Aurora Borealis - Északi fény (2017)
2017. október 25. írta: danialves

Aurora Borealis - Északi fény (2017)

Amikor meg kell fogalmazni, hogy mi a baj a jelenlegi magyar filmgyártással a látszólagos fellendülés ellenére, könnyű az olyan látványos bűnbakokra mutogatni, mint a Pappa pia és az azt éltető nézők, Vajna Timi üstökösként felfelé ívelő karrierje, vagy éppen az Aurora Borealis finanszírozási döntését övező botrány, ahol Mészáros Márta teljesen mást állít, mint filmje producere. Ha azonban meg akarjuk érteni, hogy mi a fundamentális probléma a kortárs magyar filmművészettel, amely túlterjed Filmalapon és oligarchákon, az olyan produkciókhoz kell fordulnunk, mint a Kincsem - vagy mint jelen esetben az Aurora Borealis. aurora2_1.jpg

Mészáros Márta alkotása ugyanis papíron rettentő sokat ígért: eleve már a Cannes-i nagydíjas rendezőnő neve is szépen cseng, de ha ehhez hozzávesszük, hogy a sztori egy nagyívű (és itthon valamiért különösképpen kedvelt) családregény, amely egy hiánypótló témára épül. Hiszen minden Saul fia-gyalázó kommentelő nedves álma lehetne, hogy végre egy olyan nagyjátékfilm született az adóforintjainkból, amely a kommunizmus időszakával és bűneivel foglalkozik (persze ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd pont ők rohantak az elsők között megnézni az Aurora Borealist). De mintha maguk az alkotók is megrészegültek volna ettől, és elhitték, hogy bőven elég lesz annyi, hogy kellően kibeszéletlen és súlyos a film témája.

És ez működik is sokaknál, a termet színültig megtöltő nyugdíjasok valószínűleg letaglózva és párás szemekkel hagyták el a helyiséget, és aligha értenének / éreznének át abból bármit is, amit kritikaként fel fogok hozni. De az Aurora Borealist éppen azért érzem káros darabnak, mert újfent bebizonyítja, hogy a fontos témák esetében (legalábbis Magyarországon) bőven elég, ha vászonra viszik őket, az már nem számít, hogy mennyire jól.

Márpedig itt szinte megjelenik minden, amit a hazai produkciókban utálni szoktunk. Papírízű szövegek, amelyeket a szereplők jellemzően színpadiasan, átélés nélkül adnak elő, a színészvezetés bizonytalanságáról tanúskodva. Ez például Tóth Ildikónál azzal is súlyosbodik, hogy angolul és németül végképp nem tud játszani. Törőcsik Marin pedig azt láttam, hogy vagy Mészáros nem tudta kommunikálni felé, hogyan is kéne viselkednie, vagy valódi időskori hanyatlása szűrődött át a vászonra, de látványosan nem találta a helyét számos jelenetben. És akkor az olyan megmosolyogtató megoldásokról még nem is szóltam, mint az ÁVH-tiszt rövidke szerepére castingolt Bereczki Zoltán. Viszont legalább Törőcsik Franciska és a külföldi színészek kellően hitelesek.aurora_1.jpg

De nemcsak a színészvezetésen, a rendezés egészén érződik, hogy Mészáros Márta nem volt a topon. A vágás teljesen esetleges, értelmetlen jelenetcsonkokat hagy a filmben, miközben sokszor semmitmondóan és látható meggyőződés nélkül gördül előre a történetfolyam. Nem lepődnék meg, ha az Aurora Borealisból akár egy órányi hasznos anyag is a vágóasztalon maradt volna (elvégre a hasonló képet mutató Martfűi rémmel ugyanez már megtörtént), így viszont az idősíkok összefűzését sem sikerült maximálisan kihasználni. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ez ezen múlt-e: Mészáros egyébként sem találja a jelenetek fókuszát, és ami a legfájdalmasabb, képtelen a megfelelő érzelmi állapotot kommunikálni a nyilvánvaló klisék felsorakoztatásán túl.

Ahhoz képest, hogy a forgatókönyv gyakorlatilag a Felperzselt föld koncepcióját írja újra a magyar történelemre, pont a Villeneuve filmjét jellemző zsigeri hatással maradnak adósak a sokkoló pillanatok. A rendezőnő még a legtragikusabb pillanatokat is szenvtelenül, jelentéktelenül formálja meg, a nagy katartikus fordulatot pedig három különböző módon rágja a szánkba, hogy utána érdemi lezárás nélkül, néhány jól ismert sablonba belebújva gördítse le a stáblistát. És ugyan nem tartozik szigorúan a film minőségéhez, de az élmény szempontjából sokkal szerencsésebb lett volna, ha az előzetes nem lövi le a játékidő első kétharmadát lezáró csavar, utána ugyanis határozottan jobban tudtam élvezni a művet, hogy már nem ezt a nyilvánvaló végkifejletet kellett várnom. De még akkor is külön kellett emlékeztetnem magam, hogy egy legendás alkotó, és nem egy kiforratlan diákfilmes munkáját látom.

Mert az Aurora Borealis egy ízig-vérig elbaltázott feldolgozása rengeteg fontos gondolatnak, mély érzelemnek, amelyeket külön szembe is köp azzal, hogy nem tiszteli meg ezeket a hozzájuk méltó ambícióval, és arra támaszkodik, hogy a közönségnek éppen elég, hogy papíron vannak fontos gondolatok meg mély érzelmek. Mindenesetre ha ez a film a magyar Felperzselt föld, akkor annak nagyon sárga és nagyon savanyú.

4/10

Az Aurora Borealis - Északi fény teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6213068308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

commentes nikk 2017.10.25. 19:59:47

Látatlanban egyetértek a filmmel, a Felperzselt föld megemlítésével viszont lelőtted a poént, szóval most már az a kevés indokom sincs megnézni, ami előtte volt. Ez így kicsit spoilerezés (persze annak, aki látta a Felperzselt földet).

commentes nikk 2017.10.25. 20:00:21

Mármint látatlanban egyetértek a filmkritikával.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.10.25. 20:28:18

@commentes nikk: Azért kíváncsi lennék, hogy szerinted mi az a poén, ha már így látatlanban eldöntötted, hogy ez spoiler :)

commentes nikk 2017.10.25. 21:24:01

@danialves: hát, ha azt írod, hogy a Felperzselt föld koncepcióját írja újra (és ezt írtad), akkor az az, hogy vérfertőző kapcsolatból lesz a főhősnőnek gyereke, aki az apját keresve a testvérét találja meg. Ha meg nem ez, akkor nem a Felperzselt föld koncepcióját írja újra.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.10.25. 21:27:15

@commentes nikk: Igen, csak az újraírni ennek pont az ellenkezőjét jelenti.

commentes nikk 2017.10.25. 21:30:43

@danialves: hát akkor máshogy használjuk a szavakat, mert az újraírni nálam a megismételnit jelenti, de akkor ennyi. Viszont ebben az esetben mi a poén, ha pont a fordítottja? Kiderül az apjáról, hogy a nővére, vagy mi a péló? :) Elmondhatod, úgyse nézem meg (a többi olvasó meg nem érdekel :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.10.25. 22:09:34

@commentes nikk: Nem pont a fordítottja, azt írtam, hogy az újraírni éppen az ellenkezőjét jelenti annak, hogy valamit szó szerint megismételni. Mert hogy ugyanazon a koncepció mentén csinálni valami mást, ezt jelenti. De most már tényleg nem akarok tovább értelmező kéziszótárt játszani :D

Szóval arról van szó, hogy egyrészt kiderül, hogy a Olgának nem az az apja, akit az apjának hitt, de nem is az anyja, Mária szerelme, akiről eddig úgy tudta, hogy Mária testvére. De nem is azoknak az orosz katonáknak az egyike, akik megerőszakolták Máriát, amikor átszökött a határon (ez az, amit kedvesen ellőtt már a trailer is). Mármint Máriának tényleg született tőlük egy gyereke, csak nem ő, hanem egy Anna nevű lány. Mert hogy az anyja legjobb barátnőjének Bécsben ez idő tájt született szintén egy lánya egy orosz tiszttől, de őt meg a katonát is elvitték emiatt a románc miatt, és az NKVD a gyereket is be akarta hajtani Márián, aki viszont átverte őket, inkább Annát adta oda, és az osztrák lány és az orosz tiszt gyerekét, Olgát tartotta meg helyettük.

commentes nikk 2017.10.26. 06:46:07

@danialves: köszbazz, akkor ez egy komplett brazil szappanopera.
süti beállítások módosítása