American Anarchist (2016)
2017. október 01. írta: danialves

American Anarchist (2016)

William Powell 1969-ben, 19 évesen írta meg a The Anarchist Cookbookot. Ebben többek között fegyverleírásokat, házi bombakészítési recepteket tett közzé anarchista ideológiával átitatva. Pontosabban annyiban nem "tett közzé", hogy már eleve publikusan elérhető információkból dolgozott, mégis a Cookbook volt az, amely beemelte a köztudatba és összegezte ezeket az információkat. A könyv hatalmas siker lett, milliós példányszámban kelt el, ennek kellemetlen folyományaként pedig szinte az összes amerikai merénylő és iskolai lövöldöző könyvtárában megtalálható volt. Az American Anarchist című dokumentumfilm annak lenyomata, hogy az egyébként évtizedek óta tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek segítő Powell 65 éves korában hogyan néz szembe ezzel.american_anarchist.jpg

A dokumentumfilm Charlie Siskel nevéhez fűződik, aki négy éve első alkotásával, a Vivian Maier nyomában-nal rögtön az Oscarig jutott - és most sem alkotott gyengébb darabot, azonban annál megosztóbbat. A legtöbben azt vetik a rendező szemére, hogy egyértelműen azt szeretné kitaposni Powellből, hogy évtizedeken keresztül szándékosan tudomást sem vett felelősségéről, ráadásul ezt rendkívül nyomulósan és egyoldalúan próbálja elérni, de számomra éppen ez a konfliktus töltötte meg élettel a filmet. Ha a rendező megelégszik az interjúalany válaszaival, az American Anarchist egy lagymatag, félórás portréfilm lett volna, így viszont egy feszültséggel teli 80 percet kapunk, ahol Powell még számon is kéri Siskelt, hogy miért támadja őt. (És az utóbbi korrektségét mutatja, hogy ezt a részt is benne hagyta a végső vágásban.) Feszültség alatt ugyanakkor nem szenzációhajhász, bulváros összecsapásokat kell érteni, mindkét fél elég intelligens ahhoz, hogy háttérbe szorítsák az egoikat, és kellő őszinteséggel és bizonyos szintű tudományos érdeklődéssel ütköztessék véleményüket.

Persze az interjúalany sem egy szent, a rendező jó néhányszor önellentmondásba kergeti - ha úgy tetszik, attól még, hogy nem sikerült semmit kiprovokálni Powellből, ez a 80 percnyi anyag elég meggyőző bizonyíték arra, hogy nem mer szembenézni tettének következményeivel. Ugyanakkor az ő érveibe ettől még nem könnyű belekötni, így az American Anarchist egyben felettébb érdekes kérdéseket vet fel olyan témákban is, mint hogy meddig lehet valakit számon kérni és büntetni egy fiatalkori ballépéséért, vagy hogy ténylegesen mennyi szerepe van egy röpiratszerű útmutatónak egy pszichopata rémtettében. Az oknyomozás izgalma itt nem abban rejlik, hogy milyen tényekre derül fény, hanem abban, hogy mit tudunk összerakni a főszereplő személyiségéről, világnézetéről ebből a rövid betekintésből.americananarchist_trailer1.jpg

A film azonban nem kíván a szánkba rágni egy megoldást, sőt, végső csattanója, amelyben valamilyen szintén mégis megpróbál magyarázatot szolgáltatni Powell életének alakulására szintén egy levegőben lógó kérdéssel valósul meg - és végeredményben az a legriasztóbb és egyben legizgalmasabb benne, hogy ezekre a dilemmákra talán nem is létezik kielégítő válasz. És ettől igazán jó dokumentumfilm az American Anarchist: készre gyártott tanulságok helyett csak zavarba ejtő témafelvetései vannak, amelyek épp olyan megosztók, mint maga William Powell.

Az American Anarchist teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr712911145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.