Sorozat: GLOW - 1. évad
2017. július 25. írta: danialves

Sorozat: GLOW - 1. évad

Nincs könnyű dolgom, amikor meg kell magyaráznom, hogy miért érdemes bárkinek is belefognia egy pankrációról, méghozzá női pankrációról szóló szériába. Elsősorban azért, mert a GLOW nem a pankrációról szól, noha a Gorgeous Ladies of Wrestling tényleg egy létező dolog, amely 1986-től egészen napjainkig rendszeresen feltűnt és feltűnik a tévék képernyőjén, ennyiben ki is merül a kapcsolat a mostani szériával. Értve ez alatt egyrészt azt, hogy nem a meccsek, mozdulatok állnak a történet fókuszában, hanem a műsor létrejötte, illetve nyilvánvalóan a látottaknak közük nincs valós személyekhez és eseményekhez. A Netflix GLOW-ja egy meglehetősen kiszínezett történet, csupa bizarr alakkal és a pankrációhoz méltó hangvétellel.g_l_o_w_tv_series-790225214-large.jpg

A GLOW ugyanis jelentős mértékben egy szappanopera, fordulatait nehéz lenne megkülönböztetni a kereskedelmi tévék délutáni műsorsávjában futó dél-amerikai és török darabokétól, tele megcsalásokkal, évtizedek után kiderülő családi kapcsolatokkal és elnagyolt karakterekkel. A pejoratív élt ugyanakkor az veszi el, hogy a sorozat ezt nem is tagadja, sőt, éppen az ehhez való viszonyulása teszi különlegessé. Hiszen a szereplők maguk is egy szappanoperát forgatnak, amelynek karakterei csupa sértő sztereotípiát megtestesítő figura, rendezőjük pedig egy echte 80-as évek-trashkirály, aki a félig pornóba hajló exploitationökkel szerzett magának kétes hírnevet. Ezt nézve egy erőteljes önreflexió, hogy a mű a 80-as éveket nemcsak a divatos nosztalgiavonatra jellemző külsőségekben és hivatkozásokban, de történetmesélésében is átveszi.

Az egyik szereplő által kimondott "pure trash" kifejezés azonban új értelmet nyer a GLOW-ra nézve: ha nem "hamisítatlan", hanem egyfajta "ártatlan, makulátlan, beszennyezetlen" trash-nek fordítjuk, a sorozat tökéletes jellemzését kapjuk. Az ugyanis nemcsak technikai megvalósításában nem követi le a szappanopera és a trash hagyományait (kameramunkája, világítása, alakításai mind a Netflix-prémiumkategóriát képviseli), de őszinte, színlelésmentes attitűdje miatt is lopja be magát a néző szívébe. Érdemes figyelni, hogy a Sam Sylvia névre hallgató trashguru folyton-folyvást óriási mondanivalót próbál látni a legalantasabb ösztönökre játszó Zs-kategóriás darabjaiba, a GLOW-nak azonban nincsenek saját szappanoperaiságának ellentmondó ambíciói, legalábbis azon kívül, hogy megláttassa a bájt ebben a bárdolatlanságban. A 10 epizód során a pankráció a bunkók szórakozásából így válik az önmegvalósítás katartikus eszközévé a szereplők számára, függetlenül attól, hogy a rivaldafényt, a háziasszony-unalomból kitörést vagy az apai elismerést keresik.glow-stills.jpg

Hosszú út ez, és nekem is kellett legalább 4 epizód, mire igazán a szívemhez nőtt a közeg, de maguk a karakterek is annyira kedvesen, sebezhetően és szellemesen vannak megformálva, hogy lehetetlen nem szeretni őket. A már említett Sam szinte minden jelenete egy aranybánya, Allison Brie hasonlóképp tündököl a szerepben, és a lányok színpompás személyiségei, ügyetlenkedései is könnyedén belopták magukat a szívembe. Még ha nem is történt velük semmi eget rengető, elmaradtak az óriási karakterívek, jó volt fél-fél órára belépni az ő világukba, nézni aranyos botladozásaikat és ahogyan egyre rátermettebbé váltak.

A GLOW tehát az a sorozat, amely valószínűleg kevés év végi listán fog felbukkanni, de rendkívüli szerethetősége az átlag fölé emeli és valószínűleg sokáig kitüntetett helyet foglal majd el a szívünkben. Egy könnyen darálható, bármikor fogyasztható, de mégsem jelentéktelen limonádéként működő produkció - avagy ismét bátran fordulhatunk a Netflixhez.

A GLOW teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1512683445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.08.06. 19:40:11

Hát utálom, hogy ezt kell mondanom, de egyetértek. Ez hatalmas feel good királyság.

Annyi megjegyzésem lenne, hogy bár a párhuzam a szappanoperákkal érthető, azért azoknál a GLOW sokkal átélhetőbb a személyes konfliktusok terén, hiszen nincsen meg benne a szappanoperák legidegesítőbb tulajdonsága a titkolózásra épülő álkonfliktusok. Én pl.: eleve azt hittem, hogy a megcsalós szál sokkal később derül ki, és a titok lesz a konfliktus főforrása, vagy a terhességnél is lehetett volna erre alapozni, de nagyon örülök, hogy nem így lett.

A története(i) egyszerűek, de nagyon jól és szerethetően van elmesélve. Jaj, de nehéz lesz kivárni a második évadot. (Ugye lesz?)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.08.06. 19:42:24

Sőt meg merem kockáztatni, hogy ez a jobb 80-as években játszódó netflix sorozat. :D (Amúgy fura, de üdítő, hogy egyáltalán nem megy rá az utalásokra, pedig adná magát. Amikor pedig utalnak pl.: BTTF, annak is van dramaturgiai szerepe és nincsen tele öncélú hommage-ok sorozatával.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.08.06. 20:13:52

@The Man Who Laughs: Jó, bocs, annyira nem vágom a szappanoperákat :P

"(Amúgy fura, de üdítő, hogy egyáltalán nem megy rá az utalásokra, pedig adná magát. Amikor pedig utalnak pl.: BTTF, annak is van dramaturgiai szerepe és nincsen tele öncélú hommage-ok sorozatával.)"
Akkor gondolom, már nem lep meg annyira, hogy van egy 80-as években játszódó alkotás, amit szeretek. :D