Dzsungel / Jungle (2017)
2017. október 25. írta: hannigabi

Dzsungel / Jungle (2017)

Ha egy színészt kellene mondanom, aki leginkább összeforrt az általa játszott karakterrel, akkor az Daniel Radcliffe lenne, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, hiszen több, mint 10 éven nem nagyon volt említésre méltó szerepe a szemüveges varázslón kívül. Azonban Potter története lezárult, és nagy kérdés volt, vajon sikerül-e kitörnie skatulyájából. Azt teljes biztossággal állíthatom, hogy ennek érdekében mindent megtett, hiszen egyre merészebb és bizarrabb szerepeket vállalt, aminek a csúcsa a tavalyi Swiss Army Man volt. A Dzsungel pedig egy újabb remek bizonyítási lehetőség volt Radcliffe számára és ezzel élt is.

jungle_1.jpg

A megtörtént eseményeken alapuló film forgatókönyve Yossi Ghinsberg (Daniel Radcliffe) memoárjaiból készült, aki 1981-ben beleunva hétköznapi életébe, hátára veszi a túratáskáját, hogy 1 éven át járja a világ legkülönbözőbb helyeit. Új helyeket ismer meg és életre szóló barátságokat köt, azonban egy nap belebotlik Karlba (Thomas Kretschmann), aki felajánlja, hogy átvezeti őt és két barátját, Marcust (Joel Jackson) és Kevint (Alex Russell) az amazóniai dzsungelen. Az utazás nem úgy sül el, ahogy azt tervezték, és Yossinak egyedül kell túlélnie a jaguárok és a zord időjárás közepette.

A Dzsungel nem igazán árul zsákbamacskát, egy semmiben sem kiemelkedő, de minden aspektusában korrekt filmet szállított McLean, ami nem reformálja meg a műfajt, de színészi játékával, történetével és Bonogin Valley szemkápráztató bozótosaival a minőségi szórakoztatás mellett teszi a névjegyét, ráadásul Yossi Ghinsberg küzdelme és drámája egészen megkapó és szomorú. És itt nyilván minden az ő karakterén állt vagy bukott. McLean egy kb. fél órás felvezetéssel – ami egyébként megtévesztő, hiszen az emberrel elhiteti, hogy egy Út a vadonba szerű produkciót fog látni – ügyesen alapozza meg főhősünk jellemét, aki egy igazi, a szabadság érzetétől ittas kalandort állít elénk, aki nem tántorodik vissza az embert próbáló utaktól sem.

Ezután jön csak a java, amikor Yossi elkeveredik barátaitól és nélkülük kell felvennie a harcot a természet elemeivel. Az addig karizmatikus, rendíthetetlen férfiból egyre inkább kezd kiveszni a hit és a remény, mindezt pedig kellő keménységgel tárja szemünk elé a direktor úr. A Yossit alakító, korábban már említett Radcliffe pedig brillírozik szerepében. És itt nem csak a lefogyásról van szó, hanem minden grimaszával, minden gesztusával azt próbálja elhitetni, hogy ő épp úgy megy át a szenvedésen, ahogy karaktere a valóéletben még annak idején.

jungle2_1.jpg
A Dzsungel tehát hiába nem egy korszakalkotó remekmű, de még csak nem is egy tanulságokkal teletűzdelt történetet mesél el. Viszont a műfajában rejlő lehetőségeket maradéktalanul sikerült kihasználnia és a játékidő teljes részében a mozi termen kívül hagyjuk a valóságot. McLean az eddigi - nem túlzottan veretes - filmográfiájának csúcsa ez a mozi és Radcliffe is egyre távolabb kerül attól, hogy az emberek még mindig Harry Potterként azonosítsák.

7,5/10

A Dzsungel adatlapja a Magyar Film Adatbázis (MAFAB) oldalán. 

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4413074204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.10.25. 15:28:13

Nemrég láttam az Imperiumot, ott is szokatlan volt a neonácit játszó Harry Potter...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.10.25. 18:59:43

Hasonlóképpen vagyok én is, amit ebben a műfajban ki lehet hozni a dologból különösebb bravúrok nélkül, azt kihozták. Volt benne pár nagyon gyönyörű és nagyon zsigerien durva jelenet, az külön tetszett, hogy tényleg egészen esszenciálisan erre a vonalra ment rá, és nem akart nagy gondolatokat kierőszakolni magából. Radcliffe meg tényleg hatalmas benne, én nem értem, miért nem találják meg ennél nagyobb szerepekkel.