Anna and the Barbies - Álmatlan (2017)
2017. október 06. írta: hannigabi

Anna and the Barbies - Álmatlan (2017)

2005-ös első nagylemezük óta az Anna & the Barbies a hazai zeneszcéna egyik legérdekesebb együttese. A punk-rock zenekar példátlan módon feszegette az egyes műfajok határait, majd mosta össze őket a lehető legtermészetesebb módon, ázsiójukat mára – hazai viszonylatban persze – a csillagok közé emelve. Ezzel együtt azért azt sem szabad elfeledni, hogy a sikerhez vezető út alatt nagyon élesen megosztotta a közönséget, amire csak rátett egy lapáttal, hogy frontemberük, Pásztor Anna időközben a Star Academy zsűritagja lett. Hallottam már olyat is, a jelenlegi magyar bandák legnagyobbikát tisztelhetjük az AATB-ban, de olyat is, aki szerint a magyar kultúra szégyenfoltjai. De bárki bármit is gondoljon, az tény, hogy a róluk készült dokumentumfilm igényes munka lett.

almatlan.jpg

Az Álmatlan lényegében egy koncertfilm, ami a 2016-os Fővárosi Nagycirkuszban lezajlott fellépés legismertebb nótáit eleveníti fel bennünk, a játékidő legnagyobb hányadát pedig ez teszi ki. És emiatt nem is igazán tudnám ajánlani a zenekar gyűlölőinek. Nekem több, mint kellemes volt megtekinteni ilyen kivitelezésben ezeket a nótákat, de aki nem vevő erre a muzsikára, az elfogja unni magát. Egyedül talán a 7 lépés című szám elején van olyan vizuális megoldás, ami bármilyen ingert kiválthat a semleges nézővel kapcsolatban. És ez csak azért nagy kár, mert amikor éppen nem a koncertet látjuk, akkor bizony képes olyan ötletekkel és monológokkal előállni, amik kellő betekintést adnak ennek a pár művészembernek (mondjuk ez főleg az énekesnőre igaz) elméjébe.

A banda férfi tagjaival készült interjúk pörgősek, viccesek és érdekesek lettek, pedig sokszor az egymást követő kérdések teljesen összefüggéstelenek. Ebből kicsivel több kellett volna, mert így legalább kicsit előtérbe kerülhettek volna ők is, akikről egyébként szinte abszolút nem hallani semmit. Bár ennek ellenére is azt kell, mondjam, hogy a prímet mégis csak Pásztor Anna jelenetei viszik. Egyrészt az ő gondolatai is sok mindent megértetnek a művészetével, a koncertjeivel és a hóbortjaival kapcsolatban, másrészt itt már olyan képi megoldásokat és beállításokat kapunk, amik erős rendezői kézről árulkodnak. Egyértelműen érződik, hogy a Tanca - Porkoláb kettősnek van mesélnivalója, amiket remélhetőleg később egy nagyjátékfilm formájában kiteljesíthetnek. És ahogy hallottam kissé szadista módszereket is képesek alkalmazni azért, hogy víziójukat megvalósíthassák (konkrétan bezárták pár óra az énekesnőt egy sötét, kicsi szobába).

almatlan2.jpg
A rendezésnek köszönhetően több lett az Álmatlan, mint egy felejthető koncertfilm. Jól lehet, inkább azoknak készült, akik egy kicsit is kedvelik a formációt, mert a koncert felvételek kiteszik a teljes játékidő úgy 70%-át. Nem váltja meg a világot, nem találja fel a spanyolviaszt, de ha jegyet vált rá egy olyan ember, akik fogékony a művészetükre, annak garantáltan remek szórakozás lesz.

7/10 

Az Anna and the Barbies - Álmatlan adatlapja a Magyar Film Adatbázis (MAFAB) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3312929167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

commentes nikk 2017.10.07. 08:32:32

Ez egy nagyon közepes együttes, ami csak azért lett viszonylag felkapott, mert a rémesen csúnya énekesnő furcsa karakter, és szívesen beállt médiakurvának, így az is ismeri az együttes (nevét), aki a büdös életben nem hallotta őket. Zenei produkcióként harmatos az egész. Így a film sem érdekel, szerintem nem is fog túl sokakat érdekelni.