Másodvélemény: Dunkirk (2017)
2017. augusztus 01. írta: 20legendd

Másodvélemény: Dunkirk (2017)

Muszáj előre leszögeznem, hogy nem én voltam a Dunkirk fő célközönsége: a háborús filmekkel nagyon hadilábon állok - egyébként is vegyes megítéléssel - és akkor még finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy Christopher Nolan nem tartozik a kedvenc rendezőim közé. Az előzetesen napvilágot látott anyagok nem is dobták meg túlságosan az érdeklődésemet a film iránt, de aztán egyre több olyan vélemény érkezett, hogy a Dunkirkbe fektetett idő kamatostul megtérül nézői oldalról... még olyan emberektől is akár, akiktől épp ellenkező reakciót vártam volna. Félretéve tehát a rendezővel, valamint a műfajjal kapcsolatos negatív gondolatokat, bátran lehetett reménykedni egy kellemes meglepetésben, de ez csupán félig-meddig valósult meg, és Nolan ezúttal sem tudott túllépni teljesen a saját árnyékán.

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok

donkerk1.jpg

Maga a háborús, pontosabban a csatatéri expozíció alapvetően nem ad túl sok lehetőséget a készítő kezébe - adott a helyszín, adott a cselekmény, adott a hangulat, de még a háttérben taglalt tematikák is meglehetősen szűk keretek között mozognak. Ezért is lehettek néhányunknak rossz megérzése, amikor kiderült, hogy Nolan filmet rendez a dunkerque-i csatáról, melynek keretében a La Manche-csatorna partján rekedt angol és francia erők voltak kénytelenek küzdeni a túlélésért egy kilátástalan helyzetben, még úgy is, hogy a biztonságos zóna szinte egy karnyújtásnyira van csak.

Persze előfordulhat, hogy valaki egy teljesen szokatlan - például vígjáték - irányba viszi el a második világháború eseményeit, amikor természetesen borul a papírforma, nem kötnek a kötelezőnek látszó elemek, de egyébként csatát úgy ábrázolni, hogy valójában újszerű élményt adjon, szinte lehetetlen küldetésnek látszik. Lehet erről másképp vélekedni, de a Dunkirket látva, ez most még egy akkora névnek sem sikerült, mint Christopher Nolan, aki inkább rájátszott az erősségeire, mintsem új utakat nyitott volna a művészetében.

A látvány remek. Egyes felvételek, és beállítások egészen lenyűgözően hatnak az óriási mozivásznon, és igazság szerint ugyanez mondható el a hallottakról is - Hans Zimmer ezúttal sem hagyott cserben bennünket és a pszichénket. Az összhatásnak kiválóan sikerült megfognia azt a tébolyt és azt a fenyegetettség érzetet, amivel a háború valószínűleg járhatott és amitől egy klausztrofóbiás vagy hidrofóbiás ember minden bizonnyal a falra mászna. Jó pillanataiban a Dunkirt fojtogató atmoszférája simán beérte még a Das Boot című klasszikust is, ami nem kis teljesítmény önmagában, de azt tudtuk, hogy Nolannek ezek az eszközök a kisujjában vannak, és ettől az élménytől nem kell tartani.

donkerk2.png

Ugyanígy - ismerve a rendező filmográfiáját - várható volt, hogy nem a lineáris történetvezetés lesz a hangsúlyos. Már az első percekben megismerjük az összes idősíkot, ami papíron kiváló megoldás lett volna arra, hogy ne csak egy helyszínre koncentráljunk hosszú ideig, csakhogy a gondok ott kezdődnek, hogy ezek a fejezetek nem sikerültek egységesre, hiszen amíg a mólónál játszódó események tele vannak izgalmakkal, addig a másik két helyszín cselekménye közel sem mondható annyira érdekesnek. Ezért is lehettünk kicsit dühösek alkalmanként, amikor a feszült jelenetek elől elvették a képet a kiismerhető moralizálás, vagy a teljesen üres percekkel kecsegtető repülős kergetőzés javára.

Az igazi probléma tehát ezúttal is akkor üti fel a fejét, amikor a külsőségek mögé tekintünk, ugyanis egy olyan szempont vagy kérdéskör sincs a Dunkirk horizontjában, amit ne láttunk volna már sokszor sok helyen. Persze, a történtek kapcsán nehéz lett volna nem olyan témákat érinteni, mint a testvériség, a patriotizmus, a hősiesség, a dicső halál, stb... azonban ezeket pont olyan elcsépelten sikerül végigvinnie Nolannek, ahogy azt egy sokkal kevesebbre tartott rendező is csinálta volna - Ki van veled? Ki van ellened? Saját magadat mentenéd vagy feláldozod magad másokért? Csupán a bevett elemeket látjuk újra és újra egy menőbb kerettel, minek köszönhetően, végeredményben semmi meglepő nem történik a játékidő 106 perce alatt. Minden bizonnyal jobban jártunk volna, ha egy még feszesebbre és idegőrlőbbre vágott csatatéri horror-thrillert kapunk, megszakítások nélkül. Talán akkor a film végi giccses, naplementébe bámulós jeleneteket is megússzuk. 

donkerk3.png

A negatívumok ellenére a Dunkirket így is a jobb Nolan-filmek között lehet említeni, leginkább azért, mert végre nem egy nagyívű, csavarokra épülő történetet akar elmesélni a direktor. A film a maga szintjén megmarad egy egyszerű, de hellyel-közzel kifejezetten izgalmas, idegtépő csatatéri mozinak, aminek kifejezetten jót tesz a kevés a párbeszéd - igaz, így is vannak itt-ott feleslegesen kimondott dolgok, vagy kicsit kínos egysorosok. A másik oldalról pedig éppen ez az a műfaj, ahol beleférhet, ha nincsenek igazán komolyan kidolgozott karakterek, amit sokan vádpontként hoznak fel a brit rendezővel kapcsolatban, valahol jogosan, de itt ez teljesen belefért. Ehhez mérten nem is volt szükség egy konkrét főhősre, vagy kiemelkedően nagy nevekre, és attól eltekintve, hogy a szereplőgárda túlságosan is egy fiúbandának tűnt (nem csak Harry Styles miatt) helyenként, nagy baj a castinggal sem volt... igazából Tom Hardy szerepét is eljátszhatta volna bárki más szemöldöke. 

Mindent egybevéve, a Dunkirk inkább említhető extravagáns stílusgyakorlatként, mint egy örökérvényű klasszikusként (ahová sokan bepozicionálják), de ezzel önmagában nem is lenne baj.. Azzal viszont már igen, hogy feleslegen akart egyes pillanataiban okosabbnak és érzelmesebbnek tűnni a film, mint amilyen, és ezek a percek nem is tettek jót az összképnek. Hiába láthatunk remek felvételeket és technikai megoldásokat, nem olyan erős az alapanyag, hogy az egekbe magasztaljuk a látottakat és emiatt akarva-akaratlanul is kellemetlen szájízzel állhatunk fel a mozifotelből.

A Dunkirk teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8412689491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Aigi 2017.08.01. 08:05:17

Tudom egyedül vagyok ezzel, de én nem éreztem ezt a mindenki által emlegetett fojtogató atmoszférát. Sőt többször is, mikor sikerült az ásításomat elnyomni, arra gondoltam, hogy ez már a Titanicban is jobban átélhető volt és ott legalább nem érzetem folyton, hogy mindjárt átesek a világosítón. No de ennyit erről a filmről. Érdekesebb volt vitázni róla, mint nézni.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.08.01. 11:15:56

Hasonlóképp érzek, de nekem azért nagyon felhúzta, amit te extravagáns stílusgyakorlatként aposztrofálsz. Úgy fogalmaztam meg, hogy olyan, mintha George Miller rendezett volna egy Bay filmet: több párhuzamot lehet húzni a Pearl Harborrel, mint Nolan bármelyik másik filmjével, viszont én 106 percig nem vettem levegőt, annyira feszes, hatásos és annyira jól fel van építve. Hardy csáknorriszkodása engem is kidobott a végén az élményből, de nálam még így is köröket ver az Interstellarra és rossz szájíz helyett most éppen azon gondolkodom, hogy azért csak meg kéne nézni IMAXben is.

Simao Sabrosa 2017.08.01. 20:17:17

Nem rossz a kritika. Voltaképp óvatoskodva és burkoltan, a sorok mögé nézve itt is "elhangzik": a Dunkirk kidolgozatlan karakterekkel teli, hatásvadász látványfilm. Az egekbe magasztalták mindenhol, kevés józan kritika született róla. Ez itt épp egy a "józanabbak" közül.

pteglas 2017.08.02. 20:35:24

A film erényei vitathatatlanok. Nekem azonban már a város nevével bajom van. A franciaországi Dunkerque-t a különböző nemzetek a legkülönböző módon írják (németül: Dünkirchen, angolul: Dunkirk hollandul: Duinkerke stb.). Itt azonban egy történelmi eseményről van szó, nevezetesen 1940. május hónap végén a franciák, és velük együtt az angolok, történelmük egyik legszégyenletesebb vereséségét szenvedték el. Az események Dunkerque-ben zajlottak, és nem arról van szó, hogy angolok az egymás közötti érintkezésben a saját helyesírásuk szerint nevezik meg a várost (így lehetne a film címe németesen, Dünkirchen is)
A film rendezője, az események megértéséhez sem ad segítséget, csak annyit látni, hogy lőnek, menekülnek, hajók merülnek a mélybe, emberek rettegnek és halnak meg. Ám nem értem ki lő kire, hogy kerülnek az angolok (a Brit Expediciós Haderő) Franciországba, és ott is Dunkerque-be (na jó, Dunkirk-be), miért kell több mint 300.000 katonának fejvesztve menekülni? A film e kérdések megválaszolása nélkül miért történelmi? Ezzel az erővel inkább az ismeretlen katona időtlen szenvedéseit ábrázoló, színes látványosság.

K.Leslee 2017.08.03. 22:38:09

'feleslegen akart egyes pillanataiban okosabbnak és érzelmesebbnek tűnni a film'

Ez szinte minden Nolan filmre igaz.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.08.03. 22:51:04

@pteglas: Nyakamat merném tenni rá, hogy pontosan ez is volt a szándék vele. Amúgy oké, hogy neked nem világos a történelmi háttere, de az angolszász / Ny-Eu kultúrkörben ez kb. olyan, mintha azt várnád, hogy Mohácsot nekiállna elmagyarázni valaki, mert amúgy nem világos, mi történt ott.

K.Leslee 2017.08.05. 15:21:34

Kozben megneztem Imaxben. Nolan visszafogta a dramazast es ez nagyon jol all neki. A fentiekhez annyit szolnek hozza h akit a reszletek erdekelnek az olvassa el a wikipedian, ahogy magam is tettem. Itt Nolan arra koncentralt hogy visszaadja a haboru hangulatat es ezt profi modon teszi. Felepiteset es stilusat tekintve is sokkal jobb volt mint pl az Interstellar vagy Inception meghozza azert mert nem akart okosabbnak tunni mint ami. A Memento mellett ez a kedvenc filmem tole.

Biczó Krisztián 2017.08.23. 21:25:09

Szakmailag teljesen jól megfogalmaztátok, jó a kritika, de mint nem ebben szakmában mozgó néző, ez a Film egy rakás Sz.. ezt nem kellett volna sorok mögé rejteni, ez maga Dög unalom volt, ilyen egy pocsék háborús filmet még nem láttam.. Kik voltak a szereplők -egy árva kukkot nem tudtam meg senkiről.. ismerve a Történelmi hátteret is egy üres, látvány marad,, egy nesze semmi fogd meg jól.. Meg lehet magyarázni így is úgy is , meg hogy mit akart mit nem a végeredmény egy 0.