A pici rózsaszín, fekete-fehér fotós könyv azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel  az ajánló szerint "ellopta a franciák szívét, majd meghódította a világot". Előtte is tudtam, de Dick regényei csak megerősítették azt, hogy a jó regényt nem oldalszámokban mérik. Ennek ellenére mégis kell a tér a karakterek kibontásához, a történet elmeséléshez. Habár a regény 382 oldalas, társaihoz képest picike, mégis hetek alatt került a sikerlisták élére és több százezer példányt adtak el belőle. Hogy miért? Mert A boldog emberek esőben csókolóznak egy fontos témákat boncolgató,  ugyanakkor végtelenül szerethető és bájos mű, amiben mindenki kicsit magára találhat. 

A könyv első része, A boldog emberek olvasnak és kávéznak sajnos kimaradt a repertoáromból, de szerencsére az írónő volt olyan kegyes, hogy a hozzám hasonlóan figyelmetlen olvasókat beavatja az előzményekbe. Az előző kötetben Diane elveszíti férjét és kislányát egy balesetben, így Írországba menekül a fájdalom és a múltja elől, ahol nemcsak egy kedves családot ismer meg, akikkel nagyon közeli kapcsolatba kerül, de beleszeret egy Edward nevű férfiba is.

A boldog emberek esőben csókolóznak című regényben Diane már kimászott a gödörből, meggyászolta szeretteit, és a párizsi A boldog emberek nevű kávézóját vezeti meleg barátja, Felix segítségével. Rosszabbnál- rosszabb randevúkon vesz részt; majd megismerkedik a kedves és empatikus Olivier-vel. Egymásba szeretnek, már az összeköltözést fontolgatják, amikor Párizsban véletlenül belebotlanak Edwardba. A férfi olyan hírt közöl Diane-nel, ami miatt a nő kötelességének érzi visszatérni Írországba, és az érzelmei lassan teljesen összekuszálódnak... 

A regény nagyon olvasmányos, nem túl bonyolult a története, de nem is egy sablonsztorival van dolgunk. Vannak benne nagyon szívszorító pillanatok, amikor pl. mintha Diane-nel szórakozna a sors, folyton gyerekekkel találkozik és az egyik alkalommal annyira lebénítja a fájdalom, hogy majdnem leejt egy csecsemőt. A régi és az új gyász egyszerre van jelen ebben a kötetben; sokszor együtt sírunk a főszereplővel, de aztán lassan minden a helyére kerül, leszámítva Diane szerelmi életét. Maga a történet valóban lélekemelő, az érzelmi paletta, amin játszik, igencsak széles; néha megnevetett, máskor meghat és igen, néhol valóban megríkat. Martin- Lugand kíméletesen mesél szeretetről, fogadott családtagok erős kötődéséről, fájdalomról, gyászról, elengedésről és megnyugvásról.

Hideg őszi/téli estékre tökéletes olvasmány; méretének köszönhetően táskabarát is; utazáshoz is tökéletes, az olvasót épp' annyira szippantják csak be az események, hogy ne felejtsen el leszállni az adott megállónál. Minden nőnek bátran ajánlom, csalódni biztosan nem fog Diane franciásan bájos, néhol keszekusza történetében, ami tökéletes példája annak, hogy az embert hiába tépi meg többször is a sors, valahogy mindig fel kell állnia, mennie tovább és megtalálni a saját happy endjét. A szerzői jogokat már megvásárolták, így remélhetőleg mihamarabb megtekinthetjük a filmes adaptációt is.

8/10 

A könyvet a Libri Kiadó  jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.