Könyvkritika: Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek (2017)
2017. október 05. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek (2017)

Jól megírt, hiánypótló riportkönyv a Tinderről

tinder.jpg

41 éves vagyok, szingli és Tinder-szűz. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy letöltsem a népszerű applikációt, mert 1. özönvíz előtti erkölcsi nézeteim vannak, soha nem voltak és már valószínűleg nem is lesznek egyéjszakás kalandjaim, társat keresek, nem szexpartnert, 2. nincs időm és energiám komolytalan randikra, jól érzem magam a bőrömben egyedül is - két évem ment el rá, hogy így legyen -, zajlik az életem, nem görcsölök rá a randizásra, ha szembejön velem a lehetőség, nem mondok nemet, de csak azért, hogy legyen valakim, nem pazarlom az időmet, a minőségre hajtok, nem a mennyiségre. Akkor hogyan került a kezembe ez a könyv, ha nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoport? Nos, múlt szombaton egy könyvtári rendezvényen voltam Budafokon (amúgy tatabányai vagyok, és csak azért mentem oda, hogy egy könyvblogger kolléganővel találkozzam, de olyan érdekesek voltak a beszélgetések, hogy ott ragadtunk), ahol többek között elsőkötetes szerzőkkel készítettek interjút, és Tóth Anikó Dóra olyan hévvel és lenyűgöző őszinteséggel beszélt első alkotásáról, hogy nagyon kíváncsi lettem. Mivel magánkiadásban jelent meg a könyv, nemes egyszerűséggel felmentem a weboldalra, kosárba tettem, kifizettem, és másnap már meg is hozta a futár. Én pedig már ütöttem is fel az első oldalt, és aztán csak azt vettem észre, hogy szomorúan becsukom a végén a könyvet. Mert olvastam volna még. Először is végre megtudtam, hogyan működik a Tinder, mit jelent, ha valaki jobbra húznak, mi az a match, másodszor pedig több pozitív és negatív véleményt is végigolvashattam teljesen más életkorban és élethelyzetben lévő emberektől, nagyon érdekes volt ugyanazt a történetet elolvasni mindkét fél szemszögéből, és bónuszként a végén a szerző azt is elmeséli, hogyan jöttek össze a most már férjével a Tinderen (természetesen a másik fél is elmesélte, ő hogyan élte meg ezt az időszakot). Jól szerkesztett könyvről van szó, amelyik nagyon olvastatja magát, sokféle szemszögből láthatjuk, hogyan működnek a hétköznapok a Tinderen, ahol bármilyen meglepő, alapvetően mindenki társat keres, nem szexpartnert, pedig tudja, hogy ez nagyon keveseknek sikerül, ő mégis megpróbálja. Ez az izgalmas, jól megírt riportkönyv hiánypótló darab, mert nagyon emberien közelíti meg a témát, ugyanakkor megdöbbentő mélységében mutatja meg az a problémát, hogy miközben technikailag mennyire megkönnyíti a randizást ez a népszerű app, a valóságban milyen nehéz megtalálni a lehetőségek tengerében azt, akiben tényleg igazi társra találunk. A Tinderhez nem jött meg a kedvem, de már sokkal árnyaltabban látom magát a jelenséget, és azt hiszem, valami ilyesmi lehetett a szerző célja: nem arra akar rábeszélni, hogy azonnal vesd bele magad a randizásba, hanem arra, hogy ésszel használd az appot, lehetőségként tekints rá, ne megváltásként.

A szerző kreatív szövegíróként dolgozik, és mivel mindenképpen nyomtatásban akarta látni már első könyvét, praktikusan körülnézett, hogy milyen pályázatokat írtak ki a kiadók, és amikor azt látta, hogy riportkönyvre, azonnal azon kezdett agyalni, hogy mi legyen a téma. Habár alapvetően mesét szeretett volna írni, amikor jól meglepődött azon, hogy a Tinderről még jelent meg nálunk könyv, azonnal belefogott a riportok elkészítésébe. Mivel felháborodott azon, hogy a kiadók csak 10%-ot akartak adni neki a bevételből, inkább a magánkiadást választotta, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Így viszont jóval kisebb publicitást kap ez a könyv, mint amennyit megérdemelne, amit nagyon sajnálok, mert tényleg jó

A könyv elején van egy nagyon praktikus kis összefoglaló a Tinder-protokollról, ami nagyon hasznos, mert e nélkül én, aki sohasem jártam még ezen a felületen, valószínűleg egyetlen szót sem értettem volna a riportalanyok szakzsargonjából. Mindjárt nyitásnak jön egy jó kis sztori arról, hogy van, amikor jobb a Trónok harcát választani, mint egy randit, amely emlékezetes ugyan, de sajnos negatív értelemben. Aztán arról szerezhetünk tudomást, hogy egy fiatalembert annyira sokkolt egy rémes randi, hogy rájött, ez most nem a csajozás időszaka az életében, hanem komolyan szembe kell néznie a problémáival, és megoldani őket, ellenkező esetben soha nem fog igazán értékes partnert találni magának. Ezután jött az én kedvenc történetem, egy nagyon hebrencs zenész fiú, aki a rengeteg szexkaland után rájön, hogy igazából egy komoly kapcsolatra vágyik (zseniális, ahogyan rávezeti saját magát arra, hogy ideje felnőnie). Majd egy meleg férfi társkereső kalandjait kísérhetjük figyelemmel (becsülöm az úriember bátorságát, teljesen őszintén beszél arról, hogy milyen nehézségekkel  kell szembenéznie egy homoszexuális társkeresőnek a mindennapokban). A továbbiakban áttérünk arra a metódusra, hogy ugyanazt a sztorit mindkét fél szempontjából is megismerhetjük, és jól le lehet döbbenni azon, hogyan éli meg ugyanazt a kapcsolatot egy férfi és egy nő, mennyire máshol vannak az érzelmi hangsúlyok. A végén a szerző és férje megismerkedéséről is ezen a módon szerezhetünk tudomást, a lánykérésről pedig csak annyit mondanék, hogy az ember (lánya) nem is gondolná, mennyire romantikus tud lenni egy megfelelő pillanatban elkészített tetoválás...

tinder2.jpgMegdöbbentő mélységek tárulnak fel a riportokban, nem is gondoltam volna egy ilyen könnyednek tűnő, valójában nagyon is fontos témánál. A riportalanyok őszintén beszélnek az érzéseikről, arról, hogyan élték meg Tinder-létüket - amelyről mindenki azonnal törölte magát, amint érezte, hogy megtalálta azt, akit keresett -, amely teljesen változó időtartamú volt az évektől a néhány napig. Tanulság? Nincs recept, minden történet más, az app csak egy lehetőség arra, hogy két ember találkozzon, kettejükön múlik, mi lesz a randiból, amit a segítségével összehoznak. A szerelem egy megfoghatatlan dolog még a mai technika mellett is, utólag mindenki rácsodálkozott arra, hogy milyen semmiségen múlt az, hogy felfigyelt a másik félre, és elindult közöttük a kommunikáció. Nagyon sok mindentől függ, hogy az adott élethelyzetünkben úgy érezzük, igen, végre találkoztunk valakivel, aki szebbé teszi az életünket és mi is eljutottunk odáig, hogy oda tudjunk figyelni rá és értékeljük az egyéniségét. Minden kapcsolatban vannak problémák, ezekkel szembe kell nézni és meg kell oldani, még akkor is, ha sokkal egyszerűbb lenne lelépni, de ez csak akkor működik, ha úgy érezzük, a másik megéri a fáradtságot. Szex vagy szerelem? Nos, ez nem Tinder, hanem lelki érettség függő, vagyis aki csak arra hajt, hogy egy minél több partnerrel gyűrje a lepedőt, az is nyugodtan regisztráljon, de annak is van esélye, aki komoly kapcsolatot keres, mert sohasem lehet tudni.

Aki szaftos szexsztorikat vár, az csalódni fog, aki azonban igazi történetekre kíváncsi, az meg fogja találni a számítását. Tévedés ne essék, ez nem tudományos igényű alkotás, hanem egy riportkönyv, amelyben héköznapi emberek mesélnek arról, hogyan használják a mindennapokban a Tindert, milyen tapasztalataik voltak vele, nem mindig irodalmi stílusban, de őszintén, és ez szerintem sokkal fontosabb. Rengeteget lehet tanulni ezekből az interjúkból, egyáltalán nem lett felületes az összhatás, ugyanolyan igényes lett a tartalom, mint a dizájn, a szerző maximalizmusa véleményem szerint meghozta az eredményét, részemről kíváncsian várom a következő könyvet, nem baj, ha mese lesz, mert biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan minőségi kiadvány lesz, mint ez.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6512929033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.