Barry Seal: A beszállító / American Made (2017)
2017. augusztus 31. írta: Márk alias Power

Barry Seal: A beszállító / American Made (2017)

009-2_hmd8.jpgAz utóbbi években megszaporodtak az igaz történetekből táplálkozó, nagy pénz körül forgó, üzleti témájú filmek, mint például A Wall Street farkasa, a Haverok fegyverben, az Arany, A nagy dobás vagy Az alapító. Ebbe a sémába az idei Barry Seal-mozi is beilleszthető, ami ugyan kiemelkedőt nem igazán mutat, de a házi feladatot korrektül felmondja.

A történet a '80-as évek Amerikájában játszódik, ahol egy Barry Seal nevű repülőgéppilótára (Tom Cruise) felfigyel a CIA, miután illegális csempészüzletekbe bonyolódik. Így Barry gyakorlatilag két tűz közé szorul, de leleményességének, és üzleti érzékének köszönhetően mindkét oldalt ki tudja játszani, felfoghatatlan mértékű vagyonra szert téve ezzel.

barry-seal-a-beszallito-jelenetfoto-07.jpgA házi feladatos hasonlatot azért alkalmaztam a bevezetőben, mert tulajdonképpen egy klasszikus felemelkedés-bukás történetet látunk már sokadszorra megelevenedni a filmvásznon. Ennek ellenére a Barry Seal mégsem tűnik annyira lerágott csontnak, ami talán leginkább a pazar humorának köszönhető. Doug Liman ugyanis inkább lazára vette a figurát, nincs meg az a komorabb hangvétel a filmben, mint mondjuk A nagy dobás esetében. Persze arról szó nincs, hogy Seal történetét ezzel a hangvétellel elbagatellizálná a rendező, egyszerűen csak nem olyan mély és összetett az összkép, mint amilyen a történetből fakadóan lehetett volna is. A dolgok súlyát így is át lehet érezni, bár néhány fontosnak tűnő jeleneten játszi könnyedséggel siklik át a film, ami azért hagyott bennem némi hiányérzetet. Példának okáért megemlítem Barry feleségének a karakterét, aki a film szerint gyakorlatilag teljes mértékben szemet hunyt a férje illegális bizniszei fölött.

20170606tom-cruise-barry-seal.jpgAzt azért hozzá kell tenni, hogy ennek ellenére mind Tom Cruise, mind a feleséget alakító Sarah Wright is kimért profizmussál hozzák a karaktereiket. Cruise mindig is szeretett a nagymenő szerepekben lubickolni, és noha A holnap határával megmutatta, hogy van neki egy szerencsétlen, csetlő-botló oldala is, mégis a Barry Seal-féle szerepek a legtesthezállóbbak neki. Ami pedig Doug Liman rendezőt illeti, ő tipikusan az az ember Hollywoodban, aki névről nem ismerős sokak számára, de ha megnézzük a munkásságát, akkor összességében egy megbízható, rutinos rendező-producernek tűnik, aki azért olyan kiugróan rossz alkotásokhoz nem adta a nevét.

A vágásról mindenképpen szeretnék még szót ejteni, ugyanis kifejezetten kreatív vágómunka érhető tetten a Barry Seal esetében. Van az egésznek egy sodró lendülete, ami miatt egy pillanatra sem válik unalmassá vagy lassúvá a film majd' 2 órás játékideje, ugyanakkor zavarba ejtővé sem válik, mindig tudjuk követni az események sűrűségét. Ezen felül néhány nagyon ötletes aprósággal teremtik meg a kicsit retrós, '80-as évekbeli hangulatot. Jómagam mindig is szerettem az ilyen kis meglepetéseket, amik arról árulkodnak, hogy az alkotói gárda nem csak úgy ímmel-ámmal dobta össze a produkciót, hanem valóban ötletelnek rajta. Azt azért meg kell említenem, hogy a film elejét elég kapkodósnak éreztem, túl hamar lett a játékidő alatt Barry-ből igazi pénzes nagymenő, nem voltak meg azok a bizonyos fokozatok, jelezendő Barry pillanatnyi elhelyezkedését a táplálékláncban.

Igazából a Barry Seal pontosan olyan film, amilyet az ember vár tőle. Laza, könnyed, szórakoztató, de nem sok olyan pillanata akad, ami miatt sok év múlva is vissza fogunk rá emlékezni. De ebben a gyenge augusztusi-szeptember eleji mozis felhozatalban mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát. Nem volt életem filmje, de egyszeri megnézésre kiválóan alkalmas volt, és azt amire vállalkozott, azt remekül hozta is.

7/10

A Barry Seal: A beszállító teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4412790924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Intercessor 2017.09.02. 09:42:05

Jó filmnek tűnik, megnyerő az előzetes is és ígéretes a téma. Alig várom, hogy lássam.

Kíváncsi Túrázó 2017.09.03. 07:46:01

Éppen tegnap este láttuk ezt a filmet. Valóban ilyen, amilyennek jellemezted. :) Könnyed, szórakoztató, a súlyosabb kérdéseken átsiklik. Kikapcsolódásként megnézhető, aztán felejtős.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.09.03. 19:08:09

Nekem a bevezetőben említett vonalról ez volt a legsemmilyenebb film, nem tagadom, volt benne egy-két jó poén, de ahogy te is írod, sok dolog iszonyú kidolgozatlan volt benne, Barrynek igazán semmi motivációja nem volt (azon kívül, hogy uncsi egy légitársaság pilótájának lenni), a felfelé lépkedés sem volt kidolgozva, nem voltak igazán necces helyzetek, mintha csak egy bazi nagy montázs lett volna az egész, és felhányták volna a vászonra az összes kötelező kört. A War Dogs vagy az Arany sem volt nagy eresztés, de előbbinek legalább egy-két emlékezetes momentuma, utóbbinak meg valamiféle mondanivalója volt legalább, ez meg tényleg olyan, mintha Will Smith odaállna a vetítés végén és törölné az agyadat...

Spidermike 2017.09.04. 11:13:07

Hajjaj... Ennek a filmnek nem az a legnagyobb baja, hogy rossz, hanem hogy nem jó - de tetszik a házi feladatos hasonlat is.

Sok film összegyúrva, nekem ez volt az első benyomásom.
1, Sebhelyesarcú, amikor hordják a megszámolhatatlanul sok készpénzt a bankba, ott meg nézik bután a jelenetet, ezt konkrétan kétszer is elsütötték.

2, Betépve, ami kb ugyanez a téma, ezerszer jobban, bemutatják rendesen a felemelkedést a hullámhegyekkel.

3, Fegyvernepper, amikor elengedik Barryt, mert tudja, hogy olyan magas helyről szólnak le majd a helyi ügyésznőnek, hogy azt nem tudják visszautasítani. Poén extra: az ügyésznő Bill-ezik ezerrel. Aztán, ha nem tudnád, hogy nyolcvanvalahányban az arkansasi kormányzó Bill Clinton, gyorsan hivatkoznak rá a vezetéknevén is.

4, Wall Street Hau, ahogy kiesik tökig kokainosan a repülőből és elbiciklizik, meg mindenkit úgy vesz meg, hogy nagyon nincs tisztában a pénz értékével és azzal, hogy mennyi is van neki.

Nem jött át az sem, hogy mekkora zseni, csak sodródik, igazából irányítják, amire jön egy halvány tiltakozás, majd teszi, amit kell.
Ehhez a filmhez nem kellett Cruise, nélküle megspórolták volna a költségvetés 90%-át. Neki nyilván tetszett, mert kb 3 percenként más repülőt vezethetett, de azt sem tudták érzékeltetni, bemutatni, hogy ő miért akkora pilóta-ász. Mert egyszer sikeresen felszállt egy túlrakodott géppel és leborotválta a fél dzsungelt? Vagy radar alatt repült a fúrótornyoknál?
A többi problémám talán a magyar változattal volt. Egyrészt a feleség hangja valami iszonyat volt. A magasröptű "humort" az szolgáltatta, hogy a szép szőke nő káromkodik, na puff. A filmben volt továbbá körülbelül nettó 20 percnyi spanyol szöveg, amiből egészen pontosan egy, azaz egy mondatot sikerült feliratozni, teljesen random módon a közepén. Így az a halvány poén sem jött át a nagyérdemű nagyrészének, hogy az első átcsempészett gerillák budira akartak menni, majd éktelen riácsolásba kezdtek, amikor Tom mondta nekik, hogy itt olyan bizony nincs. Tudom, hogy usákoknál már van olyan szinten a spanyoltanítás, hogy a párszavas mondatokat ne kelljen feliratozni, illetve elég nagy arányú már a spanyol népesség aránya, akiknek meg pláne nem kell, itt azonban elfért volna a segítség.
Egy másik blogon halál komolyan pozitívumnak hozták fel, hogy végre egy film, ami nem egy sorozat része, remake, előzmény, utózmány, Tom esetében konkrétan nem Jack Reacher vagy MI. Nálam ez sajnos az a kategória, hogy örüljünk, amiért az étteremben, bár szar volt a kaja, legalább nem köptek bele.