Könyvkritika: Szélesi Sándor: Kincsem (2017)
2017. június 01. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Szélesi Sándor: Kincsem (2017)

Kincsem igaz története és egy különös szerelem, profin, de szívvel megírva

kincsem_3.jpg

Lányok, ugye szerintetek is nagyon jól nézett ki Nagy Ervin a Kincsemben? Kiváló választás volt a főszerepre a remek színész, azt a Blaskovich Ernőt, aki a forgatókönyvben megírtak, csak ő játszhatta el. A rendkívül jól összerakott kalandfilmben bemutatott történetnek azonban nem sok köze van a valósághoz. Blaskovich Ernőtől semmi sem állt távolabb, mint a dorbézolás, a pénzszórásról csak annyit, hogy "Kupec"-nek hívták a kortársai, mivel az apai örökségként kapott tápiószentmártoni gazdaságot megfontoltan és okosan vezette, kiváló úrlovas és lótenyésztő volt, aki egyáltalán nem falta a nőket, agglegény volt, sohasem nősült meg. És még valami: egyáltalán nem volt deli legény, népes családjában - több fiútestvére volt - ő volt az egyetlen, aki alacsony termettel rendelkezett. Épített egy csodálatos palotát Budapesten, amelyben egy kék szemű lady lakott, akit sohasem vett el, mégis sok éven át fűzték hozzá gyengéd érzelmek. A hölgyet Szabó Karolinának hívták, és ez a könyv kettejük nem mindennapi szerelméről, és természetesen Kincsemről szól. Hogy valóban így alakult-e kettejük kapcsolata, ki tudja? De Szélesi Sándor annyira élethűen írta meg ezt a regényt, hogy akár így is történhetett volna. A szerző nagyon komolyan utánanézett a történelmi kornak, alapos ismereteket szerzett Kincsemről és Blaskovichról, és felteszem, minden fellelhető információnak utánajárt, amit Szabó Karolináról tudni lehet, aztán elengedte a fantáziáját és írt nekünk belőle egy jó kis történetet. Viharsebesen magával ragadja az olvasót a könyv, az utolsó oldalig izgul azon, hogy mi lesz a szerelmesekkel, együtt dobog a szíve Kincsemmel minden futamon, és belefeledkezik egy olyan korba, amely már régen az enyészeté lett, az oldalakon most mégis új életre kel, sőt vágtat a gondolat sebességével előttünk a múlt, amelyet nagyon jó volt felidézni. Alapvetően romantikus regényről van szó, de a minőségi fajtából, lehetetlen, érdekes, érzelmes és érett alkotás.

1870-ben járunk, Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán, ahol egy cigányokból álló banda el akarja kötni a gazda szeme fényét, legszebb lovát, Waternymphet. A kísérlet nem jár sikerrel, a  kanca csikója lesz Kincsem. Ernő már a negyven felé jár, amikor egy színházi előadás után elkíséri barátját, Sztáray grófot Blaha Lujza öltözőjéhez, ahol egy életre rabul ejti egy gyönyörű kék szempár, és annak tulajdonosa, a  17 éves Szabó Karolina, aki nem túl nagy meggyőződéssel színésznőnek készül...

Az író a könyv elején elmeséli, hogy alapvetően forgatókönyvnek tervezte megírni Kincsem történetét, ami meg is látszik a könyvön, tökéletesen filmszerűen mutatja be a sztorit, amely üvölt a tévéváltozat után, kár, hogy nagy valószínűséggel nem lesz belőle semmi, mert irgalmatlan összegbe kerülne a megvalósítása. Nem baj, legalább a saját kis buksinkban pereghet a belső mozi, amely egy olyan világba enged bepillantást, amelyről eddig nem sokat tudtunk, éppen ezért kedvvel időzünk el a Monarchia idején, a boldog békeidőkben a felső tízezer élménydús napjaiban, ahol a lóverseny, a Kaszinó, a férfias kalandok és a vadászat játszották a főszerepet. Mert ki ne szeretne Erzsébet királyné (azaz Sisi) mellett hajtani a vadat, vagy Baden-baden-ben szurkolni ezerrel Kincsemnek, vagy a korabeli Budapesten andalogni?

kincsem2_1.jpgZakatol a szív a könyv olvasása közben, többször pofon vágnánk Blaskovich-ot, hogy becsülje már meg ezt a lányt, aki angyali türelemmel várja, hogy a nem éppen könnyű természetű férfi megtanuljon bízni benne és saját magában, higgyen a kapcsolatukban. Éveken át tart a huza-vona, és miközben a szerelmesek érzelmeinek komolysága sokszor próbára tétetik, Kincsem diadalmenetét is figyelemmel kísérhetjük. Mi volt a csodaló titka? Az okosan megválasztott vérvonalon kívül "háromnegyedrészt a helyes lótartás és zab, negyedrészt a tréning". Egy különleges képességű kanca, akiből jó szemű és tapasztalt gazdája kihozott mindent, a lovak iránti szenvedély, a nemes paripa páratlan versenyszelleme, a jó zsoké mind-mind kellett ahhoz, hogy máig példátlan módon veretlenül vonuljon vissza a versenyzéstől Kincsem. Lószerető emberként nagyon örültem neki, hogy az író tényleg vette magának a fáradtságot, hogy megismerje a csodaló igazi történetét, teljesen beleásta magát a lóversenyek korabeli világába, ezért tudott olyan élethű képet festeni nekünk a korszakról.

Nagyon kellemesen csalódtam ebben a könyvben, amelyre nyilván azért lettem kíváncsi, mert nagyon tetszett a film, de nőiesen bevallom, nem vártam tőle túl sokat (történelemrajongóként és a lovak szerelmeseként nagyjából tisztában voltam a valós tényekkel Kincsem és Blaskovich vonatkozásában, és sok csalódás ért már a műfajban), de már az első oldalak után tudtam, hogy különleges élmény lesz ez az alkotás, imádtam az egészet, úgy, ahogyan volt. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akit érdekel Kincsem igaz története, és egy különleges szerelem, profin, de szívvel megírva, nem sziruposan, szórakoztatva, de rengeteg információt átadva egy régen letűnt korról, amelybe nagyon jó volt kirándulni egyet, már most vágyom vissza...

10/10

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr10012555963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.