Tényleg a Rottentomatoes a filmkritika rákja?
2017. július 09. írta: danialves

Tényleg a Rottentomatoes a filmkritika rákja?

Szinte már hétről hétre előkerülő téma, hogy a világ legnagyobb kritika-aggregátor oldala milyen hatással van a filmekre, elsősorban milyen szempontból tesz keresztbe azoknak. Ez legtöbbször sértett alkotók és stúdiófőnökök, szekértábor-harcot vizionáló rajongók részéről érkezik (elsősorban nem is magát az oldalt, hanem a filmkritika intézményét támadva vele), de egyre gyakoribb, hogy szakmabeliek is megfogalmazzák aggályaikat az oldallal kapcsolatban. A napokban az IndieWire publikált egy hasonló írást, amely a korábbiakból eltérő szemszögből igyekezett rámutatni a rendszer hiányosságaira, noha érvei majdhogynem triviálisak, ha nem egy pénze után futó filmes fejébe helyezkedünk bele.certified_fresh-svg_1.png

Furcsa ugyanakkor, hogy ezek az eszmefuttatások szinte mindig csak a negatívumok kapcsán elemzik a Rottentomatoes-t: rámutatnak arra, hogy hogyan eredményezte a lehúzó kritikai visszhang egyik vagy másik film bukását, de ennek ellenkezőjéről viszonylag ritkán esik szó. Azt senki nem pécézi ki, hogy a Green Room-ot hogyan segítette az osztatlan kritikai siker - ugyanis ilyesmi soha nem is történt. Jeremy Saulnier filmje tavaly nyáron alig valamivel 3 millió dollár felett zárta mozis pályafutását, a teljes filmszakma és filmes újságírás ömlengése pedig láthatóan hidegen hagyta a nézőket. Ezzel pedig felmerül a kérdés, hogy ezek az elemzések nem követik-e el a klasszikus "a korreláció nem egyenlő az okkal" érvelési hibát? Hiszen kézenfekvő azt mondani, hogy a rossz filmek azért buknak meg, mert valaki megírta róluk, hogy rosszak, de akkor a jók miért nem sikeresek, mert megírják róluk, hogy jók? A megoldás nem lehet még ennél is egyszerűbb? Komolyan egy kritika kell ahhoz, hogy négy Transformers után meggyőzzön valakit arról, hogy nem kíváncsi az ötödikre? A múmia-rebootról az újságírók rántották volna le a leplet, amikor már a tucatelemekből összeeszkábált előzetese is inkább elriasztotta, mint vonzotta a nézőket? És mi a helyzet például a Batman v Supermannel, amely bár csalódást keltő eredményt ért el a stúdió szempontjából, a kritikák mégsem tudtak számottevő kárt tenni benne?

A képletnek ugyanis van egy nyilvánvaló eleme, amit mindenki szeret figyelmen kívül hagyni: a néző. A néző, aki tesz magasról a "köcsög kritikusokra", és csak azért is elmegy megnézni a filmet. A néző, akinek van annyi esze, hogy ha feleslegesnek tűnik számára egy alkotás, nem tetszik neki a trailer és előzetesen nem lát benne semmi különlegeset, akkor nem nézi meg - és még jól ki is hangsúlyozza, hogy mennyire nem befolyásolták a kritikák. (Hány olyan kommentet láttok, hogy "én már a trailer / az első hír kapcsán is évekkel ezelőtt megmondtam" és hány olyat, hogy "ennek a kritikának a hatására néztem / nem néztem meg?) És ha a kritikára nem is, egymásra hallgatnak a nézők: Juo-Ping Lo már 2008-ban kimutatta, hogy a Facebookon zajló kommunikáció a szájreklám szempontjából hatásosabb, a nézők szemében pedig hitelesebb, mint a "hivatalos" csatornák. Ha belegondolunk, hogy azóta eltelt 9 évben mekkorát nőtt a közösségi média mérete és szerepe, azt is hozzávéve, hogy az ott közzétett álhírek komolyabb befolyásoló erővel bírhatnak, mint a hagyományos média, nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a kritika, és nem a nézők saját feedbackjének hangsúlya nőtt.

Ezt jól mutatja az is, hogy bár a legtöbb kritika már a premierhétvége előtt olvasható, egy film kritikai sikerét box office-szempontból legjobban a second weekend drop mutatja, azaz, hogy mennyivel kevesebb bevétele volt a második hétvégén. Szemléletes példa, hogy amíg a Batman v Superman 70%-os csökkenést mutatott fel, a Wonder Woman csak 40-et (az átlag 50 környékén szokott lenni), noha előbbi nyitóhétvégéje jóval erősebbre sikeredett. Hiába kapott utóbbi jobb kritikákat, igazán sokan csak akkor nézték meg, amikor már nemcsak a kritikusok, de a nézők is megszólaltak. Nem véletlen, hogy a stúdiók is egyre inkább az első hétvége felpumpálásába fektetik minden energiájukat, hiszen egy jó előzetessel, egy masszív marketingkampánnyal még be lehet vonzani milliókat a mozikba a lehúzó kritikák ellenére is, azonban amint megbizonyosodott a közönség arról, hogy a király meztelen, már nincs visszaút. Ez indokolja egyben azt is, hogy az osztatlan kritika siker miért konvertálható ilyen nehezen közönségsikerré: lehet, hogy a második hétvégén már kétszer annyi néző vágyik megnézni egy apró független gyöngyszemet, de ha azt az elsőn is csak néhány moziba sikerült bejuttatni és ott sem volt elég érdeklődő, ez a növekedés nemcsak irreleváns, de azt sem tudja megakadályozni, hogy a produkció rövid úton lekerüljön a műsorról.metacritic.PNG

Viszont ha az egyszeri kritikusnak még tömegben sincs hatalma, akkor alapvetően mi is a baj a véleményüket aggregáló oldalakkal? Térjünk vissza az IndieWire cikkéhez, amelynek gondolatai nagyjából arra a motívumra vezethetők vissza, hogy a Rottentomatoes elvonja a figyelmet a kritikák valódi mondanivalójáról, előbb pár karakterre, majd egyetlen számra redukálva le a film minőségét, ezzel torzítva a képet és befolyásolva a nézőket. A szerző legfőképp abban mond újat, hogy ezt kifejezetten az oldal szisztémájára, illetve vizuális megjelenésére vezeti vissza, pozitív példaként állítva a Metacriticet, amely valamennyivel összetettebb és a kritikák tartalmának több teret adó képet alkot. Az írás tehát nem az aggregátor-szájtok felett tör pálcát, hanem elsősorban a megközelítésük révén kiváltott hatást állítja pellengérre. Hiszen nem azzal van a baj, hogy a rossz filmek buknak, a jók meg sikeresek (sőt, ez egy kifejezetten üdvözlendő hatás is lehetne), hanem hogy egy ilyen szubjektív területen a többség véleményét mérvadóvá tenni meglehetősen veszélyes, illetve a mélyebb elemzésekről is elvonja a figyelmet.

Ugyanakkor ebben a nézők felelőssége sem vitatható el, sőt, talán még nagyobb is, mint hogy hova irányítja a Rottentomatoes a figyelmet: számomra sosem jelentett problémát a szóban forgó oldalakat használni, hiszen mindig arra törekedtem, hogy a felsorolt kritikákból egy átfogó képet kapjak egy bináris ítélet helyett. Továbbá amennyiben tisztában vagyok azzal, milyet alkotást várok, mi felelne meg az ízlésemnek, a leíró elemek révén akár a rövid verdiktek alapján is juthatok a százalékos értékeléssel ellentétes, de a saját szempontomból teljesen helytálló következtetésre. Ez az az erőfeszítés, amelyre a többség nem vállalkozik, hanem mindent százalékokra, csillagokra és facebookos "hát ez jó volt" állapotokra vágyik leegyszerűsíteni, vitákat pedig kizárólag ezekről kíván folytatni. Mintha egy webáruházba beszabadulva megvennénk mindent, ami jó értékeléseket kapott, függetlenül attól, hogy mire van szükségünk és hogy a megfelelő megoldás esetleg a háromcsillagos kategóriában tanyázik. Jelenleg pedig minden ennek játszik egyre jobban alá: a Netflix nemrégiben még az ötcsillagos rendszert is kivezette, hogy helyére egy még leegyszerűsítőbb "thumbs up - thumbs down" megoldás kerüljön (persze tény az is, hogy ezzel párhuzamosan pedig azt is igyekeznek megjeleníteni, hogy az adott mű mennyire felel meg algoritmusuk szerint a fogyasztó ízlésének).

A tanulság ebből pedig az, hogy a Rottentomatoes nem a kór, hanem a tünet: ha nem létezne vagy történetesen máshogy is működne az oldal, jelenlegi olvasóit valószínűleg az sem inspirálná alaposabb tájékozódásra (mint ahogy valószínűleg a Metacritic látogatóinak is csak minimális része olvas utána a filmnek a másfajta layout okán). Ahogy a Netflix, a kritika-aggregátorok is mindössze kiszolgálják azt a trendet, amely egy százalékot, egy pontszámot részesít előnyben akár egy összetett mondatban megfogalmazott véleményhez képest is. A jó és egyben rossz hír ismét az, hogy az internet demokratikussá tette a filmkultúrát: nem intézmények határozzák meg, hogy mi a minőségi film, viszont ezzel a mi felelősségünk nőtt meg, hogy hogyan választunk és hogyan kommunikálunk egymással ezekről az alkotásokról.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4612617607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ROTFL Manó 2017.07.10. 10:39:58

Elmondhatjuk, hogy ÁLTALÁBAN azért olvas az ember kritikát, mer nem akar csalódni a filmben. A kritika alapján hoz egy előzetes döntést, hogy érdemes elmenni arra a mozira, vagy nem? Szóval hitelt ad a kritikának.

De mi van akkor, ha a kritika téved?

Szeretném felhozni példának a Magányos lovas c. western-paródiát Johny Depp-pel. A kritika egyöntetűen azt a véleményt hozta már a premierhét előtt, hogy ez a film szar _lesz_ és biztos meg fog bukni. Így is lett, elkönyvelt némi buktát a film és kicsi lett a nézettsége, pedig szerintem jó a film! Jó a sztori! Én legalább is - hülye kétdiplomás fejjel - tudtam röhögni rajta. Élveztem! De a kritikák egybehangzóan lehúzták és ez valami önbeteljesítő jóslatként bevált! Tán a kritikák miatt kevesen mentek el rá és bukás lett.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.07.10. 11:17:02

@ROTFL Manó: Öhm, mi az, hogy a kritika "téved"? Eleve most a "kritikáról" mint egy kollektív entitásról vagy mint egy adott kritikáról beszélsz? Előbbi esetben hogyan lehet kollektíve beszélni a vélemények egy nagyon széles spektrumáról? És utóbbi esetben azért "téved", mert te nem értesz egyet vele? Viszont ilyen alapon a kritika szempontjából meg te "tévedsz".

A magányos lovas bukásához egyébként köze nem volt a kritikának, már a forgatáson iszonyat elszálltak a költései, a Disney meg utána is még jó pár ilyen "eredeti" filmjével befürdött, mert nem tudták felépíteni egyik marketingjét sem, nem volt mire, Johnny Depp sztárként már semmit nem ér, a western halott stb. A kritika amúgy sem írt olyat, hogy szar "lesz", a bukás meg egyáltalán nem egy kritikai megállapítás, jó pár olyan filmről tudtam én is előre, hogy bukás lesz, ami amúgy tetszett (ld. Nice Guys).

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.07.10. 21:58:25

A KRetika rákja az a SZomiking barrelsz, nameg főleg az a DaniAlves suhanc!! Én, amúgy nem is olvasok ijet! LEFIZETETT HAZUGOK

Az, hogy a kritika befolyásolja a nézettséget ordas nagy humbug. Amikor a film jól teljesít, de lehúzzák, az a készítői válasz: "ez a fanoknak/rajongóknak van, nem a kritikusnak készül". Ám, ha le is húzzák és meg is bukik, akkor már hirtelen a kritika a ludas. A kritika majd 10 éve lehúzza az összes Transformers meg Resident Evil filmet, akkor azok miért nem buknak meg? Azért mert a kritikának nincs ilyen erős hatása, csak azért mondják a készítők, mert könnyebb erre fogni, mint arra az egyszerű tényre, hogy a közönséget egyszerűen nem érdekelte.

Az RT legnagyobb baja szerintem is az, hogy nagyon leegyszerűsíti a filmek értékelését. Nyilván a film sokkal bonyolultabb annál, mint, hogy fresh vagy rotten legyen. Persze ez nem az RT hibája, hanem az interneté: egyszerűen túl sok inger, túl sok információ ér minket, az embereknek nincs idejük, energiájuk, érdeklődésük mindent megnézni, mindent elolvasni, de nagy vonalakban tisztában akarnak lenni mindennel: ezért megnézik az IMDB pontot, RT százalékot, mint egy sorvezetőt. Persze ez igazi sorvezetőnek csak a nagyon kommersz filmeknél és általános ízlésnél működik. Egy tudatosabb ember/néző nyilván érti az RT-t, tudja mit mutat, mit kell nézni, melyik a számára érdekes vélemény/érték. Ám sajnos a tömegeknek elég a felületes tájékozodás. Nem szeretem az RT és a Netflix értékelési módját, de valójában nem ezeket, hanem az emberek hozzá állását kéne megváltoztatni.

Amúgy ez egy tényleg megoldhatatlan probléma.

ROTFL Manó 2017.07.11. 23:12:20

@danialves: Különítsük el egymástól azt a két fogalmat, hogy egy film anyagilag lesz bukta, mert túl sokba került és emiatt valszeg sose hozza vissza az árát, de amúgy jó, illetve azt az esetet, amikor a film szar és emiatt lesz bukta nézettségileg. (Bár ez az eset nagy valószínűséggel bevonzza az anyagi buktát is.)

A kritikusról meg annyit, hogy persze, persze, minden embernek más tetszik/nem tetszik, de azért egy kritikustól elvárható, hogy az évek alatt a kritikáinak mondjuk a 90 % betaláljon és akkor adok a szavára. Mondjuk egy Puzsér véleményért egy lukas garast sem adnék.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.07.16. 14:14:56

@ROTFL Manó: Különítsük el, én is ezt mondom, de hogyan különíted el? A BvS pl. azért lett bukta, mert túl sokba került, vagy azért, mert szar? Hiszen ha nem költenek rá marketinggel együtt egy jó 450 milliót, nem bukta, de akkor lehet, hogy eleve meg sem nézik ennyien, és azért bukta. Ha jó, akkor valószínűleg többen nézik meg, de egyáltalán honnan tudjuk, hogy volt, aki amiatt nem nézte meg, mert rossz lett? Pont erről írok a posztban is, hogy milyen bonyolult kimutatni, hogy van-e hatása a filmről alkotott nézői / kritikai véleményeknek a box office-ra. Alapvetően én viszont hatalmas problémának látom, hogy annyira elszálltak a költések, illetve ezek a tentpole-ok annyira túltelítik a nézői kapacitást (nincs akkora vásárlóerő a ppiacon, hogy eltartson évi 20 db 200 millió dolláros filmet), hogy ezek a bukások törvényszerűek. De ez a gondolat már átvezet egy másik posztomhoz, itt ajánlom a 3-4. bekezdést, ha szeretnéd, folytathatjuk itt:
smokingbarrels.blog.hu/2016/07/26/megsem_kellenek_a_folytatasok_rebootok_es_a_nosztalgia

"azért egy kritikustól elvárható, hogy az évek alatt a kritikáinak mondjuk a 90 % betaláljon és akkor adok a szavára"
Betaláljon, de kinél? :) Aki utálta A magányos lovast, az nyilván azt várja, hogy a kritikus lehúzza, te meg azt, hogy dicsérje. De jól fogalmaztad, kritika helyett beszéljünk EGY kritikusról, meg kell találnod azt az egyet, akivel egyezik az ízlésed, szemléleted, és azt kell olvasni. Vagy éppen azt, akivel totál ellenkezik. (Nem viccelek, egy barátom csinálja ezt, hogy azért olvas valakit, hogy pont az ellenkezőjét nézze, mint amit az illető ajánl, és működik, ilyen szempontból még Puzsér is hasznos lehet neked.) Vagy ki kell tapasztalni azt, amit szintén írtam a cikkben, hogy hogyan szűröd le 20 kritikából hangvételtől függetlenül, hogy neked hogy tetszene a film. (Mittomén, ha valaki azt írja, hogy "mennyire csodálatos annak ellenére, hogy nem történik benne semmi", te viszont gyűlölöd, ha egy filmben nem történik semmi, lehet, hogy nem kéne megnézned.) Ilyen szempontból egy jó kritikusnak szerintem nem egy veled egyező véleményt kell produkálnia, hanem egy olyat, ami támpont lehet akárki számára, akár imádta, akár utálta a filmet.

ROTFL Manó 2017.07.18. 21:21:43

@danialves: Nézd, nekem régi, legalább tízéves elképzelésem, hogy aki egy film első órájában kijön az adott filmről, az kapja vissza a jegyár 50 %-át a pénztárban (Akár készpénzben, akár kuponban.) ÉS a jegyeladás alapú nézettség-statisztikában az ilyen eset ne szerepeljen.

Mert most mi van? Bemész egy filmre, ami téged nem fog meg, halálra unod magad, vagy elhányod magad az első negyed órában és kijössz - és a megvett jegyed így is a nézettségi adatokat növeli.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.07.18. 23:31:26

@ROTFL Manó: Amúgy elvileg ilyen van az USAban, hogy visszaadják a pénzt, de akkor nem számít sokat. De ez már bennem is többször felmerült, hogy egy becsületkasszás verzió mennyire jót tudna tenni a filmkészítéssel.