Könyvkritika: J.R. dos Santos: Vaticanum - Az ősi prófécia (2017)
2017. július 31. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: J.R. dos Santos: Vaticanum - Az ősi prófécia (2017)

Jó és elgondolkodtató könyv, de a szerző korábbi írásainak színvonalát nem éri el

dos_santos.jpg

A Vatikán falai súlyos titkokat őriznek, a katolikus egyház nagyon komoly erkölcsi válsággal küzd, hiába népszerű Ferenc pápa, nincs könnyű dolga, ha vissza akarja állítani a megrendült bizalmat. Pénzügyi botrányok, zaklatások, megannyi mocskos ügy, amely nemcsak a hívőket háborítja fel, hanem mindenkit. Pedig a mostani felbolydult világban nagyon fontos lenne, hogy legyen egy erős bástya, ahová fordulhatnak lelki vigaszért az emberek. Ráadásul ott van Malakiás ősi próféciája és a fatimai harmadik titok (amely már nem az, hiszen II. János Pál pápa nyilvánosságra hozta), amely egyértelműen arról, hogy az utolsó pápa idején eljön az Apokalipszis. Márpedig az mostanában aktuális, ha hihetünk az összeesküvés-elméleteknek, amelyeket lássunk be, imádunk, akárcsak a titkokat, amelyekből akad elég a pápai államban. Vajon mi okozta I. János Pál pápa halálát, aki mindössze 33 napig ült Szent Péter trónján, és feltett szándéka volt, hogy rendet tesz a Vatikánban? II. János Pál pápa tényleg annyira szent ember volt, ahogyan hisszük? Miért mondott le valójában XVI. Benedek pápa? Megannyi izgalmas kérdés, amelyről csak idő kérdése volt, hogy mikor választja témának J.R. dos Santos, aki eddig minőségi, tudományos alapú írásaival tűnt ki a szórakoztató kalandregények tengeréből. Mivel már volt szerencsém az úriember több írásához is, amelyek erősen megrengették a lelkivilágomat, kíváncsian vártam, hogy ezúttal milyen kalandokba fog keveredni Tomás Noronha, a portugál történészprofesszor és kriptográfus a Vatikánban. Nos, összességében ismét izgalmas és érdekes könyvet kaptam, de kicsit csalódott vagyok. Emberünknek ugyanis nem sikerült meglepnie, minden fordulat előre kiszámítható volt, amiben nyilván benne volt az is, hogy az író nem változtatott a sablonjain, de az biztos, hogy ennél sokkal többet és jobbat is tud írni. Senkit sem beszélnék le a könyv elolvasásáról, mert jó és elgondolkodtató, a saját műfajában még mindig elég magas színvonalat képvisel, de a szerző korábbi írásainak szintjét sajnos nem üti meg.

Tomás Noronha éppen Szent Péter sírját keresi a róla elnevezett bazilika alatt a Vatikánban, amikor a pápa hívatja. Őszentsége nem kispályázik, azzal a feladattal kínálja meg a professzort, hogy derítse fel a Vatikán elleni támadás ügyét, amelynek során nagyon fontos iratok tűntek el. Azonban nem sok ideje van rákészülni a dologra, mert iszlám szélsőségesek elrabolják a pápát, és azzal fenyegetőznek, hogy élő adásban levágják a fejét. A pánik elszabadul a világban és a pápai államban, Tomásnak csak néhány órája maradt arra, hogy rájöjjön, miként fajultak idáig a dolgok és megmentse az egyház fejének életét...

Történelmi kalandregény, nem kevés misztikummal, annál több tudományos ténnyel - ez dos Santos védjegye, aki azonban Don Brown-nal vagy Steve Berry-vel ellentétben nemcsak nagyon jól kerekíti a történetet és teszi izgalmassá a nyomozást, hanem mélységet is tud adni az írásainak szellemi és irodalmi szinten egyaránt. A Vatikán és a maffia összefonódásai, a pápák elleni merényletek (mert I. János Pál pápa biztosan nem gyógyszer túladagolásban halt meg, II. János Pál pápát pedig Ali Agca majdnem megölte), a bíborosok túlkapásai, a vatikáni bank körüli botrányok olyan téma, ami mindenkit érdekel, viszont éppen ezért elég sokat is tudnak a témáról az olvasók, vagyis nem azzal kellene töltenie a drága oldalakat a szerzőnek, hogy szájbarágósan elmagyarázza az összefüggéseket, és nyugdíjas klubdélután intenzitású történelmi tablókkal vesztegesse az idejét, hanem a cselekményeknek kellett volna pörögnie, lehetőleg jó néhány nem várt fordulattal. Ehhez képest már a történet elején kitaláltam, ki volt a Júdás a Vatikánban, és jókat dühöngtem azon, hogy Tomás szokásával ellentétben nem a cselekvéssel és a gondolkodással foglalkozik, hanem szép hosszú meséket mond nekünk a Vatikánról, töviről hegyire megismerhetjük a jóslatokat, amelyek vonatkozásában a pápa meg van győződve arról, hogy róla szólnak. Azonban már II. János Pál pápa is erre a következtetésre jutott, ezért hozta nyilvánosságra a fatimai harmadik jóslatot is, Malakiás próféciája pedig szerintem annyira közismert, hogy semmi újdonságot nem tartalmaznak, vagyis az igazi izgalom hiányzik a történetből, hiszen semmi egetverőt nem tudunk meg ezekről, ahogyan azt is tudtuk, hogy a Vatikánban semmi sem az, aminek látszik, ahol pedig egy kriptográfus részt vesz a nyomozásban, ott nyilván egy kód megfejtése vezet el a megoldáshoz. Még egyszer mondom, a regény egyáltalán nem rossz, de dos Santoshoz képest kicsit kevés.

dos_santos2.jpgA szerző megmaradt sajnos a felszínen, a szívet-lelket rázó katarzis elmarad, de szórakoztató történelmi kalandregényként abszolút működik a könyv. Jól fel van építve a sztori, izgalmasan és érdekesen van megírva, de ahogy haladunk a végkifejlet felé, egyre jobban kiüresednek az oldalak, egyetlen másodpercig sem fordult meg a fejemben, hogy a happy endet akármilyen veszély fenyegetné, és egy bizonyos ponttól fogva pontosan tudtam, hogy mi fog következni, ami még egyetlen dos Santos regénynél sem fordult elő velem. Nem értem, miért nem nyúlt bátrabb kézzel a témához a szerző, aki amúgy nem szívbajos típus, de egyrészt az apokalipszis lehetősége komolyan nem merült fel, másrészt pedig a a valóban fontos erkölcsi kérdések elsikkadtak. Ezúttal nem sikerült szórakoztatva tanítani és elgondolkodtatni, ebben a témában sokkal több volt, ami különösen dühítő a szerző tehetségét ismerve. Csak annyi ennek a könyvnek a bűne, hogy nem kiváló, csak közepesen jó, de mégis csalódottan csuktam be a történet végén.

Nagyon úgy tűnik, mintha lesújtó véleménnyel lennék a könyvről, ami kicsit igazságtalan, hiszen akinek tetszett az Angyalok és démonok (ami sokkal jobb szerintem, mint A Da Vinci - kód), vagyis érdekli a vallás, a történelem és a Vatikán, annak mindenképpen ajánlom, mert minőségi darabhoz lesz szerencséje a témában. Profi írás, jól kiszámított fordulatok, jól megírt karakterek, de az a bizonyos plusz sajnos hiányzik belőle. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes választás, és jól el lehet rajta morfondírozni, de az Isten haragjának a közelében sincs. Nem érdemes kihagyni ezt a könyvet, de ne várjunk tőle túl sokat, mert eléggé felejthetőre sikeredett.

7/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6712694805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása