A legnagyobb showman / The Greatest Showman (2017)
2017. december 27. írta: Kata SWL

A legnagyobb showman / The Greatest Showman (2017)

A legnagyobb showman Michael Gracey első filmje rendezőként, ami azonnal 3 Golden Globe- jelölést is besöpört magának, így biztosan hallunk még a direktorról a közeljövőben. Phineas Taylor Barnum történetét 2009 óta szeretnék filmre vinni, de az akkor a musicaltől idegenkedő stúdiók csak most, A nyomorultak sikere, illetve a Jean Valjean-t alakító Hugh Jackman Golden Globe-díja és Oscar-jelölése után bólintottak rá. Két dolog biztos: a Fox jó döntést hozott, nekünk pedig érdemes volt várnunk a Kaliforniai álmot is lepipáló alkotásra.

272885_1510616653_3556.jpg

Egy történetet musicalként megfilmesíteni bátor dolog, mivel sosem garantált a siker, mindig lesz olyan, akinek a műfaj jellegzetességei miatt nem fog tetszeni a mű. Különösen nehéz ez P.T. Barnum életének feldolgozása esetében, mivel szinte semmilyen alapanyag nem állt az alkotók rendelkezésére, a köztudatban sincs jelen a showbizniszt feltaláló férfi. A megvalósítást ezért műfaját tekintve életrajzi filmként képzelték el, majd Gracey javaslatára lett musical, ami miatt 7 év kellett a munkálatok elkezdéséhez. Azonban regény, film, Broadway- szenzáció nélkül is sikerre lehet valamit vinni, ha a színészek, a forgatókönyv és a zene jó kezekben van. A szkriptet egyrészt a Szex és New York epizódjaiért Emmy-díjjal jutalmazott Jenny Bicks, valamint Bill Condon jegyzik; utóbbinak olyan művek kerületek ki a keze közül, mint a többszörös Oscar-díjas Chicago, mondhatni a kisujjában van a műfaj. A zenét a Kaliforniai álom dalait is szerző páros, Justin Paul és Benj Pasek komponálta. A színészek közül egyelőre csak elég Hugh Jackmant megemlítenem, aki Jean Valjean-ként már bizonyította, hogy nemcsak Rozsomákként képes kasszákat robbantani.

A 19. században játszódó történet szerint P.T. Barnum (Hugh Jackman) egy szegény családból származik, legfőbb vágya, hogy végre vigye valamire az életben és megbecsüljék az emberek, valamint hogy megfelelő életet biztosítson előkelő származású felesége, Charity (Michelle Williams) és gyermekeik számára, ám próbálkozásai rendre kudarcba fulladnak. Egy újabb elbocsátás után vakmerő lépésre szánja el magát, és először egy múzeumot, majd egy előadást hoz össze, tele különös figurákkal. Társulatában részt vehet a törpe, az óriás, a szakállas nő, az albínó, a tetovált férfi és egy fekete testvérpár is, akikkel együtt hatalmas sikereket ér el. Ahogy egyre magasabbra jut szakmailag, úgy kezd a magánélete hanyatlani.

Mint fentebb írtam, a mű az 1800-as évékben játszódik, és míg a díszlet, a kosztümök korhűek, a zene meglepően modern, ami az első percekben igencsak furcsán hat, azonban a film remekül ötvözi a klasszikus musicalelemeket és a mai hangzású, popzenéhez közelítő dalokat. Akik a Kaliforniai álom kapcsán örültek, hogy a hagyományos műfaj vadonatúj zenével találkozik, azok mindenképp' üljenek be A legnagyobb showman-re a moziba, ugyanis utóbbi rálicitál elődjére; a dalok nemcsak modernebbek, de sokkal változatosabbak és emlékezetesebbek, ráadásul számukat tekintve is grandiózusak, egy egész albumot kitesznek, emiatt nem is köszön vissza 3-4 alkalommal egy-egy dallam, mint a pl. City of Stars esetében. A dalok nemcsak ezért kiválóak, hanem mert a dráma közepén is képesek az életörömöt, azt az életigenlést és hitet árasztani, amit az egész film hirdet. 

272885_1510616673_8832.jpg

De nemcsak a rongyosra hallgatható zenéjében erős Gracey alkotása: a látványvilág, a dinamikus és tűpontos, elképesztően profin kivitelezett koreográfiák olyan elegyet alkotnak, amilyet ritkán látunk, ez pedig olyan erővel ragadja magával a nézőket, ahogy annak ma minden színdarabnak és filmnek tennie kellene. Műfajából kifolyólag is számolunk kell azzal a lehetőséggel, hogy ömleni fog a giccs és a nyál a vászonról, azonban itt a romantika - még számomra is, aki sokszor szkeptikus vagyok- is olyan mértékkel van adagolva, hogy széppé, természetessé és bájossá teszi azt. A tánc,a zene és a látvány annyira együtt él és mozog, hogy még egy üzleti megállapodást, a The Other Side c. dal alatt játszódó jelenetet is képes a film egyik legemlékezetesebbikévé tenni. 

Az alkotás egyik legkiemelkedőbb vonása ennek ellenére mégis az, hogy a történetbe foglalja és kimondja saját gyengeségeit. A film hangsúlyozza a sokszínűség csodáját, az emberi egyenlőség és a család fontosságát; megjelenít olyan fontos és jól kibontható elemeket, mint a "torzszülöttek" elleni tüntetések, a kritikus és a művész kapcsolata, de Barnum és a róla szóló film célja is azonos: nem akar mást, csak szórakoztatni, bátran felvállalja a mélység hiányát. Számomra egy mondat tűpontosan megmaradt a műből, mégpedig amikor a kritikus csalónak nevezi a showmant, aki erre csak annyit válaszol: "...maga egy olyan színházkritikus, aki nem élvezi a színházat, és még én vagyok a csaló?". Ezzel a film a hibái mellett is érvel intelligensen kiszólva a kritikusoknak: az alkotásokat elsősorban élvezni kell. Habár a mű mély üzenettel nem rendelkezik, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs neki: ahogy Jackman is megfogalmazta egy interjú során, A legnagyobb showman és az X-Men világa nagyon hasonlít egymáshoz: mindkettő azt hirdeti, hogy nem kell szégyellnünk, ha mások vagyunk; emellett pedig Barnum egyik mondása, miszerint a legnemesebb művészet az, amelyik boldoggá teszi az embereket, tökéletesen átszövi a musicalt.

272885_1510616569_6041.jpg

A fent említett 3 elem közül a színészekről nem esett még szó. A casting remek, mindenki tökéletes az általa megformált karakter bőrében, és habár tele a film sok, színes egyéniséggel, mégsem egymás mellett, hanem együtt, egy egészet alkotva vannak jelen. Zac Efron színészként kevésbé kiemelkedő, de a direktor nagyon jól kihasználja azt, amiben jó: a High School Musicalnek köszönhető több évnyi tapasztalat miatt remekül táncol és énekel, és ha éppen nem ezt teszi, akkor pedig bonvivánként éli a saját drámáját. Efron filmbeli párja, Zendaya nemcsak énekben, de a kaszkadőr nélkül abszolvált trapézjelenetei miatt is remekel. A Golden Globe- díjra jelölt szakállas hölgyet alakító Keala Settle játéka és hangja kiemelkedik a társulat tagjai közül. Aki azonban a mellékszereplők közül a legcsodásabb és számomra legmeglepőbb alakítást hozta, az a Jenny Lind operaénekesnőt megtestesítő Rebecca Ferguson. Minden kétséget kizáróan ez élete alakítását láthatjuk: annyira gyönyörű, hogyha jelen van a vásznon, másra nem lehet figyelni, csak rá; emellett ő adja elő a Never be enough c. szívfacsaró dalt, olyan beleéléssel és hitelességgel, hogy aki nem tudja, annak fel sem tűnik, hogy valójában nem a színésznő, hanem Loren Allred hangját halljuk. Michelle Williams ragyog, és mesés, erős párost alkot Jackmannel; a tetőn keringőző, éneklős jelenetük varázslatos. És Hugh Jackman... Az ő színészi játékáról oldalakat lehetne írni. A show - filmcím ide vagy oda- egyértelműen az övé, a legjobban ő élvezi a szerepét, ami nem is meglepő, hiszen ez egy valódi szerelemproject volt a számára. A film miatt mondott le James Bond szerepéről, és habár az orvosai kifejezetten megtiltották hogy énekeljen, 80 öltéssel az orrában mégis megtette. Remekül áll neki a porondmester szerepe; mind a tánc, mind az ének fergeteges, és a karakter megformálása is hibátlan, emellett az érzelmek olyan széles skáláját vonultatja fel benne, amilyet talán még a Les Mis-ben sem láthattunk tőle, emiatt okkal jár neki a Golden Globe. 

A legnagyobb showman P.T. Barnum emlékéhez méltóan tiszteleg a showbiznisz feltálalója előtt azzal, hogy habár felmerül néhány erkölcsileg kétes megítélésű tette, a film mégis a valóságot sarkítva, cukormázas tündérmeseként mutatja be a megtévesztés mesterének kétes élettörténetét. A mű mindenből a maximumot nyújtja: zenéből, táncból és látványból egyaránt; emellett végtelenül optimista, felvillanyozó, valóban a szórakoztatásról, a néző elkápráztatásáról szól. Egy csodálatos alkotás, ami hibái felvállalása ellenére is megosztó véleményeket fog kiváltani. Mindenkinek ajánlom, hogy üljön be a moziba és hagyja magát elvarázsolni, mert olyan alkotással van dolgunk, ami a semmiből építkezve emelkedik a nagy musicalek közé. 

9,5/10

A legnagyobb showman teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8613523959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

J. McClane 2017.12.27. 20:35:34

80 oltes? Kicsit soknak tunik.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2017.12.28. 08:08:46

@J. McClane: www.google.hu/amp/people.com/movies/hugh-jackmans-skin-cancer-the-greatest-showman/amp/
“I had 80 stitches in my nose and my doctor said ‘you’re not allowed to sing,’ ” he said. :)
Sajnos nem először jött vissza a bőrrák nála, emiatt simán szükséges lehet ennyi.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2017.12.28. 10:56:55

@J. McClane: Egyébként most így elgondolkozva ezen... miért lenne érdekem erről kamuzni? :D Főleg, hogy 50 mp alatt utána lehet járni, és nekem csak a Marvel meg Jenkins fizet... :( :))))))

J. McClane 2017.12.28. 12:02:45

@Kata SWL: nem gondoltam, hogy barki is hazudott, de capaharpaaoknal szokott lenni 20-30 oltes. Ezert tunt soknak. Mondjuk Jackmannek nagy orra van, szoval ki tudja