Egy szent szarvas meggyilkolása / The Killing of a Sacred Deer (2017)
2017. december 19. írta: Kata SWL

Egy szent szarvas meggyilkolása / The Killing of a Sacred Deer (2017)

Yorgos Lanthimos azon kevés rendezők egyike, akit csupán néhány film után olyan vegytisztán kiforrt stílus jellemez, amely nehezen téveszthető össze másokéval. A Cannes-i Filmfesztiválon debütáló, a görög mitológiából építkező műve nemcsak a megosztó vélemények miatt lehet ismerős a számunkra, hanem mert ez lesz az első Lanthimos-alkotás, amelyet az itthoni mozik is vetítenek. Habár a francia Riviérán kifütyülték (megint), a direktor sorra nyeri a díjakat; az Egy szent szarvas meggyilkolása az anyám!-hoz hasonlóan emlékezetes élmény lesz azok számára is, akik nem kedvelik, azonban az Aronofsky-műtől eltérően a görög rendező filmje távolról sem öncélú; fontos, egyben kellemetlen morális kérdésekkel és üzenettel operál.

287737_1508142040_919.jpg

Steve (Colin Farrell), az elismert sebész boldogan és kényelmesen éli életét szintén orvos feleségével (Nicole Kidman), valamint két gyerekével. Azonban váratlanul feltűnik egy tinédzser az életében, Martin (Barry Keoghan). A fiú kezdetben megmagyarázhatatlan barátkozása, valamint érdeklődése az orvoslás iránt hamarosan értelmet nyer. A tinédzser ismerteti bosszújának tervét, így Steve és családja élete fenekestül fordul fel a mind félelmetesebb fenyegetés és egyre intenzívebb pszichológiai terror hatására. 

Lanthimos filmje Euripidész Iphigénia Auliszban című drámájának átültetése korunkba, a XXI. századba. A mű dramaturgiájában és címében is megjelenik a tragédia története, miszerint Artemisz istennő a szent állata, egy szarvas megölése miatt bosszút áll Agamemnónon, melynek következtében a trójai háború elején a király hajóhada szélcsend miatt nem tud útnak indulni. Agamemnón jósa, Kalkhas kijelenti, hogy a szélcsend mindaddig nem ér véget, míg a görög hadsereg fővezére, Agamemnón saját leánya feláldozásával bocsánatot nem nyer Artemisztől, ezért tanácsára a fővezér a szigetre hívatja családját, hogy lányát, Iphigéniát kiengesztelésképpen feláldozza Artemisz oltárán. A lány végül rájön a  tervre, s készen áll mártírhalált halni. Azonban amikor a pap késével lesújt, a lány eltűnik, helyén egy szarvas jelenik meg, és annak vére ömlik az oltárra, mivel Artemisz az utolsó pillanatban szarvassá változtatja Iphigéniát, aki így megdicsőülve száll az istenek közé. 

287737_1500941239_5711.jpg

A görög mitológia alakjai könnyedén azonosíthatóak a film karaktereivel, amelyben a szarvast a cselekmény előtt egy évvel, Steve műtőasztalán meghalt Martin apja szimbolizálja. A direktor okosan utal a nyitójelenetben az előzményre, egyben meg is alapozza a mű nyomasztó, baljós hangvételét a film végéig kitartó, olykor brutálisan naturalista képeivel, ami a nyitányban egy valós szívműtét közelijeként a Stabat Mater zenei aláfestésével valósul meg. A feszültség, habár kezdettől jelen van, lassan bontakozik ki; amikor Steve találkozgat Martinnal, drága ajándékot vesz neki, majd az otthonába is elhívja, még nem is sejtjük, hogy miért érezzük egyre nyugtalanítóbbnak a fiú jelenlétét. Aztán a sebész fiának váratlan lebénulása következtében kibújik a szög a zsákból: Martin közli bosszúját Steve-vel, miszerint választania kell gyermekei közül, különben az egész családja meghal.

Lanthimos bosszúfilmjét az erős, sokszor hátborzongató atmoszférateremtő zenehasználat mellett a letisztult díszlet, a hideg színekkel, valamint rideg és távolságtartó beállításokkal operáló operatőri munka is alátámogatja. Emellett szintén jelen van a szinte bármilyen mimikát és gesztust nélkülöző minimalista színészi játék, ami mindenféle azonosulást ellehetetlenít, és a főként tőmondatokra szorítkozó, érzelemmentes hangsúllyal elhangzó dialógus. Farrell és Kidman párosa és alakítása ennek ellenére kiemelkedő és nagyon erős, mivel a szemük, a jelentőségteljes pillantások sokkal többet elárulnak, mint a köztük elhangzó beszélgetések; Koeghan pedig vérfagyasztó a gonoszt megtestesítő kamaszfiú bőrében.

287737_1500941210_8526.jpg

A film tökéletesen ábrázolja az transzcendens jelenségek és a tudomány közötti ellentétet, és azt a helyzetet, hogy hogyan reagál egy modern, a realitásban hívő orvos pár egy természetfeletti csapásra; majd tehetetlenségük miatt hogyan válnak az abszurd bosszú érzelmi foglyaivá. A mű misztikuma és a szülők tehetetlensége összeforr: az alkotók nem adnak magyarázatot a megbetegedések okára; a szülőket pedig az orvostudomány hagyja cserben, emiatt egy számukra felfoghatatlan helyzetben kell a gyerekeiket megmenteni a Martinban megtestesülő gonosz elől. Ezt pedig még fekete humorral, erős zenével, a karaktereit sokszor szokatlan szögekből mutató képekkel, hol abszurd, hol groteszk jelenetek sorával, nyomasztó és néhol fojtogató légkörrel spékeli meg a görög rendező. A mű alighanem magáénak tudhatja a filmvilág egyik legkegyetlenebb pillanatát az orosz rulettnek is nevezhető jelenete miatt. A direktor saját elmondása szerint nem szereti az öncélúságot, mindig kell, hogy az üzenetnek értéke legyen, ezen alkotása pedig szájbarágás nélkül adja át ezt: a tetteinknek mindig vannak következményei, amelyekért vállalnunk kell a felelősséget.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az Egy szent szarvas meggyilkolása az év legerősebb és számomra legjobb filmje is. Lanthimos olyan morális dilemmákat dolgoz fel, amelyekhez kevés szakmabeli mer nyúlni; és teszi ezt úgy, hogy a végeredmény sokak számára megosztó volta ellenére is zsigeri, érzelmi és értelmi élményt nyújt. A tragikus és groteszk, ugyanakkor meglepő végkifejlet mellett néhány kérdés megválaszolatlan marad, azonban a történet így is kerek egészet alkot; a rendező a nézőre bízza, hogy mit kezd a nyitva hagyott kiskapukkal. Az igazi filmmániásoknak mindenképp' érdemes egy esélyt adniuk a hazai mozikban az év végén debütáló zseniális bravúrnak, mivel ilyen maradandó, intenzív élményt (akár negatív, akár pozitív) még az anyám! sem tudott kiváltani.

10/10

Az Egy szent szarvas meggyilkolása teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

 

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1713490549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.20. 14:58:56

Hát nemtom, ebben mi nem volt öncélú? Mármint ennek mi értelme van azon kívül, hogy "ne műts részegen"? Tökre el van emelve pl. a valóságtól, a színészek is láthatóan direkt érzelemmentesen játszanak, én ezért nem is tudtam értékelni azokat a részleteket, amit például az általad is említett tudomány vs. misztikum motívum jelent, mert egyszerűen nem erről szólt, hanem hogy van ez a dilemma, amit fél óráig Colin Farrell nem hisz el, utána meg fél óráig azt hiszi, hogy kivághatja magát belőle.
De legnagyobb bajom ugyanaz, mint A homárral: Lantimosznak vannak tök jó, elborult ötletei, de épkézláb dramaturgiát nem tud ezekből írni vagy ezek alá tenni. Az első óra nagyon tetszett, amíg felvázolta azt, amit te is leírtál, de utána már egy tapodtat sem tud mozdulni ebből, megy a vergődés, amiből végül eljutunk a lehető legkézenfekvőbb végkifejletbe. Úgyhogy ahogy ott is, itt is a feléig lenyűgözött, aztán meg már csak szenvedtem rajta.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2017.12.20. 15:56:30

@danialves: Mert mi volt benne öncélú? Nyilván a részeg műtés kellett ahhoz,h ténylegesen megölhesse az apját és ne amiatt haljon meg az ő asztalán,mert pl.komplikációk léptek fel.
L. stílusa az érzelemmentes színészi játék (btw ha így rendezik őket,miért kellene direkt nem érzelemmentesen játszaniuk?),ami ebbe a témàba,filmbe sztem kell is,mert ez még jobban érezékelteti a realista látásmódot,ahol csak a józan észnek van helye.
Miért nem volt ez épkézláb dramaturgia? Szinte a színtiszta tragédia van átületeve a mai korba, nem kell bele semmi beteg belemagyarázós baromság, a katolikus utalások is éppen elegek benne. Szerintem a 2.óra is izgalmas,mert felmerül,hogy megölik Martint,így végülis nem tudni, hogy pontosan mi lesz a végkifejlet, az orosz rulett miatt meg pláne nem, főleg mivel Euripodésznél a lányt áldozzák fel.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.20. 16:09:43

@Kata SWL: Ezt kérdezem tőled, hogy mégis mi volt ennek a filmnek az értelme azon kívül, hogy ne legyél szar ember, mert rábaszol? :D
"ha így rendezik őket,miért kellene direkt nem érzelemmentesen játszaniuk?"
Mikor írtam, hogy nem úgy kéne játszaniuk? Azt írtam, hogy ez az egyik példa arra, hogy Lantimosz totál elemeli a valóságtól, sehol semmi realista látásmód ebben, mert nem reális már az alapkonfliktus sem, kezdettől fogva tele van gyömöszölve misztikummal meg szimbolizmussal.
Most komolyan ez az érv, hogy volt benne dramaturgia, mert egy görög tragédiát dolgozott fel? Akkor az anyám! hogyhogy nem a kedvenc filmed, mert az meg a Bibliát dolgozta fel? Sőt, mondok jobbat, Az utolsó Jedik meg az összes többi Star Wars-filmet dolgozza fel. :D Leírom még egyszer, "van ez a dilemma, amit fél óráig Colin Farrell nem hisz el, utána meg fél óráig azt hiszi, hogy kivághatja magát belőle", ennyi történt egy órán keresztül a filmben. Lantimosz felvázolta az alapszitut, onnantól kezdve meg senki nem csinált semmit, vagy ugyanazokat a köröket futották, sem a karaktereknek, sem a sztorinak nem volt semmi dinamikája. Amúgy meg az érdekelt a legkevésbé, hogy Martint megölik-e, mert tök nyilvánvaló volt az elejétől, hogy az ő halála semmire nem lesz hatással.

szociál 2017.12.21. 11:10:20

Kell ilyen látásmódú rendező is, ahogy kell Woody Allen féle is.
Kifejezetten tetszett tőle a Homár.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2017.12.22. 00:30:59

@danialves: Nem,de ez a fő üzenete. Az h neked mi az üzenete,azt én nem tudom . De ha ennyire lecsupaszítjuk,akkor a Newness-é meg az,h "menj ki és ásd el magad,mert úgyis bármikor lecserélhetnek"? :DD Attól,h vmiben van szimbólum,miért ne lehetne realista? Szerintem a misztikusat összekevered a baljóssal. Nem tudom az elején mi lehetne misztikus.
Ugyanazt a filmet láttuk? Elég sok minden törtérténik közben,de ha pörgősebb filmre vársz,akkor javaslom pl. a John Wick-et. :DD Egy direkt az azonosulást ellehetlenítő színészi játék kapcsán hol akarsz dinamizmust a karakterekben? Kidmanék be vannak fagyva elég rendesen.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2017.12.22. 00:42:39

@danialves: De ha már a "nem történik semmiről" beszélünk, pl. az A Ghost Storyban nagyon pici történések vannak,de ettől még az idei év legjoibbjai között van.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.22. 12:03:25

@Kata SWL: A Newnesst vagy három kommenten keresztül magyaráztam neked, de még most is tök másról beszélsz, mint amiről az a film szólt. :D De akkor most már mondjak le arról, hogy választ fogok kapni, hogy miről szólt ez a film?

"Attól,h vmiben van szimbólum,miért ne lehetne realista?"
Azért, mert a kettő totál ellentmond egymásnak, mert két különböző síkon várja el, hogy értelmezd? A homárt is marha nehéz úgy értelmezni, hogy "na ez egy tök érdekes film arról, hogy milyen lenne, ha mindenkit állattá változtatnának, ha nem talál párt", mert nyilvánvalóan nem arra kell fókuszálni benne, hogy milyen implikációi vannak, ha valaki állati testben kénytelen tölteni hátralévő életét vagy a mother!höz sem úgy állunk, hogy "ez egy film arról, hogy betoppan hozzád Ed Harris és belehány a WC-dbe". De egyébként nem azt mondom, hogy egyáltalán nem lehet, mert nyilván A homárt is felfoghatod így, csak onnantól kezdve, hogy a film stílusa már az első perctől kezdve nem a realizmusra törekszik (és erről beszéltem, nem arról van szó, hogy keverném a baljósat a misztikummal), én elég nehezen tudtam úgy hozzáállni, mint ami pl. a tudomány vs. megmagyarázhatatlan jelenségek konfliktusát igyekszik körbejárni. Igen, van benne egy kb. 20 perces szakasz, amiben ez domborodik ki, de ez a film nem azzal foglalkozik, hogy Colin Farrell milyen tudományos módszerekkel próbálja megoldja a problémát.

"Elég sok minden törtérténik közben,de ha pörgősebb filmre vársz,akkor javaslom pl. a John Wick-et. :DD"
Nézd, felőlem elkezdhetünk ilyen arcoskodó troll-közhelyekben beszélgetni, de legalább akkor hagyd ezt, amikor még csak nem is érted, hogy mit írok. ;) Nem pörgésre vágytam, az első óra sem volt pörgősebb, drámailag full egysíkú volt a film második fele. Az A Ghost Storyban is hiába eszik Rooney Mara nyolc percig egy tortát, az drámailag egyáltalán nem egysíkú, sőt, pont hogy a fél világegyetem bele van sűrítve feleannyi időbe, mint amennyit ez a film foglalkozott azzal, hogy a házaspár szenved, amíg lent bénán fekszenek a gyerekeik. Függetlenül attól, hogy mennyire átélhető vagy sem az ő szenvedésük (bár megjegyzem, miután nyilvánvalóan nem az volt a cél, hogy közel kerüljenek hozzád, és átéld, milyen szar mondjuk egy anyának ez a helyzet, teljesen értelmetlen is volt az ő gyötrelmeikkel is foglalkozni), attól még baromira lehetne dinamika abban, amit ők a vásznon csinálnak. A Trónok harcában sem a kebelbarátom a karakterek 95%-a, tele van marha lassú részekkel, de ettől még sokkal árnyaltabbak, cselekvőbbek, többet alakulnak, a legtöbb dolognak látom helyét, itt meg nem.
Annyira tökre megörültem például, amikor a gyerekek elkezdenek egymással gecizni, hogy kit szeretnek jobban a szülők, az ilyenekre fel lehetett volna húzni a filmet, de az is volt kb. két jelenet, aztán eldobta Lantimosz. És ilyenekkel volt tele ez az egész, elkezd valamit feszegetni, aztán egy vagy két jelenet múlva vált és valami tök mással foglalkozik.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2017.12.23. 11:14:36

@danialves: A Newness-t ha lecsupaszítod,erről szól. Meg h mennyire éretlenek érzelmileg az utóbbi generációk, és hogy ez mennyire szánalmas dolgokat vált ki a ténylegesen éretlenekből.
De akkor én is megkérdezem még egyszer: azon kívül,hogy nem az olyan jelenetekre megy el 15 perc játékidő,mint pl. a gyerekek köcsögösködése,mi öncélú ebben?
A film elmondtam, hogy főként miről szól, de nagyon sok benne a morális kérdés,a legsúlyosabb a Farrell-féle "elbénázott" quasi " Sopie választása".
Miért nyilvánvaló, hogy nem lesz Martin halála hatással a betegségre? 1. Érdeklődik az orvostudomány iránt,sokat lát + enyhén pszichopata, ráadásul a bénuláskor is ott van a gyerekek körül, simán kijátszható lap lenne, hogy szimplán tudományi részen is ő áll emögött és ő adott valamit nekik,ami lebénította őket, 2. ha természetfeletti is a bosszú, amögött is ő áll, ergo mivel ő szabadította rájuk, kézenfekvő lenne,hogyha -mint sok transzcendens dolog esetében- az akció okozója halálától elmúlna a reakció is.
Itt azért nem olyan szélsőséges a helyzet szvsz,mint A homár esetében, ha nem látja benne valaki vagy nem a szimbolikát figyelve/értve nézi a filmet, akkor is teljesen érthető és emiatt szerintem kevesen sütik majd rá a "hülye művészfilm" bélyeget. Mert ahogy az anyám!-nál is érhető a fő konfliktus és a film a ház, a bibliai szál vagy bármelyik szimbólum nélkül, úgy itt is. Pont te nondtad a podcastban,h nem akartál semmit sem kezdeni a szimbolikájával. Nem is kell,ahogy itt sem, de ez rohadtul nem egyenlő azzal,hogy Ed Harris belehány a WC-dbe, vagy ha szerinted igen,akkor elég hülyének nézed az embereket.
"a film stílusa már az első perctől kezdve nem a realizmusra törekszik" - Miért is?
Nem tudom miért van jelen az első perctől a misztikum, mármint annyit làtunk,hogy Farrellel valami nem oké és hogy itt ez a gyerek,de minek?, de ebben hol az a jellegű természetfelettiség vagy szimbolizmus, ami ellehetetleníti, hogy a tudomány vs. természetfeletti konfliktusának szála később működjön?
Nem értem miért kellene ebbe több dinamika, én nem keveslem a meglévőt az olyan erős jelenetek után,mint pl. a lány lebénulása, és szvsz egy helyzetben,amit nem is értenek,mert reális magyarázat nincs rá, nem is cél a dinamizmus, csak addig, amíg keresik a kiváltó okot. A lassúság, a vontatottság a film ezen szakaszában kéz a kézben jár az ő értetlenségükkel és tehetetlenségükkel. Szvsz teljesen rendben volt így, ilyen Lanthimos stílusa, van akinek bejön, van, akinek nem, ahogy Baumbaché is, bár hál' Isten Lanthimos sosem vált ki olyan "meh" érzést a nézőkből, mint a Meyerowitz-ot megelöző Baumbach-filmek.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.12.23. 12:57:31

@Kata SWL: Hát ha direkt leszarod, hogy miről szól (= "lecsupaszítod"), akkor minden filmről lehet ilyeneket állítani, de a probléma továbbra is az, hogy a Newnesst direkt úgy egyszerűsíted le, hogy a végén levonhasd a konklúziót, hogy mekkora hülyeség. De amúgy tök jó, hogy erről oldalakat vagy képes írni, bezzeg arról, hogy miről szól az Egy szent szarvas meggyilkolása, még mindig nem látok egy betűt sem. :D Nagyon sok benne a morális kérdés, akkor mondj már egyet, amivel a film úgy aktívan foglalkozik! Mert pl. abba a tankönyvi dilemmába, hogy megölheted-e egy családtagodat, hogy megmentsd másik kettő életét, bele sem megy, keresi végig a kifogásokat, aztán amikor visszafordíthatatlanná válik a helyzet, belenyugszik.

Miért nyilvánvaló, hogy Martin halála nem lesz hatással? Mert pl. az 1-es opcióban te is pont egy olyan szcenáriót írsz lesz, ahol nincs hatással. :D De egész egyszerűen azért, mert nincs értelme a sztori szempontjából, ha lelövi Martint és hirtelen feloldódik a dilemma. Olyan ez a kérdés, mint hogy miért nem hittem el, a film felénél, hogy majd a modern orvostudomány meggyógyítja a gyerekeket, és nem az fog történni, amit Martin mond. Martinnak nincs is miért blöffölnie, mert Farrell karakterének mindenképp jobban megéri lelőnie, hiszen ha tényleg meggyógyulnak ettől a gyerekei, akkor győzött, ha nem, akkor meg minden marad ugyanúgy.

Nem en bloc az anyám! szimbolikájával nem akartam mit kezdeni, hanem a vallásos szimbolikája nem érdekelt, de ez még marhára nem jelenti azt, hogy rögrealista filmként értelmezem, amit szó szerint kell venni, hanem csak azt, hogy másban láttam meg a mögöttes tartalmat. Ez a film sem olyan hű de szimbolikus, de ahogy el van játszatva, ahogy fel van építve, amilyen pillanatok vannak benne (pl. az elején a szex a házaspár között, CF sztorija arról, ahogy kiverte az apjának) számomra egyértelműen nem azt sugallta, hogy ebben az Átlag Józsi családapa, vagy a tudományhívó orvos küzdelmét kell meglátni és az azonosulási pontot kell keresni ezzel (ahogyan azt te is megállapítottad az előbb). Innentől kezdve viszont kénytelen vagyok ebben a mögöttes értelmet keresni. És ezért nem tud érdekelni az, hogy ők hogy szenvednek, mert a film célja nem az, hogy empatikus legyél az ő szenvedésükkel ÉS még csak nem is akar üzenni velük semmit. De akkor meg mi a célja ezeknek a jeleneteknek?
(A tudomány és természetfeletti konfliktusát meg pusztán az lehetetleníti el, hogy a film nem foglalkozik ezzel egy 20 percnél tovább.)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2018.01.10. 09:15:49

@Kata SWL: "Mi öncélú ebben a filmben"

A fentebb említett modoros, kínos, már-már robotszerű színészi játék és az életszerútlen dialógusok. Igen, ez a rendezői utasítás. A színészek ennek megfelelően jól alakítanak, ám itt az a kérdés, hogy ennek mi a funkciója? Mennyivel add/mond többet így a film, mint ha bemutatna "egy hétköznapi családot" és azonosulható párbeszédeket. A sztori ugyanúgy működne anélkül is, hogy emberek robotként viselkednek és egymás szőrös hónalja felől érdeklődnek. Persze gondolom ez Lanthimos stílusa (még nem láttam az eddigi filmjeit), de attól ez még egy öncélú dolog.