Gandhi (1982)
2017. augusztus 07. írta: FilmBaráth

Gandhi (1982)

Kiváló életrajzi film, amely inkább elgondolkodtató, mint látványos

gandhi.jpg

Mahátma. Nagy lélek. Gandhit már életében ezen a néven tisztelték, a törékeny fizikumú, ám annál nagyobb lelkierővel rendelkező férfi nélkül India nem lett volna független. Pedig gondtalan élet várta az ifjú ügyvédet, azonban egy dél-afrikai útján szembesülnie kellett azzal, hogy indiaként nem utazhat első osztályon, és ez az eset indította el azon a hosszú úton, amelynek eredményeként erőszakmentes politikájával elérte azt, hogy a Brit Birodalom kivonuljon Indiából. Népének szellemi vezetője volt, puritán életet élt, olyannyira távol tartotta magától a szenvedélyeket, hogy feleségével negyedik fiúk megszületése után közös elhatározással nem éltek többé házaséletet. Jókor volt jó helyen, jól ismerte az angol jogot, volt érzéke a médiához, makacs volt és öntudatra ébresztette népét, a sors fintora, hogy egy fanatikus hindu gyilkolta meg. Richard Attenborough-nak egyáltalán nem volt könnyű dolga, amikor úgy döntött, hogy filmre viszi az életét, de volt egy jó forgatókönyve, megtalálta a tökéletes főszereplőt Ben Kingsley személyében, és nem követte el azt a hatalmas hibát, hogy üres történelmi tablót forgasson Gandhiról. Mai szemmel nézve sem unalmas ez a kiváló életrajzi film, amelyben csak időnként teng túl a pátosz, nem arról szól, hogy nagytotálban bemutatja a mindenki által ismert, nagy nyilvánosságot kapó eseményeket, hanem inkább az emberre, Gandhi jellemfejlődésére koncentrál és arra, hogy megértsük a politikai összefüggéseket is. Nincs hiány gyönyörű képekben, de összességében mégis inkább elgondolkodtató, mint látványos alkotáshoz van szerencsénk, amelyben nagyon erős jelenetek vannak, emlékezetes darab, amelyet egyszer mindenképpen látni kell.

1893, Dél-Afrika. A fiatal ügyvéd munkaügyben utazik egy vonaton, ahol vette magának a bátorságot, és első osztályú jegyet vásárolt, azonban erre indiaként nem lett volna joga, és megalázó módon szó szerint kidobták a vonatból az állomáson. A fiatalembert annyira sokkolták az események, hogy úgy döntött, erőszakmentesen ugyan, de ellenszegül a hatóságoknak, amellyel nagy sikereket ért el. Aztán hazatért Indiába, ahol megtalálta saját magát és életének célját, India függetlenségét. És megtörtént, amit senki sem gondolt volna, ez az eltöltélt ember legyőzte a Brit Birodalmat...

Hosszúnak tűnik a több, mint három órás játékidő, de olyan jól fel van építve a film, hogy viharsebesen elröppen. Kár, hogy a vége felé kicsit túltolták Gandhi magasztalását, de a lezárás szerencsére olyan egyszerű és méltóságteljes, hogy utána még sokáig nem tudjuk kiverni a fejünkből. Attenborough gigantikus feladatot vállalt ezzel az életrajzi alkotással, hiszen nem könnyű bemutatni a Mahátma az életútját, anélkül, hogy zengzetes mondatokat adjon a főszereplő szájába, és ne vesszen el a rengeteg részletben, amely elvezetett India függetlenségéhez. Mivel Gandhi magánélete nem volt túlságosan eseménydús és életmódja sem szolgált semmilyen szenzációval, érthetően inkább a politikai és történelmi eseményekre koncentráltak az alkotók, természetesen nem hagyták ki a legendás sómenetet, vagy Gandhi böjtjeit. A fókusz nyilván a címszereplőn van, de az olyan "mellékalakok", mint Nehru (India első miniszterelnöke) vagy Jinnah (Pakisztán első vezetője) is történelmi szerepének megfelelően jelent meg a filmvásznon.

Sok évtizeden átívelő történetről van szó, amelyben figyelmmel kísérhetjük, hogy szabadult fel India a brit uralom alól, mennyire összetett stratégiai harcot folytattak a politikusok, és hogyan lett Gandhi az arca a függetlenségi harcnak. Nyilván nem kicsit idealizált képet festettek az alkotók a címszereplőről, de a jó forgatókönyvnek és Ben Kingsley mélyen átélt játékának köszönhetően valóban úgy érezhetjük, hogy a szemünk előtt kelt életre a történelem. Mai szemmel nézve kicsit túl sokat beszélnek a politkusok és túlteng az újságírók jelenléte, de összességében egy pergő, érdekes alkotáshoz van szerencsénk, amely egyáltalán nem szájbarágósan mondja el az eseményeket, nem üres történelmi tabló, hanem egy élettel teli történet, amely nemcsak értelmünkre hat, hanem az érzelmeinkre is, miközben csak minimális hatásvadász jelenetet tartalmaz.

gandhi2.jpg

Ben Kingsley élete szerepét játszotta el a filmben, és hiába teljesített az elmúlt évtizedekben szinte minden műfajban kiválóan, soha nem tudta megismételni ezt a sikert. A szinte teljesen ismeretlen színészt Attenborough egy színházi szerepe alapján választotta ki a címszerepre, és az indiai gyökerekkel bíró angol színész meghálálta a bizalmat, tökéletesen átlényegült Gandhivá, méltán vihette haza az Oscar-díjat az alakításáért. John Gielgud, Edward Fox, Martin Sheen, Roshan Seth, Rohini Hattangadi játéka kiemelkedő volt a filmben, amelyben egy nyúlfarknyi szerepben még Daniel Day-Lewist is láthatjuk.

Ravi Shankar csodálatos zenéje, Ronnie Taylor és Billy Williams kamerája is sokat tett hozzá ehhez az alkotáshoz, amely egyáltalán nem dögunalmas történelemlecke, hanem egy erős akaratú filozófus története, aki erőszakmentes, taktikus politikájával elérte, hogy létrejöjjön a független India. Nagy hangsúlyt helyeztek az alkotók arra, hogy a hinduk és a mohamedánok együttesen dolgoztak a sikerért, és azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan váltak el az útjaik, és alakult meg a független Pakisztán. Nem véletlenül hullt Oscar-eső a filmre (legjobb rendező, forgatókönyv, színész, film, operatőr, art direction-set decoration), a nagyon kevés remek életrajzi alkotások közé tartozik. Nemcsak a hozzám hasonló történelemrajongóknak érdemes megnézni ezt a filmet, hanem mindenkinek, akit érdekel, milyen volt Gandhi az ember a mítosz mögött.

8/10

A Gandhi teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9912724244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.