Sabrina (1954)
2017. június 18. írta: Kata SWL

Sabrina (1954)

A csapat új tagjaként az első itteni kritikám előtt röviden bemutatkoznék. A filmkritikák írását 1 éve sincs, hogy elkezdtem; ezeket eddig a hepburnshollywood.blog.hu -ra írtam, emellett a SB oldalbordájaként működő Jus& Calzone beauty rovatát írom, ugyanis 4 éve beautybloggerként/-vloggerként kezdtem. Viszont a sminken és a divaton kívül mindig is imádtam a filmeket; nagyon sok szakkönyvet, életrajzi könyvet olvastam, és végül a Kaliforniai álom miatt vágtam bele a kritizálásba. "Civilben" igazgatásszervező diplomával rendelkezem, illetve nemsokára jogászként is végzek. Alapvetően a régi, old Hollywood korabeli filmeket szeretem, a színésznők közül pedig különsen Audrey Hepburnt, Grace Kelly-t és Vivien Leigh-t. Habár alapvetően "csajos" vagyok, előbb ülök be pl. egy Marvel-filmre, mint egy romantikus drámára. Tehát félni nem kell, nemcsak klasszikusokat fogok nektek kritizálni ,hanem aktuális filmeket is.

Billy Wilder bűbájos és habkönnyű filmje a klasszikusokra épül; a Samuel Taylor színdarabja alapján készült mű egyszerre egy modern Hamupipőke- történet, és A rút kiskacsa meséje, amire a főszereplő, Sabrina (Audrey Hepburn) keretező narrációja pedig csak rásegít már az első mondatnál: „Egyszer volt, hol nem volt…”. A történet szerint Sabrina, a Larrabee család sofőrjének lánya beleszeret apja gazdag munkaadójának fiába, Davidbe (William Holden).  A lány Párizsba utazik, hogy szakácsnak tanuljon, majd amikor két év múlva hazatér új külsővel, kifinomult nőként, David azonnal kiszúrja magának. A férfi addigra már az esküvőjét tervezi, de ez nem akadályozza meg abban, hogy Sabrinával szerelmi viszonyba kezdjen. Hogy David tervezett házassága ne essen kútba, a kissé régimódi agglegény bátyja, Linus (Humphrey Bogart) vállalja, hogy udvarol a lánynak, és eltereli figyelmét Davidről, azonban minden máshogy alakul, mint ahogy tervezte.

A film valóban sok vonást használ a történet vezetéséhez a Hamupipőkéből: Sabrina évek óta a fák árnyékából lesi a Larrabee-esélyeket, azonban visszatérve Párizsból maga a „herceg”, David hívja meg egyre, akit nemcsak a férfi nem ismert meg, a vendégek mind rácsodálkoznak a gyönyörű és elegáns ismeretlen lányra.  Sabrina édesanyja, akárcsak a mesében, szintén nem él már; és habár itt nincsenek gonosz mostohanővérek, a lány társadalmi alsóbbrendűsége mégis annak tekinthető.  Sabrinát apja óva inti a szerelmétől, figyelmezteti rangjára, és arra, hogy „ne akarja elérni a Holdat”. Párizsba kerülve megismerkedik egy gróffal, aki „tündérkeresztanyaként” átváltoztatja a lányt: levágattatja a haját, megveszi az első estélyi ruháját és bevezeti a kulturális életbe. Sabrina Franciaországban megtalálja önmagát, és ezentúl nem ő pályázik a Holdra, hanem „a Hold pályázik rá”, pontosabban két milliomos férfi. Azonban a nő folyamatos jellemfejlődése mellett a két férfi is fokozatosan változik, így téve sokszínűbbé a történetet.

9ce564eab4efad6db3cd7fa8b86907d3.jpg

A két testvér két ellentétes karakter: míg David egy nőfaló, komolytalan alak, addig Linus már-már karót nyelt, a munkájának élő felelősségteljes férfi.  Bogart alakítása eleinte emiatt nem is túl megnyerő, de ahogy árnyaltabb lesz Linus karaktere és megismerjük Humphrey érzelmesebb oldalát is, amikor a férfi a szomorú, csalódásokkal teli múltjáról mesél Sabrinának,  illetve a cinizmus mint egyik fő jellemvonása is sokat old a szerep, és ezáltal a színészi játék merevségén.  Habár Bogart és Audrey nem jöttek ki a forgatás alatt, mivel Hepburnnek ez még csak a második filmje volt, amiben főszereplőt alakított, kollégája nem értette a felhajtást körülötte. Szerencsére ez a filmen kicsit sem látszódik (nem véletlenül tartoznak Hollywood legendái közé), a kémia Linus és Sabrina között az első csóknál még nem igazán érzékelhető, a történet vége felé viszont annál inkább. Holden nőbolond alakítása nem kiemelkedő, mondhatnánk azt is, hogy saját magát játssza, mivel a forgatás alatt románcba keveredett partnernőjével annak ellenére, hogy nős volt és 2 gyermek édesapja. Állítása szerint Audrey élete nagy szerelme volt. Nem is lehetett nehéz beleszeretni, mivel Hepburn tökéletesen hozza a bájos, naiv lányt, rengeteg lelket és természetes kedvességet visz a szerepbe, amitől igazán tüneményessé és imádnivalóvá válik a film.

sabrina.jpg

Habár a szerelmi háromszögnek és Bogart karakterének melankóliája miatt könnyen válthatna át a műfaj melodrámába, a rendező az ütős párbeszédek mellett még Sabrina öngyilkossági kísérletéből is kihozza a komikumot.  A film alapvetően romantikus hangulatát fokozza a zene; az estélyen elhangzó, visszatérő keringő, amit mindig egy románc követ;  illetve Edit Piaf nagy sikerű La vie en rose c. dala is, amelyet még Audrey Hepburn is elénekel Bogartnak.

A film 6 Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb színésznőnek járót is; azonban csak egyet, a legjobb jelmeztervezés szobrát hozhatta el Edith Head. A jelölés egyértelműen Audrey ruháinak szólt, amiket Hubert de Givenchy tervezett, aki azonban nemcsak a díjról, a stáblistáról is lemaradt. A kosztümök egyébként nem kifejezetten a filmhez készültek; amikor Hepburn meglátogatta Párizsban, a tervező nem tudta vállalni a ruhák elkészítését idő hiányában, ezért a már kész darabok közül választott a színésznő; többek közt a Sabrina legjellegzetesebb uszályos hímzett fehér estélyijét.

sabrina-dresses.jpg

Wilder nem hazudtolta meg magát; ebben a filmjében is helyet kapott a társadalomkritika, mégpedig annak szintkülönbségei. A szereplőkön keresztül finoman, de többször (még az utolsó percekben is) odavág a rendező az elitnek. Sabrina és a testvérpár közötti társadalmi különbséget Linus nem tartja fontosnak, elvégre a XX. századról van szó, aminek többször hangot is ad. A különbségeket a gazdagok hangsúlyozzák makacsul ragaszkodva azokhoz, amire frappáns és intelligens riposztot szolgáltat a (szintén az elitbe tartozó) párizsi gróf. Amikor Sabrina a beteljesületlen szerelméről beszél, és arról, hogy el akarja felejteni, mert nem érheti el a Holdat, az öregúr a következőt feleli: „Maguk, fiatalok milyen ódivatúak. Nem hallotta? Rakétákat építünk és irány a Hold!”.

A Sabrina tehát egy csupa rózsaszín, bájos romantikus film, ami kedvessége ellenére nem fél kimondani a véleményét, habár azt finoman, a hangulathoz és a műfajhoz tökéletesen illően teszi. Ma már nem készítenek ennyire ártatlan és szeretnivaló műveket; a Sabrinának (Audrey Hepburnön kívül) talán épp’ ez az egyik sikertitka: nemtől és kortól függetlenül mindenkit képes elvarázsolni és visszarepíteni Hollywood aranykorába.

8/10

A Sabrina teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7512599379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Terézágyú 2017.06.19. 12:11:24

"A csapat új tagjaként az első itteni kritikám előtt röviden bemutatkoznék."

Szia.

Fotó nincs? :)

Kata SWL · hepburnshollywood.blog.hu 2017.06.20. 08:45:46

@Terézágyú: Szia! Nincs,de a többiekről is a "Rólunk"-ban találsz,bejegyzésben nem :)