Ez a megrázó könyv leszámol azzal az illúzióval, hogy a drogok elleni háború megnyerhető. Három fiatal újságíró úgy döntött, hogy tényfeltáró riportokat készítenek Latin-Amerikában, és eg öreg Volkswagen kisbusszal elkezdték bejárni a kontinens országait. 55 000 kilométert tettek meg a kábítószer nyomában, rengeteg borzalmas történettel találkoztak, az általuk  2015-ben írt könyv pedig több díjat is nyert, nálunk most jelent meg. Csak erős idegzetűeknek ajánlom az elolvasását, mert nagyon töményen tolja a pofinkba a latin-amerikai országok drogokkal átszőtt hétköznapjait. Nem esszéket olvashatunk a témáról, hanem különféle életkorban és élethelyzetben lévő emberek sorsát ismerhetjük meg, és a sok kis történetből összeáll a kép, amelyből megérthetjük az alapösszefüggéseket arra vonatkozóan, hogyan teszi tönkre a térséget a kábítószer, és mennyire tehetetlenek a hatóságok ellene, mert nagyon összetett problémáról van szó. Ez az a könyv, amit nem lehet egyszerre végigolvasni - pedig nem hosszú, 242 oldal összesen -, annyira öli a lelket az a reménytelenség és az infernális erejű dráma, amely árad a soraiból. Iszonyatos az kép, amely kirajzolódik a leírásból, mert hiába látta már az olvasó rengeteg filmben, hogy milyenek a körülmények azokban az országokban, mégis sokkot tud kapni attól, hogy már a gyerekek is kokateát kapnak az anyjuktól, és mennyire nincsenek tisztában a drogfutárok azzal,  mekkora kockázatot jelent az egészségükre, ha lenyelnek jó néhány kokainnal teli golyót. A börtönök tele vannak nemcsak erőszakos bűnözökkel, akiknek a kezén sok ember élete szárad, hanem azokkal is, akiket a mélyszegénység vitt rá arra, hogy rossz döntést hozzanak, amikor nem gondolták át, hogy a könnyű pénznek mekkora ára lehet. Letaglózó élmény volt elolvasni ezt a könyvet, amelyből fröcsög a bűn, és tűzként éget minden sora, mégis letehetetlen, mert nagyon érzékletesen mutatja meg, hogy hány millió ember életét nyomorítja meg a kábítószer abban a térségben.

Dr. Zacher Gábor előszava kellőképpen súlyosra sikeredett ahhoz, hogy tudjuk, itt bizony hardcore tartalom következik, amelyben nincsenek nagy szavak, csak tragikus sorsok. A szerzők végigjárták Latin-Amerikát, és az ottani világ sötétebb oldalára voltak kíváncsiak, amelyből nem kis dózist kapunk tőlük...

A figyelemfelkeltő bevezető után mindjárt Rioban találjuk magunkat, a favelákban, ahol a crack, a szegények drogja szedi az áldozatait. A crack a kokain legerősebb és legkárosabb fajtája, és mivel olcsó, a favelák lakói nagyon gyorsan rászoknak, és ezzel megpecsételik a saját sorsukat. A borzalmas történetek ismertetése közepette arra is szánnak időt a szerzők, hogy megismertessék az olvasót a kokain történetével, a híres írókkal akik szintén éltek a szerrel - többek között Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes szülőatyja - , és a hatóságok erőfeszítéseit, hogy gátat szabjanak a kábítószereknek. Mexikóban az erőszak annyira durva, hogy egy diáknak szó szerint lenyúzták az arcát elrettententésül, mielőtt megölték, pedig nem is drogozott, csak rosszkor volt rossz helyen, a saját apja  is alig tudta azonosítani (számomra ez volt a legborzalmasabb történet mind közül). Hondurasban egy börtöntűznek jártak utána a szerzők, amely egy olyan épületben történt, amelyről az igazgató azt mondta nekik: "beengedhetem magukat, de nem garantálhatom, hogy ki is jönnek onnan". Nem esett bántódásuk, de a rabok pokoli sorsokat osztottak meg velük. És ez még csak a kezdet volt...

Felsorolhatatlanul sok tragikus történetet tartalmaz a könyv, amelyet olyan érzés olvasni, mintha dokumentumfilmet látnánk, mindvégig fenn tudják tartani az érkeklődést a szerzők, azonban a szerkesztés időnként töredezik, nyilván a nagyobb érzelmi hatás elérése érdekében, de néha elveszünk a részletekben, és elveszítjük a fonalat, de mire elkezdene zavarni bennünket, jön egy újabb téma, amelyre ismét fókusztálhatunk. Nagyon sokféle emberrel beszéltek a szerzők, nehézsúlyú bűnözőktől kezdve drogfutárokon át a földművesekig, akik a legnagyobb lelki nyugalommal szárítják a kokaleveleket a kertjükben. Az olyan nagy drogbárók, mint Pablo Escobar, halála után a térség alvilága újra szervezte magát, döbbenetesen gyorsan reagál nemcsak a hatóságok ötleteire, amelyekkel próbálják visszaszorítani őket, hanem a piac változásaira is. Rövid távon nincs megoldás, mivel a legnagyobb probléma a szegénység, amelynek enyhítése rendkívül nehéz és összetett feladat, a hatóságok önmagukban képtelenek arra, hogy ezt megoldják, és végtelenül tiszteletre méltó, hogy lehetőségeikhez képest mindent megtesznek, hogy a kábítószer útját állják (és igen, itt is vannak túlkapások és korrupció, de akkor is).

Teljesen lezúzza az olvasó lelkét ez a könyv, dermesztő érzés szembesülni azzal, hogy mennyire áthatja a kábítószer Latin-Amerika mindennapjait, milyen mélyen gyökeredzik a probléma forrása, és mennyire esélytelenek vagyunk a leküzdésében. Jómagam sohasem nyúltam kábítószerhez, és nem is kerültem közel soha olyan személyekhez, akik ilyen problémával küzdenek, talán ezért is volt ennyire sokkoló számomra szembenézni azzal, hogy milyen szinten tesz tönkre életeket a drog. A könyv szerkesztésében akadnak hibák, de mivel nem nagy szavakkal dobálóztak a szerzők, hanem emberközelbe hozták a probléma nagyságát azzal, hogy személyes tragédiákat osztottak meg velünk, az érzelmi hatás mindent elsöprőre sikeredett. Borzalmas könyv, amelyet mégis érdemes elolvasni (dacára annak, hogy sokáig lidérces álmaink lesznek tőle), mert a földi pokol néz vissza ránk belőle, amelyből megérthetjük, hogy a kábítószer ellen akkor is küzdeni kell, ha tudjuk, hogy kilátástalan, és a bűnnek vannak árnyalatai, mert az a drogfutár, aki az édesanyja pacemaker műtétje miatt vállalja be, hogy lenyeli az életét veszélyeztető kokaingolyókat, inkább áldozat, mint bűnöző. Tömény borzalom, sorsdrámák sora a köbön, és ez nem fikció, hanem a valóság...

9/10

A könyvet a Cser Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.