The Bad Batch (2016)
2017. szeptember 19. írta: Werewolfrulez

The Bad Batch (2016)

Félkarú-féllábú spirituális útkeresés a disztópikus sivatag mélyén

tbb4.jpg

Ana Lily Amirpour rendezőnő Csadoros vérszívó című filmje megvolt? Tetszett? Gondolom összességében nem... de azért ugye fura és különleges volt? Na, a direktorhölgy második egészestése, a The Bad Batch legalább annyira zavarbaejtő és megosztó film lesz, mint amilyen a fekete-fehér romantikus vámpír-művészfilm volt 2014-ből. Csak annyi a különbség, hogy ezúttal nemcsak stílusa és feelingje, hanem jobban körülhatárolható értelme és mondanivalója is van a produkciónak - mondjuk erre rátalálni azért nem olyan egyszerű.

A történet elég keményen, már-már horrorisztikusan indul. Valamikor a jövőben a főhősnőt, a fiatal Arlent (Suki Waterhouse) száműzik egy sivatagos, erősen poszt-apokaliptikus hangulatú helyre, amely már dedikáltan nem Texas területe, ergo nem vonatkoznak rá az alapvető amerikai törvények sem. Arlen ez utóbbit hamar megtanulja a saját kárán, hiszen szinte azonnal egy kannibál páros fogságába esik, akik először a karját, utána meg a lábát eszik meg...

Bár vannak véres jelenetek a filmben, alapvetően nem egy horrortörténetről beszélünk. Arlen kalandjai a disztópikus sivatagban a kezdeti lendület után lelassulnak, és hipnotikusabb mederbe kanyarodnak, amolyan Jim Jarmusch-módra. A néző számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy itt bizony nem egy Mad Max stílusú akciófilmet, hanem fekete komédiába illő megoldásokkal és némi romantikával is megbolondított szerzői ("művész") filmet láthatunk, ahol mind a szereplők, mind a velük megeső fordulatok szimbolikus tartalommal bírnak.

tbb2.jpeg

Arlen, miután felépül sérüléseiből, nem találja a helyét a Comfort nevű szedett-vedett településen, és elindul, hogy bosszút álljon az őt megcsonkító sivatagi kannibálokon. A találkozása a titokzatos Miami Man nevű izomkolosszus kannibállal (Jason Momoa) és annak gyermekével, Honey-val (Jayda Fink) azonban teljesen új fordulatot ad az életének.

A traumatizált, de célját kereső, és az emberevést érthető okokból mereven elutasító Arlen előtt két út körvonalazódik, a túlélés két útja: vagy beáll a Comfort nevű településen vegetáló, "álomban élő" szerencsétlenek közé, vagy olyan lesz, mint a határozottan emberevő, de bizonyos alapvető elveket szilárdan megtartó Miami Man. Ez utóbbi karakter számára kegyetlen küzdelem a mindennapi élet, de az emberhúsnak köszönhetően erős tud maradni, és még a "hobbijára", a festészetre is marad energiája. A végkifejletre persze felviláglik egy harmadik túlélési út is, amelyre a felismerhetetlenségik elmaszkírozott Jim Carrey által alakított, mindenkinek segítő, nomád gyűjtögető, Hermit mutat rá - ezt az utat spoilerveszély miatt e helyütt nem fogom részletesen kifejteni.

Természetesen az események áttételes értelmét (pl. emberevés = embertársainkon való kegyetlen keresztülgázolás) érdemes keresni, és nyitott gondolkodásmóddal szükséges közelíteni a filmhez, különben egy hatalmas, keszekusza drogos tripnek fog tűnni az egész történet. A sztori "megfejtésében" sokat fognak segíteni az események hátterében elhelyezett, kifejezetten kétértelmű feliratok ("Find Comfort", You can't enter the dream, unless the dream enters you", stb.), és az oda nem illőnek tűnő párbeszédek, valamint egyes kiemelt szereplők (The Screamer - Giovanni Ribisi, The Dream - Keanu Reeves ) első hallásra ködös kinyilatkoztatásai. Aztán ha elég sokat agyal az ember, össze tudja rakni, mit is akart mondani a kretív stáb ezzel a furcsán fogalmazó, de kifejezetten gondolatébresztő alkotással: azt hogy minden minket ért esemény hatással vank ránk, formál bennünket; valamint azt, hogy nem kell feltétlenül beállnunk a sorba, és a kényelmes megoldást választanunk, új utakat is kitörhetünk magunknak, ám könnyen lehet, hogy ehhez össze kell fognunk más, hozzánk hasonlóan fura figurákkal. Ezeknél a kósza gondolatoknál persze jóval több van ebben a filmben, de olyan komplex az egész, hogy nehéz egy mezei kritika keretén belül rendesen kifejteni - nem is célom ez, hiszen akkor hol maradna az önálló felfedezés izgalma?!

tbb3.jpg

Ha csak a külsőségekre koncentrálunk, akkor sem lehet okunk panaszra. A film egyszerűen gyönyörű, és nem csupán a sivatagi táj fényképezésére gondolok (bár az is nagyon szép). Ana Lily Amirpour rendezőnő már a Csadoros vérszívó esetében is nagyszerűen megkomponált, mágikusnak ható pillanatokat vitt vászonra, ezeket a The Bad  Batch esetében is sikerült megismételni, sőt! Ezúttal nincsenek olyan lenyűgözőnek szánt, ám a gyakorlatban inkább fárasztónak bizonyuló szekvenciák, mint amilyen pl. anno a léggömbbel táncoló transzvesztita jelenete volt, itt minden a helyén van. A képek és a vágás mellett ismét a zenének is hatalmas szerepe van a hangulat megteremtésében. A The Bad Batch soundtrackje az év talán legjobb filmzenei albuma: mind a trailerben is használt Black Light Smoke-darab, mind a többi - jobbára, de nem kizárólag elektonikus hangszerelésű - dal tökéletes szimbiózisba tud lépni a vizuális megoldásokkal, és a végeredmény egy hipnotikus-spirituális hatással bíró, különleges élményt adó, nem egyszer videoklipszerű alkotás.

A sajátos audiovizuális fogalmazásmód mellett a direktorhölgy láthatóan több motívumot is továbbvitt az előző filmjéből. Macska helyett ezúttal egy nyulat cipel magával az egyik szereplő, ismét fontos szerephez jut a gördeszka, a Bad Batch rímel a Csadoros vérszívó Bad City-jére, egy érzelmi csúcspontként funkcionáló ponton ismét felcsendül egy White Lies-dal, stb. Ezek alapján már két nagyjátékfilm után is egyértelműen kialakultnak nevezhető a rendezőnő saját stílusa, ami mindenképpen dicséretes.

A Csadoros vérszívóhoz képest ezúttal ismertebb színészek szerepelnek a filmben, viszont az aktorok által nyújtott nagyszerű teljesítmény szerencsére nem változott, a történet minden egyes fura figurája kitűnően lett instruálva. Külön kiemelném Suki Waterhouse figuráját, aki esetében a maszkmesterek és számítógépes szakemberek is lenyűgöző munkát végeztek: komolyan elgondolkodtam azon, hogy a színésznőnek valóban nincsen keze és lába, olyan profi módon sikerült megjeleníteni a fiatal hölgy testi fogyatékosságát.

tbb_1.jpg

Nos, így a végszóhoz közeledve már csak a pontszám megállapítása van hátra. Ahogy soraimból kitűnik, engem egyértelműen lenyűgözött a The Bad Batch című szimbolikus-hipnotikus alkotás. Azok számára viszont egyáltalán nem ajánlom ezt a filmet, akik

- az előzetes alapján egy Mad Max-féle akcióorgiára számítanak, vagy

- a Csadoros vérszívóban egyetlen jelenet sem nyerte el a tetszésüket, vagy

- az egyértelmű mondanivalóval rendelkező, világos motivációval rendelkező szereplőket felvonultató filmeket kedvelik.

Mivel én egyik kategóriába sem esem bele, számomra ez a film bebetonozta Ana Lily Amirpour helyét a megfigyelésre érdemes rendezők között. Álláspontom szerint ezzel a produkcióval a direktorhölgy egy sokkal átgondoltabb és kompromisszummentesebb alkotást hozott el a nagyérdemű számára, mint a Csadoros vérszívó esetében. Az imdb-pontszámból (Csadoros verszívó: 7.0, The Bad Batch: 5.5) ítélve persze a többség véleménye nem az én álláspontomat tükrözi... de kit érdekel a többség, én bizony a saját utamat fogom járni. 

8,5/10

A film teljes adatlapja a MAFAB oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6112800286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.09.19. 13:30:16

Nekem akkor nem sikerülhetett megtalálni, mert én azzal nyomtam ki kb. háromnegyed óra után, hogy nem kell egy olyan film, amiben nem hogy nem történik semmi, de még csak nem is szól semmiről. Én már ebben a tömény videoklip-esztétikában sem tudtam megtalálni a Csadoros vérszívó varázsát, már nemtom, hol olvastam, de tényleg olyan volt az egész, mint egy Die Antwoord-klip, csak ez egész estésre nyújtva.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.09.19. 17:21:58

@danialves: ezt már a naturalmovies-nél is leírtad, ott egyeztettetek kommentben az ottani kritika írójával, hogy Die Antwoord klip az egész film. Nézd meg a másik felét és írj másodvéleményt ;)
süti beállítások módosítása