megközelítette ugyanezt.

Don Winslow: The Force - folyamatban

Jared Diamond: Guns, Germs, and Steel: The Fates of Human Societies - folyamatban

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9813538569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.