Képregénykritika: Blacksad 3. – Vérvörös lélek (2017)
2017. október 20. írta: FilmBaráth

Képregénykritika: Blacksad 3. – Vérvörös lélek (2017)

A noir-macska visszatért és jobb, mint valaha

blacksad2_2.jpg

A noir-macska visszatért és jobb, mint valaha. Az első Blacksad-képregény füstös hangulata meghozta a kedvet a sorozathoz, a másodiknál már érződött, hogy az alkotók nem szívbajosak, itt kőkemény történetek vannak, a csillámpóni máshol vágtázik, ez egy hardcore nyomozós sztori, amelyben bizony előfordul, hogy nemcsak az eszét kell használnia a főszereplőnek, hanem az öklét is. A harmadik részben már nagyon komoly a tét, az 50-es évek Amerikájában járunk, megíródnak a feketelisták, és atomtitkokat kell megvédeni. Zseniális a képregények színvilága, amíg az első részben a fekete volt  az uralkodó tónus, a másodikban a fehér, a most megjelent harmadikban pedig a vörös. A lenyűgöző látványvilághoz fordulatos történet is tartozik, drámával, szerelemmel, politikával, mocskos kis titkokkal, vagyis mindennel, ami ahhoz kell, hogy úgy érezzük, végre egy igazi noir-hoz van szerencsénk, amelyben folyamatosan a bűn és az erény mezsgyéjén egyensúlyozunk, sötét múltbéli eseményekbe botlunk, senki sem az, akinek látszik, vegytiszta örömforrás ez a képregény a hozzám hasonló noir-rajongók számára. A jó hír az, hogy van még két rész a sorozatból, és ha minden jól megy, jövőre már őket is olvashatjuk magyarul (mert ez egy igazi multikulti képregény, spanyolok írták és rajzolták, de a franciák adták ki, hatalmas sikerrel, és a műfaj hazai dinamikus növekedésének köszönhetően már nálunk is kapható az első három felvonás).  Én már nagyon kíváncsian várom a folytatást, mert véleményem szerint részről részre javul a minőség, az alkotók egyre jobban ráéreztek a Blacksad-stílusra, amely egy nagyon sötét történelmi korszakba visz el bennünket, és egyre mélyebbre ásunk olyan ocsmány titkokba, amelyekről jobb lenne semmit sem tudni. Na de kalandvágy is van a világon, nem? A fekete-fehér cica helyettünk nyomoz és merül el a bűn tengerében, nem nekünk kell bemocskolnunk a kezünket, ugyanakkor együtt járhatunk a végére vele együtt egy egyre kacifántosabb ügynek. Igazi bűnös élvezet ez a képregény, kár lenne kihagyni az életünkből!

Blacksad nem mostanában éli karrierje legfényesebb napjait, úgy alakultak a dolgai, hogy egy las vegasi gazdag úriembernek dolgozik testőrként és behajtóként, amit nagyon utál, hiába fizetik meg érte elég jól. Aztán egy nap elkeveredik egy atomenergiáról szóló előadásra, ahol találkozik egy régi professzorával, akit nagyon tisztel, és aki nagyon komoly bajba keveredik…

Ahhoz képest, hogy milyen rövid ez a képregény – 56 oldal az egész -, nagyon sok minden belefért. Egy régi barátság, néhány rossz döntés, több illúzió elvesztése, a politikai változások, a hidegháború egyre fojtogatóbb légköre mind-mind bemutatásra kerülnek, és akkor a szerelmi szálról még nem is beszéltem. Nagyon intenzívek a képek, nemcsak az akciókat sikerült látványosan megjeleníteni, hanem az egész korszak hangulatát, és Blacksad ellentmondásos világát, ő egy olyan rosszfiú, aki hiába tesz meg mindent, hogy jó legyen, a bűn mindig a nyomában jár. És természetesen nincs happy end, ehhez a műfajhoz és a főszereplőhöz ez nem passzol, a boldog családi élet még odébb van, hiába sikerült megtalálni hozzá a tökéletes partnert. Viszont az előző részekhez képest egy kicsit több a romantika (és látszik, hogy a rajzoló pasi, mert mindig csak a nők meztelenek az ágyjeleneteknél, arra nem gondol senki, hogy ezt a képregényt lányok is olvassák, és ők is szeretnének egy kicsit megpihentetni a szemüket Blacksad kisportolt felsőtestén?).

blacksad_2.jpgA sorozat különlegessége, hogy állatformában kerülnek megjelenítésre a a szereplők, ami meglepően sok plusz réteget tud hozzáadni a történethez. A jellemüket jól ábrázoló állatfajták (a kiváló nyomozó egy kutya, Blacksad egy macska, a szerelme szintén, a populista politikus egy kakas, a professzor egy bagoly, stb.), elég csak rájuk nézni, és már tudjuk is, hogy milyen karakterek. A képek dinamikusak, rendkívül magas színvonalúan kidolgozottak, abszolút hozzák a filmélményt, a színekkel is részről – részre bátrabban játszanak az alkotók. A sztori is jól van megírva, izgalmas, fordulatos, a tét is egyre emelkedik, nem lehet okunk panaszra. A minőségnek viszont ára van, az 56 oldalas képregényért 4.9990 Ft-ot kell leszurkolnia annak, aki a magáénak akarja tudni Blacksad legújabb kalandjait.

Nekem ez a rész tetszett a legjobban az eddig megjelent trilógiából, mert az alkotók egyre összetettebbé teszik Blacksad karakterét, a történet is izgalmasabb, ugyanakkor belemenősen ábrázolják a kor hangulatát, amelyre az atomveszély és a hidegháború egyre erősebben rányomta a bélyegét. Bár értenék annyira a műfajhoz, hogy meg tudnám fogalmazni, hogyan és miért lettek egyre jobbak a képek is, de laikusként csak annyi tudok mondani, hogy a harmadik részben sokkal árnyaltabban kerülnek bemutatásra a szereplők arcán az érzelmek, az akciójelentek pedig nagyon dinamikusak. A színekkel és bátrabban játszik a rajzoló, érdekes, hogy minél jobban elkomorul a történet hangulata, annál inkább kiszínesednek a képek, és ez a különös kontraszt még egy plusz dimenziót ad a képregénynek.  Jöhetne már a következő rész!

10/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9713030036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.