Aldo 30 plusz 1 kedvenc filmje 2017-ből... és egy kicsit 2016-ból is
2017. december 25. írta: AldoWinnfield

Aldo 30 plusz 1 kedvenc filmje 2017-ből... és egy kicsit 2016-ból is

Avagy kesze-kusza toplista, mert ilyen is kell

kg-ilm-009.jpgToplisták. A tíz legjobb fagyi az évben, a tizenöt legalulértékeltebb ruhadarab 2017-ben, a húsz legmenőbb poháralátét az elmúlt hónapban... Ilyenkor decemberben sokan szeretnek semmire se használható bejegyzéseket írni, így én is természetesen. Minden évben össze szoktam foglalni, hogy melyik filmek voltak szerintem a legjobbak, s most is így fogok tenni, de azért nem veszem túl komolyan magam. Válogattam például 2016-ból meg 2017-ből is, olyan filmekből is, amik Magyarországon mozis forgalmazásba kerültek és olyanokból is, amelyek nem, vagy csak  Netflixen, DVD-n, illetve egyéb forrásokból voltak elérhetőek. Nem akarom azt mondani, hogy ezek voltak a legjobb mozgóképes alkotások az elmúlt időszakban (kb. 250 filmet láttam idén), inkább csak azt jelentem ki, hogy ezek voltak a kedvenceim, ezek varázsoltak el, ezek szórakoztattak vagy könnyeztettek meg a leginkább. Plusz tíz meg húsz darabos listákból milliót össze lehetne szedni, de 30+1 'felvonásos" már jóval kevesebb van... Belekezdek, íme, lássátok! 

TAVALYI LISTÁM

 

30+1, A Karib-tenger kalózai - Salazar bosszúja / Pirates of the Caribbean - Dead Men Tell No Tales (2017)

A guilty pleasure: nagyon szeretem ezt a szériát, a Salazar bosszúja pedig kifejezetten szórakoztató kalandnak, szuper moziélménynek bizonyult számomra. Írtam is róla ITT, meg elemzős videót  is készítettem, ami ITT érhető el. 

30, A Viszkis (2017)

Antal Nimród kibaszott profi. Ez a film egy magyar környezetbe helyezett hollywoodi akcióthriller (ezt a legpozitívabb értelemben írom!) jókora drámai töltettel, pofás, de nem túl eredeti időszerkezettel. A vágás, az operatőri munka, a rendezés mind-mind tudatos, átgondolt, menő, ritmusos, nem zökkent ki, nem akaszt meg, szinte egyáltalán nincsenek jelen azok a 'magyaros" betegségek, amik miatt negatív kicsengése volt (?) sokáig a 'magyar film" szóösszetételnek. Így kell ezt csinálni! Megvolt az a feelin', amikor önkéntelenül elmosolyodok a moziban, hogy 'igen, egy jó mozit nézek", és ez veszettül isteni érzés! Én rohadtul örülök neki, hogy van egy ilyen filmünk, egy ilyen zsánerdarabunk! Utóirat: A ZENE FANTASZTIKUS!

29, The Meyerowitz Stories (2017)

Noah Baumbach filmjének az életszagúságát imádtam a legjobban, ami főként a dialógusokban van jelen. Sokáig nem tudtam megfogalmazni, mi teszi ilyen reálissá, aztán láttam a Nerdwriter videóját és világossá vált számomra. Ez a mozi igazi család-film (nem családi!), amelyben a generációk ütköznek, Sandler remekül játszik és érzelmi húrokat ugyanúgy képes megpengetni, mint nevetésre sarkallni. 

28, Majmok bolygója - Háború / War for the Planet of the Apes (2017)

Majmok lovon gépfegyverrel lövöldöznek és mégis minden apró kis malőrje ellenére a Majmok bolygója trilógia lezáró filmje  csodálatos darab. Szépen kerekíti ki Cézár történetét, Reeves rendezése nem siet sehova, hagy időt a nézőnek, hogy átélje a dolgokat, s kicsit elgondolkodjon a látottakon. Néhány közönségbarát, kompromisszumos megoldás akad, de a film egy pillanatig sem nézi hülyének a moziba látogatókat: a mindig pörgő, gyorsan vágott, hangos nyári kalandokhoz képest ez egy kifejezetten eszes, megfontolt darab lett. Írásom.

good_time_robert_pattinson_courtesy_a24.jpg

27, Jólét / Good Time (2017)

Szuggesztív hangulatú bűnfilm, amelyben egy bankrablás utáni menekülés felvonásait láthatjuk. Sok-sok közeli, gyönyörű képek, egy egészen kiváló Pattinson. Néhol dühítő mozi, de ez csak abból fakad, hogy főhőse egy idegesítő, szar alak, aki kihasznál mindenkit, hogy céljait elérje. 

26, Széttörve / Split (2016)

M. Night Shyamalan filmje nagyjából azért jó, amiért az ígéretesen induló rendező első alkotásai kiemelkedőek voltak. Érződik rajta, hogy személyes projekt, feszültségteremtése kiváló, a végső csavar pedig ha nem is mellbevágó, de érdekes adalék most is. Ehhez jön még egy remek színészi alakítás a mindig alulértékelt James McAvoytól, aki kellő iróniával hozza a sok személyiségre szakadt ember különböző megjelenéseit, 

25, Lego Batman - A film / The Lego Batman Movie (2017)

A denevérember a popkultúra egyik legjelesebb hőse: ebben a filmben pedig ő az egyik legszórakoztatóbb figura is. A meglepően jól sikerült A Lego kaland minden ütős tulajdonságát sikerült átmenteni ide, talán csak az a plusz hiányzott, amivel elődje berobbant a köztudatba. Videóm is van róla ITT

24, Teljesen idegenek / Perfetti sconosciuti (2016)

Azt gondolod, hogy mindent tudsz a barátaidról? Hogy mindent elmondanak? De mi lenne, mi derülne ki, ha megtekinthetnéd az üzeneteiket? Ezzel a gondolattal játszik el ez az olasz film, hitelesen, okosan, bántó túlzások nélkül.  

23, Tűnj el! / Get Out (2017)

Horrornak nem túl félelmetes, olyan szerzői darabnak viszont, ami a rasszizmust egy másik oldalról közelíti meg, néhol egészen pofátlan humorral, na, annak pofás. Utóbbi tulajdonságai miatt van helye a listámon. 

22, Kong: Koponya-sziget / Kong: Skull Island (2017)

Ebben a filmben nincsenek karakterek, nincsen kiemelkedő történet, nincsen terep az amúgy kiváló színészeknek a kibontakozásra. Nem is tudom túl magasra értékelni, de... Az egyik legjobb mozis élményem volt 2017-ben. A vizualitás (nyugodtan ajánlom új tévék tudásának tesztelésére) és a hangulat kiváló, Kong nagyon menő, ahogy a harcai is a különböző lényekkel. Az akciójelenetek összességében annyira pofásak, hogy néhol tapsolni támadt volna kedvem. Nagyon erős bűnös élvezet! Videóm ITT.

hero_mother-tiff-2017.jpg

21, anyám! / mother! (2017)

Azt is megértem, ha valaki öncélú művészieskedésnek fogja fel, de nekem adott elegendő kapaszkodót Aronofsky ahhoz, hogy ne így tekintsek rá minden elhintett/odavetett bibliai utalása ellenére. Amellett, hogy valami nagyon univerzálisat akar mondani a rendező, van egy nagyon is emberi, szimbolikusan elmesélt története is a filmnek. A férfiról és a nőről. Utóbbi nagyon szereti a férfit, és mindent megtenne érte, előbbi meg hajszolja a sikert, az önbeteljesítést, és ezzel teljesen feléli a nőt. Tudatosan, vagy tudat alatt, végülis tökmindegy. Nem figyel rá. Mindent elvesz tőle. Minden kicsit (vagy nagyon) eltúlzott, minden utal valamire, kisebb-nagyobb dologra, nagyobb eseményre, mint amit látunk. A ház jelentette mikrokozmoszban elszabadul a pokol a nő számára. És ami nekem tetszett, az az, hogy ennek a fiatal nőnek a szenvedéseit (nem az tetszett, hogy szenved, hanem az, hogy már ez a helyzet, miként mutatja ezt meg a rendező!) Aronofsky sok-sok közelivel mutatja meg, állandóan őt követve, és sokszor már a végletekig fokozva a bizarrt meg a hangulatfaktort. Rohadt nehéz nézni ezt a filmet, mert nem igazán köt kompromisszumokat: ember kell hozzá, erős, hogy értékelni tudja.

20, Logan - Farkas / Logan (2017)

Ez volt az a Logan film, amire azóta várt az ember, mióta először a vászonra került Hugh Jackman ebben az ikonikus szerepben. Amikor az első akciójelenetben a pengék átszabják az egyik figura fejét... Na ott rántott be a film, de nem a brutalitás tette kiemelkedővé, hanem az,  hogy egy felnőtt, komoly, szuperhős moziktól távol eső problémákkal foglalkozó mozival búcsúzhatott az ausztrál színész a karaktertől. 

19, Tramps (2017) 

A fiú találkozik a lánnyal talán a legtöbbször elmesélt történet, de amíg ekkora szíve van a produkciónak, engem meg lehet venni... Apró kis független darab, gyöngyszem, ajánlom!

18, Stronger (2017) 

Életrajzi dráma, ami a bostoni merényletben egy a lábait elvesztő férfi útját mutatja meg addig a pontig, amíg fel tudja dolgozni a vele történteket. Nem volt egyszerű dolga, mert a családja inkább hátráltatta az útját, mint segített neki... A néhol már túl-túl szentimentálisra húzott képsorok csak a befejezés előtt nem sokkal jelennek meg, addig elég kemény, szikár film ez, amiben Jake Gylenhaal ismét bizonyítja, hogy remek színész.

17, Nyers / Raw (2016) 

Én biztos nagyon sok és nagyon beteg filmet láttam már, de abszolút nem értem, hogy miért tartják annyira erőszakosnak és elborultnak ezt a darabot. Azt viszont látom, hogy miért remek fejlődéstörténet, és miért stílusos, nyers (haha) dráma. 

16, To the Bone (2017)

Egy anorexiás lány története. Úgy húzott magával, törte össze a lelkemet és egyben mosolyogtatott meg, hogy minden apró és nagyobb hatásvadász elemét örömmel kajáltam meg. Itt Lily Collins élete egyik legjobb alakítását hozza. 

ma_vie_de_courgette_my_life_as_a_courgette_01_7qvomip.jpg

15, Életem Cukkiniként / Ma Vie de Courgette (2016)

Egyszerűen megőrülök a stop motion darabokért, nagyon sokat szeretek és így úgy gondoltam, hogy ezt is imádni fogom. Így is lett, sőt talán még jobban is tetszett, mint azt előre jósoltam magamnak. Ez is ilyen kis csendes film, jólesően emberi darab, a megjelenítés meg művészi, játékos, parádés. 

14, A Galaxis őrzői vol. 2 / Guardians of the Galaxy Vol. 2 (2017)

Ezek a srácok veszélyesek. 
Fulladásos halált okozhatnak, a sok nevetés nem feltétlenül egészséges. Na, kb. ilyen volt a Galaxis őrzői 2. Stílusos, jólesően over the top, vicces, és az eddig általam olvasott kritikákkal ellentétben szerintem totál friss is. És még a dráma is működik benne, illetve ahogy épülnek ezek a nevettető, de belül sérült karakterek. A Marvel moziverzumot nem igazán viszi előre, de más bajom nekem nem volt vele...

13, Oroszlán / Lion (2016)

Biztos, hogy az éveim számának növekedésével arányosan egyre szentimentálisabb is vagyok, de ezen filmnek is meg tudtam bocsájtani minden egyszerűsítését, közhelyét abban a pillanatban, amikor elérkezett a befejezés és... Egyébként gyönyörűen fényképezett darab, kiváló zenével. 

12, Szólít a szörny / A Monster Calls (2016) 

Fantasy elemekkel bőven megtűzdelt film, amelyben egy kisfiú egy faszörny segítségével próbálja meg feldolozni anyja halálos betegségét. Lehet, hogy tényleg egyre érzelmesebb vagyok, de ez a film is eléggé megggyötörte a lelkemet, ugyanakkor nem győztem ámuldozni a kivételesen jó érzékkel megalkotott vizualitáson. 

11, Az / It (2017)

Én IMÁDTAM ezt a filmet. A kisvárosi hangulatot, a gyerekszínészeket és karaktereiket, a coming of age sztorit, a véres szcénákat, a bohócot, az elbaszott szülőket. Nagyjából mindent. Azért nagyjából mindent, mert néhány olcsóbb húzás becsúszott és összességében nem tökéletes mestermű ez a film. És mégis pont az a darab, amiben élvezet elmerülni, mert totálisan meghálálja a belé fektetett bizalmat. Színtiszta horrort ne várjatok tőle, ez nem sima zsánerfilm, keveri a műfajokat rendesen. S milyen jól teszi, óóóóóó... 

10, Star Wars - Az utolsó jedik / Star Wars - The Last Jedi (2017)

Igen, tudom, az év megosztóbb filmje, amit rengetegen egy pocsék mozinak tartanak, de... Itt vagyok én, kétszer láttam, bármikor szívesen megnézném újra és simán oda tenném az eredeti trilógia filmjei után a SW sorrendemben. Sőt, oda is teszem! Az okokról ITT írtam egy SPOILERES kibeszélőt!

9, Brigsby mackó / Brigsby Bear (2017) 

Geek szívem minden kis darabja örömmel veszett el ebben a szép történetben. James egy fiatalember, akit kiskorában raboltak el a szüleitől. Egy földalatti bunkerben nő fel, ott pedig egyetlen szórakozása a 'szülei" által készített (Brigsby Mackó kalandjai című) .sorozat. Hősünknek, amikor kiszabadul nem csak azzal kell megküzdenie, hogy egy teljesen új világba csöppen, hanem azzal is, hogy nincs több epizód szeretett szériájából. Ám ő nem adja fel: egész estés mozis verziót készít belőle! 

8, Egy magányos tinédzser / The Edge of Seventeen (2016)

Hailee Steinfeld lehet, hogy kiváló volt a Coen testvérek 'A félszemű" címú filmjében, de itt még annál is sokkalta erősebb alakítást nyújt. Aztán persze mondhatjátok, hogy ez is csak egy tini felnövéstörténete, de még ha csak ennyi is, a lehető legemlékezetesebben valósították meg. Nagyon szerettem benne a párbeszédeket. 

ews_ext_og.jpg

7, Everybody Wants Some!! (2016)

Richard Linklater filmje hangulatdarab. Ha megfog a miliője, az atmoszférája, a nyolcvanas évek 'vibe", akkor két óráig remekül fogsz szórakozni a karakterekkel együtt, mint egy új haver. Ha ez elmarad, halálra fogod unni magad. Nálam bejött az élmény!

6, The Lost City of Z ( 2016) 

Szuggesztív, sűrű hangulatú, sokszor elképesztően lassú életrajzi dráma Percival Fawcettről, aki már-már megszállottan keresett egy elveszett várost az Amazon dzsungeleiben. Nem könnyű néznivaló, de nem is annak készült. 

5, Szárnyas fejvadász 2049 / Blade Runner 2049 (2017) 

Sosem tudtam megszeretni az első részt. Elismerni igen, szeretni nem. Ennél a filmnél viszont nem volt ilyen problémám. Pénztáraknál megbukott, biztosan kult darab lesz. Gondolatisága, lenyűgöző képei, és a hangulata szinte katarzis élményt okozott.

4, Dunkirk (2017)

Nem mondhatom azt, hogy hibátlan film a Dunkirk, hiszen az alapvetően realista (bár vér nélküli) megközelítésből bizony kissé kilóg egy-egy túlzottan fennkölt mondat, és a befejezés is szentimentálisra sikeredett. Ahhoz képest legalábbis biztosan, amit addig láthattam. Mert mit is láttam? Egy három szálon futó cselekményt. Földön, vízen és levegőben mozog a kamera. Szinte névtelen katonák és átlagemberek küzdelmét figyelhettem meg azért, hogy ne Dunkirk legyen sokuk számára életük utolsó momentumainak helyszíne. Biztosan sokan lesznek majd, akik azt mondják, hogy vékonyak a karakterek és nem sokat tudunk meg róluk. Ez így is van, de ez a koncepció része. A film ugyanis elsősorban nem az egyéni hősiességet akarja megmutatni, hanem emlékművet állítani annak a kollektív erőfeszítésnek, ami végül 330 000 szövetséges katona megmenekülését eredményezte. A központi figurák (bár őket követjük) leginkább csak megtestesítenek egy-egy típust, aki ott lehetett az eseményeknél. A nehéz helyzetbe sodródott bakát, aki sokat nem tudott tenni a többiekért, csak a saját bőrét menthette. A civilt, aki magát nem kímélve elindult, hogy hazavigye a fiúkat. A pilótát, aki fentről hatással tudott lenni az eseményekre, harcolhatott. Nolan kevés beszéddel, de hatalmas feszültséggel dolgozó mozit készített, amire a borzalmas, de gyönyörű szóösszetétel illik talán leginkább. Borzalmas, mert a kamera testközelbe tudta hozni a háború brutális világát, úgy, hogy elsősorban nem a fizikai fájdalom került előtérbe, hanem az a szinte elviselhetetlen lelki teher, ami egy ilyen szituációval jár. A Dunkirk emellett gyönyörű is, mert amit a vászonra tettek, azért én itt helyből adnám a legszebb fényképezés Oscar-díját Hoyte Van Hoytemának. Volt olyan nagy, grandiózus kép, amelynél a kamera kissé megdöntve figyelte az óceánt és az eget, miközben a vadászgépek már-már apró pontként kergették egymást. Fantasztikus élmény volt ezt látni.

3, Nyomd, Bébi, nyomd! / Baby Driver (2017)

Hallottam én már azt erről a darabról, hogy Szállító klón, meg azt, hogy meg akarja lovagolni a Halálos Iramban széria sikerét... Haha. Ezeket (az amúgy sokszor egyáltalán nem rossz mozikat) a Baby Driver így szépen vállon veregeti, leülteti egy székre, és megmutatja, hogyan alkotnak a nagyfiúk. Ennek ellenére ez nem csak egy autós film. Mert persze, persze, sok-sok jó üldözéses jelenet van benne meg minden, de mindez mindig zenei aláfestésre megy, a muzsikára van kiszámítva, vágva kvázi minden. Valami eszméletlen így a stílus, ahogy pl. minden puskalövés ritmusra érkezik, ez adja a tempóját a filmnek. Talán nincs is olyan pillanat, ami alatt ne szólna valami isteni dallam, és még arra is van magyarázat, hogy ez miért van így. Edgar Wright játszik nekünk, és rendezett egy olyan mozit, aminek minden menősége, véres része és káromkodása mellett még hatalmas szíve is van. Merthogy van itt romantika is, a nemesebbik, imádnivaló fajtából.

2, Coco (2017) 

Mindenki  tudja, hogy a Pixar mostanában nem feltétlenül van csúcsformában. Azt viszont biztosan nem mindenki tudja, hogy annak ellenére, hogy talán tényleg kezdek egyre szentimentálisabb lenni, szinte sosem pityergek filmeken. 

Na, a Coco esetében a Pixar annyira az egyik legjobbját nyútja, hogy a fináléból biztosan kimaradt néhány képsor a záporozó könnyeim miatt... Ez van, vállalom. Gyönyörű film. 

maxresdefault_30.jpg

1, Testről és lélekről (2017) 

Annyira örülök, hogy az első helyet egy magyar alkotásnak oszthatom ki, ráadásul úgy, hogy semmiféle hazai pálya nincs a dologban. Enyedi művének legnagyobb erénye az,  hogy lehetne túl művészies, köldöknézős, de nem az. Lehetne túl steril, kimódolt, vagy túl érzelmes, de nem az. Tehát, lehetne kevésbé jó, vagy egyértelműen rossz is, de nagyon nem az. És pont azért, mert bár egy végletekig átgondolt, okos film, a képsorok láttán mégsem ez jutott eszembe, hanem az, hogy az egész mennyire természetes. A Testről és lélekről, amely külsőségeiben sokszor hideg, fagyos hangulatot áraszt, igazából egy megható, átérezhető és empatikus mozi, amely egy kicsit sem erőlteti rá magát a nézőre. Viszont könnyedén bele lehet szeretni, és képes katarzis-élményt okozni. Számomra nem is kicsit. Hatott testemre, lelkemre. Bővebben ITT írtam róla. 

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9613521383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.