A The Wall furcsa mérföldkő számomra, ugyanis ez az első film, amit annak fényében tekinthettem meg, hogy forgatókönyvét már olvastam még az első képkocka leforgatása előtt. Dwain Worrell szkriptjét akkor úgy jellemeztem, mint egy kicsit sem műfajromboló, de korrektül szórakoztató egyhelyszínes thrillert és bíztam benne, hogy a filmtől is hasonló élményt várhatok, még úgy is, hogy már kívülről tudom az összes fordulatát. Arról nem is beszélve, hogy a produkció végül az Amazon Studios kezébe került, amely a Netflix babérjaira törve próbálja egy prémium cross-platform (mozis és internetes forgalmazással foglalkozó) stúdióként megvetni a lábát, többek között olyan nagyágyúkkal, mint a Manchester by the Sea. A Doug Liman keze alatt megvalósult mozgókép azonban mégiscsak annak lett ékes bizonyítéka, hogy egy ígéretes koncepciót különösebb stúdiógörcs nélkül is el lehet rontani.
Szerencsétlen helyzetben vagyok, ugyanis aki nem találkozott a szkripttel, az valószínűleg nem csalódik ekkorát a filmben, elkönyveli egy standard egyhelyszínes moziként, amely túl nagyot markolt és képtelen volt egy üresjáratoktól mentes másfél órát levezényelni. A The Wall esetében a diagnózis mindenképpen pontos: Allen Isaac (Aaron Taylor-Johnson) és Shane Matthews (John Cena) mesterlövész párosa egy iraki építkezés legyilkolt munkásainak nyomába ered, a mészárlásért felelős mesterlövész őket is célba veszi, így végül Isaacnek egyedül kell kivágnia magát a szorult helyzetből. A film tehát Taylor-Johnson one man show-ja, akinek csak az ellenlábasát szinkronizáló Laith Nakli ad valamennyi társaságot (a két fél a történet szerint hamar rádiókapcsolatot létesít), illetve Cena próbálja teljes ex-pankrátori eszköztárával támogatni. Azonban senki ne várjon Locke-jellegű csúcsteljesítményt főszereplőnktől, ugyanis az alkotók szinte minden olyan elemet kidobáltak a szkriptből, amivel ez az egyszemélyes színház kellő tartalommal és sokrétűséggel vérteződhetne fel.
Bár számos dialógust, sőt, néhol szekvenciákat is egy az egyben meghagytak, a The Wall teljesen eltolja a hangsúlyokat, mintha saját forgatókönyvének lenne egy béna adaptációja. Elsősorban az ellenlábas mesterlövész karaktere szenvedi ezt meg, aki a szkriptet kissé modoros megoldásként ugyan, de végigbeszélte, egy meglehetősen érdekes személyiség képét rajzolva fel, a filmverzióban azonban már csak üres sablonszöveg esnek ki a szájából, amelyre reakcióként hősünk enerváltan sápítozhat. Mert hogy szegény Isaac ezt kénytelen tenni másfél órán keresztül, lévén, hogy az ő karakterét is alaposan kilúgozták és elbaltázták: egyrészt itt már egy tipikus bunkó képét mutatja, aki számára reális szemmel nézve esélytelen, hogy ravaszságban felvegye a versenyt ellenlábasával, másrészt a karakterívét meghatározó tragédiát meglehetősen kapkodva adagolják, ahogy közeledünk a fináléhoz.
Ahhoz a fináléhoz, amely a film egészével egyetemben Worrell legjobb ötleteit dobja sutba, meglehetősen klisés megoldásokért cserébe. Isaac és ellenfelének elmepárbaja eseménytelen tipródássá silányul, amelynek lendületéről és feszültségéről mindent elmond, hogy az alkotás a szkripthez képes 20-30 perccel később veti be ugyanazokat az eseményeket - az eredetileg laza felvezető izgalmaknak szánt képsorok végül tehát az élmény gerincét és a finálé tűzijátékának előkészítését kéne, hogy képezzék. Ugyanakkor az tagadhatatlan, hogy a szkript enyhén hollywoodias túlzásaival szemben Liman műve láthatóan egy realisztikusabb, pontosabb moziként igyekszik megfogalmazni magát - csakhogy a The Wall már alapvetéseiben is egy szórakoztató thriller és nem egy valósághű háború-prezentáció, ennek fényében pedig minden ilyen igyekezete felsül.
Végeredményben tehát ugyanúgy egy vontatott és sem szórakoztatás, sem intelligencia tekintetében nem kielégítő alkotást kapunk, mint az egyhelyszínes filmek zöme esetében. Ami számomra azért is fáj különösen, mert egy vérszegény Buried-klón helyett születhetett volna belőle egy korrekt Buried-klón is, és ehhez többre nem is lett volna szükség annál, mint hogy minél kisebb mértékben nyúljanak ahhoz, amit a forgatókönyvíró kitalált. Ezért aki másfél órányi szórakozásra válik, annak sokkal jobb szívvel tudom ajánlani az eredeti szkriptet, mint a megvalósult filmet.
6/10
A The Wall teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
