A Mátrix rabja vagy. Immár 18 éve. Vegyük át, hogy miért. Mert jó néhány évvel ezelőtt beültél a moziba, és egy olyan filmet kaptál a pofidba, amely úgy földhöz vágott, mint azóta talán semmi. A Wachowski-testvérek olyan mesterien ötvözték a filozófiát, az akciót és a thrillert, hogy a nézők úgy érezték, végre egy igazi filmet kaptak, amely hozzájuk és róluk szól. A tesók tényleg filmtörténelmet írtak, olyan technikai trükköket vetettek be, amelyek a maguk korában forradalmian újak voltak, és még ma sem tűnnek idejétmúltnak, ráadásul olyan szöveget írtak, amelyeket a mai napig idézünk, nemcsak vizuális orgiát rendeztek, hanem el is gondolkodtatták a közönséget. A szabadság kérdéskörét mai, modern korunkra értelmezték, dögös bőrnaciba és napszemüvegbe öltöztették a színészeket, az egekig tolták a coolságfaktort, olyan akció-sci-fit álmodtak vászonra, amelynek a hangulata még ennyi évvel a forgatás után is ugyanolyan nyomasztóan zseniális, mint régen. Kár, hogy a legvégét sikerült egy picit túltolni, de ettől eltekintve még ma is ugyanolyan ütős mozi, mint sok évvel ezelőtt. Ha ettől nem szállsz magadba, hogy tényleg a való világban élsz-e, akkor semmitől, és persze te is szeretnél olyanolyan menő lenni, mint Neo és Trinity, akik laza csuklóval és rengeteg fegyverrel rúgják szét a rosszfiúk hátsó felét. A 4 Oscar-díjas alkotás még ma sem nosztalgiamozi, ugyanolyan hatást tud gyakorolni a nézőjére, mint régen, pedig nem kevés év telt el a bemutató óta. Wachowskiék látomása megunhatatlan, úgy jó, ahogy van.
Neo (Keanu Reeves) programozó, de hackerkedni is szokott, és egyszer csak elkezd beszélni hozzá a számítógépe. Nem érti, mi történik vele, de aztán találkozik Morpheus-szal (Laurence Fishburne), aki megmutatja neki a valóságot, vagyis azt, hogy amit az életének hitt, csupán illúzió, igazából az emberek a gépek rabszolgáiként élnek. Neo-t sokkolja az, amit megtudott, ennél már csak az hangzik hihetetlenebbnek, hogy ő a kiválasztott, aki sikeresen veszi fel a harcot az ügynökökkel. Sok mindennek kell történni, hogy elkezdjen hinni önmagában...
Kövesd a fehér nyulat. Tudok kungfuzni - Mutasd. Isten hozott a valóság sivatagában. Én csak az ajtót mutatom meg, neked kell belépned rajta. Amit kínálok, az csak az igazság, nem több. Szabadítsd fel a tudatodat. A Mátrix mindenütt ott van, körülvesz bennünket. A legjobb idézetek a filmből, amelyek már beépültek a mindennapi szóhasználatba is. Wachowskiék életének főműve a forgatókönyv és a máig utánozhatatlan látvány, amely igazából akciófilm, de a zseniális egysorosok miatt olyan filozófiai mélységet kapott az amúgy faék egyszerűségű történet (vannak a rosszfiúk, akiket a jófiúknak le kell győzniük, az ő vezetőjük csak a legkiválóbb lehet, akinek természetesen kezdetben fogalma sincs arról, hogy milyen feladatra hivatott, majd egy sokk hatására végre elhiszi, hogy ő a legjobb, és rendet csinál), hogy még ma is működik a varázslat. Pedig igazából a világmegváltás elmarad, hiszen az akció és látványorgia éppen akkor kerül előtérbe, amikor már komolyan elgondolkodtunk alapvető kérdéseken (tényleg csak annyi az élet, hogy dolgozunk és bulizunk, mi az értelme az egésznek, modern korunkban létezik-e szabad akarat, stb. stb), de olyan cool lett az összhatás, hogy nincs hiányérzet.
Wachowskiék mesterien játszottak az elménkkel, mi pedig szerettük, hogy ezt tették, mert olyan ritkán van részünk ilyen jó mulatságban, és a tesók sem tudták megismételni a varázslatot, mert a trilógia második és harmadik része tökéletesen felejthetőre sikeredett, és azóta sem tudtak felérni saját magukhoz, ezért még ma is különleges élmény tud nyújtani ez a jól összerakott alkotás, amely mára igazi kultfilmmé nemesedett. Látványban azóta is csak az Avatar tudott ráverni, hangulatban az Eredet, és 18 év után sem merült feledésbe, ami nem kis teljesítmény, hiszen ma már olyan CGI-orgiákat varázsolnak a szakemberek a filmvászonra, amellyel technikailag nyilván nem tudja felvenni a versenyt. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, felnőtt fejjel már tudjuk, hogy igazából annyi volt a trükk, hogy egy dögös akciófilmet jól nyakon öntöttek az alkotók nem kevés klasszikus filozófiával, megtűzdelték cyperpunkkal és popkultúrával, nem hagyták ki a kungfut sem, jól kitalálták a látványvilágot és a karaktereket, bátran kísérleteztek a CGI akkor rendelkezésre álló technikájával, és ebből az egészből egy utánozhatatlan hangulatú elegyet gyúrtak össze. Lehetett volna belőle gigabukás is, de szerencsére nem lett az.
Sokan életük szerepét játszották el a filmben, Laurence Fishburne máig Morpheus maradt, ahogyan Carrie-Ann Moss Trinity, Hugo Weaving Smith ügynök szerepében szokásához híven zseniális volt, de igazi A-listás sztár csak a főszereplő, Keanu Reeves lett a Mátrix sikerének köszönhetően, aki hosszú kihagyás után most kezdi újra feltenni magát a térképre. A magyar szinkron szerintem nagyon jól sikerült, László Zsolt Neo-ként, Gáti Oszkár Morpheus-ként, Rátóti Zoltán Mr. Smith-ként felejthetetlen ("az ember egy ragály és mi vagyunk a gyógyszer"- még ma is hátborzongatóan hangzik az előadásában).
Még ma is az egekbe tudja tolni az adrenalint a film, ami nálam nagyon előkelő helyen szerepel a 90-es évek legjobb akciófilmjeinek listáján, kellőképpen el lehet gondolkodni azon, hogy a piros vagy a kék bogyót választanánk-e (csecsemőknek: a ha a kéket választod, boldog tudatlanságban éled az életed, azt hiszed, amit hinni akarsz, ha a pirost, akkor szembesülsz a valósággal), unalomnak nyoma sincs, pedig már kívülről tudjuk az egészet, mégis simán bele lehet feledkezni ebbe az alkotásba, amelynek tényleg csak a vége lett egy picit túlheroizálva, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Lépjünk be nyugodtan a Mátrixba, még mindig garantáltan jól fogunk szórakozni!!
9/10
A Mátrix teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
