Villámkritikák: Brawl in Cell Block 99 (2017), A góré (2017),
2017. november 27. írta: Werewolfrulez

Villámkritikák: Brawl in Cell Block 99 (2017), A góré (2017),

Letöltendő (nem úgy!) idei börtöndrámák: a brutális és a csavaros

 cell-block-image-1.jpg

Brawl in Cell Block 99 (2017)

A legfontosabb tudnivaló erről a filmről az, hogy S. Craig Zahler , a Csontok és skalpok kreatív agya írta és rendezte. Ha ezt tudjuk, már nem fog meglepetésként érni bennünket az, amit a produkciótól kapunk: relatíve jó nevű főszereplők, hosszas felvezetés, alacsony költségvetés, a játékidő vége felé pedig kegyetlen, exploitation-jellegű brutalitás. Ami az extra, azt a főszereplő Vince Vaughn nyújtja, aki az eddigi humoros szerepeit feledve kb. a kilencvenes évekbeli Steven Seagal stílusában tolja végig a filmet, tehát rezzenéstelen arccal, merev testtartással zúz le mindenkit, aki elébe kerül. A karakter motivációját a felesége és a még meg sem született gyermeke megvédése jelenti - az ő védelmükben merül alá a bűn és a börtön legmélyebb mocskába. A film legnagyobb pozitívuma a kendőzetlen, egyenirányított brutalitása, ami pőrén, ezzel együtt meglepően drámai módon fejezi ki az egyén lehetetlen küzdelmét a lélektelen és korrupt rendszer ellen. Kétségtelen hátránya viszont, hogy filléres kinézetű, és letagadhatatlanul B-kategóriás élményt nyújt, és emiatt véleményem szerint elég kevés ember fogja igazán a kedvencének nevezni ezt az alkotást.

7/10

A Brawl in Cell Block 99 teljes adatlapja a MAFAB oldalán

 shot-caller-nikolaj-coster-waldau-05.jpg

A góré / Shot Caller (2017)

Amíg a Brawl... az egyszerű brutalitással, addig A góré a fifikás főhőssel és a csavaros történettel igyekszik megfogni a nézőjét. A film főszereplője egy sikeres üzletember, aki egy szerencsétlen autóbaleset miatt börtönbe kerül, ahol annak rendje és módja szerint be is darája a bűnözőket kitermelő alvilági rendszer.  A Nikolaj Coster-Waldau által kiválóan megformált szereplőnek adaptálódnia kell a környezetéhez, ha túl akar élni, és ezt meg is teszi. Bár a lehetőségekhez képest sikeres lesz a börtönben is, ennek igen komoly ára van: szép lassan elveszíti az identitását, és mind távolabb kerül korábbi énjétől és családjától. A góré azért megrázó alkotás, mert azt mutatja be, hogyan kényszerül a bűnszervezetek igájába hajtani a fejét az, aki börtönbe kerül, és ez hogyan hat ki arra az időszakra is, amikor végre kikerül a fegyintézet falai közül. Ahogy a Brawl... esetében is, a főhős itt is mindent feláldoz a családja biztonságáért - csak amíg Vince Vaughn kopasz erőembere az öklével, addig Nikolaj Coster-Waldau bukott businessmanje a csavaros eszével, merészségével és színészi teljesítményével éri el a céljait. Közös mindkét alkotásban, hogy főszereplőjük végül az önfeláldozást választja a családja túléléséért, bár ez az önfeláldozás mindkét filmben más-más módon jelenik meg. A góré egy sokkal jobban befogadható, összeszedettebb, és jóval "hollywoodiasabb" alkotás, mint a Brawl... viszont pont ezek miatt kevésbé őszintének is hat.

7,5/10

A göré teljes adatlapja a MAFAB oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4313172646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.11.27. 06:54:25

Számomra a Brawl sokkal jobb a kettő közül. Szerintem pont, hogy ellenkező logikával működik, mint egy explotation film, egyrészt kb. az utolsó fél óráig nem is explotation, addig pedig annyira nyomasztó, hogy kb. pont azokból űz gúnyt, akik a széttrancsírozott koponyák miatt kapcsolták be. Igazi lélektani hadviselés az a film a néző ellen, ahogy már az elejétől tudod, hogy itt nem igazán lesz megváltás.

A Shot Caller meg nekem szinte egy az egyben ugyanezt akarta bemutatni, csak tényleg egy fokkal hollywoodiasabb, meg Waughnak nem annyira van stílusa, és talán 3 történetszálat belepakolni is sok volt (pl. nekem fura volt, hogy Shotgun meg az árja főnök kb. elvágólag kiesett a börtönös szálból, és az addig főnökösködő Shotgun kint hirtelen már a csicskája volt Moneynak), néhol kapkodtam erősen a fejem, hogy egyáltalán felfogjam, mi van. Kicsit egyébként olyan volt nekem, mintha a fickó előző két filmjét összegyúrta volna, Az elítélt és a Csapda is ugyanez a "kertvárosi családapa kénytelen beállni a rosszfiúk közé"-sztori volt. Szóval elvoltam vele, tisztességes munka, de ennél nem több.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.11.27. 20:31:20

@danialves: a Shot Caller kapcsán: "...kicsit egyébként olyan volt nekem, mintha a fickó előző két filmjét összegyúrta volna.."- sajnos nem láttam az előző két filmjét a rendezőnek.

A Brawl kapcsán: nekem az eleje nem annyira lélektani hadviselés volt a néző ellen, mint inkább egy ásításfeszt, időnkénti fel-felszisszenéssel az amatőr megoldások miatt (mi volt már az az ízetlen-bűzetlen tűzpárbaj a rendőrökkel?!). De a vége helyretette :)

szociál 2017.11.27. 22:29:49

Nekem a Brawl brutalítása az Irreversible Rectum klubbos poroltós jelenetét juttatta eszembe :))
Kemény volt, még a Fekete Lacit is elpáholta volna ez a gép Vince :)

Shot caller nekem is jobban tetszett, és Jon Bernthalt egyre több szerepben látni.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.11.28. 08:08:13

@Werewolfrulez: Pont az a lényeg, hogy ízetlen-bűzetlen volt, hogy ez a film nem a John Wick, hogy a menősködésről szóljon.