Könyvkritika: Gaura Ágnes: Túlontúl (2017)
2017. június 26. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Gaura Ágnes: Túlontúl (2017)

Egy remek fantasy, amelynek köszönhetően újra hinni fogsz a tündérmesékben

tulontul.jpg

Az árgyélusát, de régen olvastam igazi tündérmesét! A képregényhősök korában már régen feledésbe merültek gyerekkorunk kedvencei, pedig hányszor láttuk a magyar népmeséket a tévében (Szabó Gyula hangján természetesen), és hányszor vágyakoztunk Tündérországba,  ahol minden szép és jó. Gaura Ágnes könyvében új életre keltek a klasszikusok, egy remek fantasy keretében találkozhatunk újra Árgyélus királyfival és Tündér Ilonával, akik egyáltalán nem éltek olyan boldogan Tündérországban, mint gondoltuk volna, ugyanis egy ördögi átok, amelyet természetesen csak egy igazi szerelmes csók oldhat fel, lassan, de biztosan pusztulásra ítélte népüket és egykoron gyönyörű birodalmukat. Borzalmas áron tartják fent a reményt, hogy egyszer még visszatérhet az öröm és a boldogság ebbe a szomorúan időtlen világba, és onnan kapják a segítséget, ahonnan sohasem gondolták volna. Egy fiatal lánytól, akihez utat talál egy varázslatos könyv, amelynek az a feladata, hogy eljusson a kettészelt Tündérföld egyik feléből a másikba. Azonban az ördögi varázslat miatt ez csak úgy lehetséges, hogy az emberek világában keres magának valakit, aki eljuttathatja a célponthoz. És éppen a huszonéves Liliom kezébe kerül a könyv, ezáltal rajta múlik Tündérország jövője, akinek igencsak fel kell nőnie a feladathoz, hiszen amúgy egy hebrencs fiatal lány, akinek halvány fogalma sincs, mibe csöppent. Gaura Ágnes kiváló mesélő, aki varázslatosan szövi egybe a magyar és erdélyi mondavilágot, úgy visz el bennünket Tündérországba napjaink Budapestjéről, hogy elhisszük neki, tényleg létezik ez a párhuzamos világ, amely hatalmas bajban van, és olyan izgalmasan vegyíti a fantasy és a klasszikus mese műfaját, hogy az utolsó percig együtt dobban emberi és tündészívünk a szereplőkkel. Rendkívül szórakoztató a történet, tele van humorral, és olyan szerelmi bonyodalmakkal, amelyek csak az utolsó oldalakon gubancolódnak ki, nem hiányzik a kaland, az akció, a mágia, egy remek fantasy, amelynek köszönhetően újra hinni fogsz a tündérmesékben.

Liliom túl van egy szerelmi csalódáson, hazaköltözött a szüleihez, egy multinál dolgozik, halál unalmas munkája van, vagyis nincs túlságosan jó passzban. Aztán egy nem túl szép napon egy félreértett telefonbeszélgetés miatt a főnök fia magához rendeli azért, hogy megtudja, mégis honnan tudja, hogy ő egy vad csődör az ágyban, ráadásul egy antikváriumban hozzá kerül egy rendkívül furcsa könyv, amely Tündérországba hívogatja, miközben hirtelen egyszerre három pasinak kellene elférnie a szívében...

Gaura Ágnes nevét a fantasy-rajongók a Borbíró Borbála-sorozat miatt ismerték meg, nekem azonban eddig nem volt hozzá szerencsém, és a gyönyörű borító, valamint az áradozó kritikák keltették fel az érdeklődésemet a könyv iránt. Realista közgazdászként nem gondoltam volna, hogy ilyen viharsebesen magába tud szippantani ez a gyönyörű mese, amelytől olyan távol áll a giccs és az unalom, mint Aranykert Tündérkerttől. Már a történet elején elveszítjük az illúzióinkat, Tündérország egyáltalán nem olyan varázslatos hely, amilyennek mindig is gondoltuk, ellenkezőleg, egy szomorúan pusztuló világ, amelyből rég kihalt már a remény. A két részre szakadt birodalom, amelyben az Árok választja el egymástól Csallóközt (Aranykert) és Erdélyt (Tündérkert), ahol két szerelmes alussza öröknek hitt álmát. A megváltást egy csók hozhatja el, amely két manónak köszönhetően útra kel egy utazókönyvben, amely Liliomnál landol, aki egyre különösebb helyzetekbe keveredik, miközben egyre jobban összefonódik Tündérország és Budapest világa.

tulontul2.jpgHihetetlen fantáziával alkot egy teljesen új univerzumot az írónő, a magyar népmesék és tündérmesék új életre kelnek ebben a rendkívül izgalmas és szórakoztató történetben, amely egyetlen pillanatra sem ereszti az olvasó figyelmét, a 600 oldal pillanatok alatt fogy el, miközben mohón faljuk szemünkkel a betűket. Egyetlen percig sem unatkozunk, párhuzmosan zajlanak az események Tündérországban és Budapesten, hogy aztán egy agyeldobósan mesés fináléban összeérjenek a szálak, és tényleg csak a legutolsó pillanatban derüljön ki, hogy a három férfi közül kit is választ Liliom. Ez a varászlatosan szép történet szerintem üvölt egy tévésorozat után, kár, hogy olyan drága lenne megvalósítani a pusztulásában is gyönyörű Tündérországot, hogy biztosan nem lesz belőle semmi. Kár, mert egy olyan igazi mesét kapunk Gaura Ágnestől, amely visszahozza a gyerekkorunkat, miközben egy teljesen hihető és életteli történetet varázsol elénk.

Csókacsíny és Rókaszó - hát nem gyönyörű nevek? És ők még nem is a főszereplők, hanem két manó, akik miután jó néhány évszázadra ottragadtak Aranykertben, miközben halálra zrikálják egymást, összedobják az utazókönyvet, amellyel mozgásba hozzák a történéseket, és összehozzák egymással Budapestet és Tündérországot, amely között természetesen létezik egy Átjáró (eltart néhány száz oldalig, amíg eljutunk odáig, de bánja a kánya, mert istenien szórakoztunk addig is, miközben betegre aggódtuk magunkat, hogy tényleg sikerül-e Liliomnak bejutni Tündérországba, hogy legyen esély a happy endre), de az Ördög természetesen nem hagyja, hogy minden simán menjen. Igazi élmény volt olvasni ezt könyvet, hibátlan volt a történetvezetés és a karakterépítés, nagyon vicces szöveggel és egy igazi tündéri kalanddal ajándékozott meg az írónő, akinek nagyon kíváncsian várom a következő könyvét!

10/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3112617107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.