Könyvkritika: Colleen McCullough: Tövismadarak (1990)
2017. július 17. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Colleen McCullough: Tövismadarak (1990)

Egy hajszállal jobb a könyv, mint a sorozat

tovismadarak3.jpg

A legnagyobb szerelem egy életen át tart, nagyon fáj, és mivel bűnben fogan, a gyerek fizeti meg az árát a szülők döntéseinek. A Tövismadarakat nem mostanában mutatta be a tévé, mégsem tud kimenni a divatból, és annak ellenére a romantika non plus ultrája, hogy kőkemény sorsdrámáról van szó. Ralph atya a Cleary család hosszú évtizedeken átívelő története, amelyben sokkal több a tragikus pillanat, mint a boldog, mégis részesei lettek egymás életének, akár akarták, akár nem. Richard Chamberlain karizmatikus alakításának köszönhetően a sorozatban az atya karaktere lett a legemlékezetesebb, éppen ezért teljesen ledöbbentem azon, hogy a könyvben ha nem is mellékszereplő, de nem az ő sorsa és vívódása van a középpontban, hanem a Cleary család nőtagjai, akik kőkeményen szembenéznek a rájuk mért sorssal, megvívják a maguk harcát, és emelt fővel viselik a saját maguk által választott életet, amely sem nem könnyű, sem nem romantikus. A szerteágazó családtörténet középpontja Drogheda, amely az otthont jelenti mindenki számára, a helyet, ahol biztos lehet benne, hogy szeretik, még ha nem is mutatják ki az érzelmeiket az ott élők. Mivel nagyon szerettem a sorozatot, eddig nem láttam értelmét elolvasni a könyvet, hiszen minden fordulatát ismerem a sztorinak, most azonban, amikor újráztam a Tövismadarakat, mégis valamiért nagyon kíváncsi lettem az eredetire is. Nem bántam meg, mert egyrészt vannak eltérések az általam ismert történettől, másrészt, annyira olvastatja magát a könyv, hogy a több, mint 600 oldalt rekordidő alatt fogyasztottam el. Az egyetlen problémám az volt vele, hogy a vége nem lett olyan katartikus erejű, mint a sorozaté, de ettől eltekintve minőségi lektűr, megvan benne a drámai mélység, ugyanakkor romantikában sem szenved hiányt. Mindezeken túl simán bele lehet szeretni Ausztráliába a leírás alapján, dacára annak, hogy nemcsak a szép oldalát ismerhetjük meg ennek a számunkra eléggé távoli világnak, hanem a vadabbat, félelmetesebbet is. Szívhez szóló történet, amelyből nemcsak egy hatalmas szerelmet ismerhetünk meg, hanem egy család sorsát is, akiknek nem jutott könnyű élet a meseszép Drogheda-n, mégis keményen harcoltak a saját boldogságukért, akkor is, ha tudták, hogy a legnagyobb csatákat biztosan el fogják veszíteni. Borzongatóan szép olvasmányélmény, kár lenne kihagyni az életünkből!

A Cleary család Új-Zélandon próbál meg boldogulni nem túl sok sikerrel, egészen addig, amíg a családfő nővére, Mary Carson nem ajánlja fel ausztráliai birtokának, Drogheda-nak az intézői posztját az öccsének. Az asszony haláálig úgy gondolták, hogy ők az örökösök, azonban ő a végrendeletében az egyházra hagyta a vagyonát, melynek eredményeként Ralph atya viharos sebességgel emelkedni kezd a ranglétrán, miközben család tisztes jólétben a birtokon marad. Azonban a szíve mindig visszahúzza Maggie-hez, aki viszonozza az érzelmeit, és hiába tudják, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője, mégsem tudnak elszakadni egymástól...

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja a fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára és fölnyársalja magát a leghoszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrilláza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az Égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára...Legalábbis a monda szerint.". Ezekkel a ütős mondatokkal indul a könyv, amitől azonnal megjön a kedvünk az olvasáshoz, ráadásul már az első oldalkon rájövünk, hogy az eredeti történet sokkal sötétebb tónusú, és máshová helyezi a hangsúlyokat, mint a sorozat. Ralph atya közel sem olyan megnyerő karakter, sokkal számítóbb, hataloméhesebb, mint ahogyan az a néző emlékeiben él, Maggie pedig sokkal erősebb és sokkal kevésébé irányítják az érzelmei. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy két fiút kihagytak a sztoriból a tévében - és ezzel az egész második világháborús részt is -, akik ugyan nem sokban különböznek bátyjaiktól, mégis önálló személyiséggel bírnak, akik szabad akaratukból választották Drogheda-t és önként vonultak be katonának, és Frank sorsa sem egészen úgy alakul, ahogy láthattuk, vagyis akad jó néhány meglepetés a könyvben.

tovismadarak4.jpgA legnagyobb meglepetés az volt a számomra, hogy egy igazi feminista alkotásról van szó, ami romantikus családregényben nem túl gyakori, hiszen a Cleary családban a nőké a főszerep, három generáción keresztül kísérhetjük figyelmmel, hogyan jut el a teljes alávetettségben elő nagymamától a teljes függetlenségig az unoka röpke néhány évtized alatt. Ebben a famíliában az érzelmeket nem szokás kimutatni, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne élnék meg őket teljes intenzitással, de mindenki olyan erős önuralommal és büszkeséggel rendelkezik, hogy senkinek sem engednek betekintést a lelkük viharaiba és titkaiba. A hatalom és a szerelem örök konfliktusa szintén végigkíséri a hölgyek három generációjának sorsát, hiszen Fee életének szerelmét a politika választotta el tőle örökre, Maggie-ét az egyház, Justin az első, aki olyan társat talál magának, akikvel egyenrangú kapcsolatban élhet. A történet Ralph atya és Maggie életre szóló szereleme köré fonódik, azonban minden szereplőnek megvan a maga története, és a sok szálat egyvalami köti össze igazán: Drogheda. A családregény háttéréül Ausztrália XX. századi történelme és fejlődése, változása szolgál, amelyről lássuk be, nem sokat tudunk alapjáraton, és ahhoz, hogy igazán működni tudjon ez a nem hétköznapi regény, ez az egzotikum is kellett.

Szenvedély, szerelem, vad táj, egy gyönyörű birtok, amellyel tenger sok a feladat, mégis rengeteg örömet ad a Cleary családnak, tragédiák, boldog pillanatok, sok évtized pokla és mennyországa sír ezeken a nagyon jól megírt oldalakon. Nem véletlenül lett bestseller ez az alkotás, a szerző tudja, hogyan facsarja az olvasó lelkét, miközben a kellően egzotikus és romantikus felhang mellett kőkemény családi drámát mutat be nekünk, amelyből azonban sajnos hiányzik a katarzis. Egyáltalán nem könnyed olvasmány, inkább elgondolkodtató, mint szórakoztató, de olyan szinten áradnak benne az érzelmek, hogy mindvégig együtt dübörög az olvasó szíve a szereplőkével, magával tudja ragadni a történet,  egy hajszállal jobb a könyv, mint a tévés változat.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2712661841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Túlélő ... 2017.07.19. 14:26:09

Nagyon érdekes történet. A művet egyébként Göncz Árpád fordította. Az egyik kedvencem, de csak addig, amíg meghal Ralph atya és Maggie fia. Utána már egy lehangoló kínlódás az egész,

Vödör 2017.07.21. 19:29:14

kedves @FilmBaráth, ha tetszett McCoullogh írása, akkor ajánlom a Róma sorozatát, ha még nem olvastad volna. Kicsit abban is beleszeret az írónő a főhőseibe, de ettől még történelmileg is elég alapos munka. 6+1 részes, 13 kötet.

FilmBaráth 2017.07.21. 19:57:28

@Vödör: Köszönöm a könyvajánlót, nem olvastam még a Róma sorozatot, felírtam a listámra:-)