Könyvkritika: Arany János balladái (2016)
2017. május 15. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Arany János balladái (2016)

A ballada Shakespeare-jének legjobbjai egy könyvben, Zichy Mihály gyönyörű rajzaival, nemcsak a lelkünk lakik jól vele, hanem a szemünk is

arany_janos_1.jpg

200 éve született Arany János, itt a kiváló alkalom, hogy újrázzuk néhány balladáját. A walesi bárdok még meg fejből (és természetesen senki sem tudja jobban előadni, mint Sinkovits Imre, nőiesen bevallom nekem máig az ő hangján szólal meg a vers), de régen volt már az érettségi, egy kis frissítés sohasem árt, pláne úgy, hogy nem kötelező, hanem a saját örömünkre tesszük. Mert Arany János gyönyörűen írt. Ízesen, szenvedélyesen ("Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!"), borongósan, szívhez szólóan. De mivel nem szerette a felhajtást (nem volt egy celebalkat, némi romantikus színészi múltat és a szabadságharcban kifejtett nemzetőri tevékenységen kívül még ifjabb éveiben sem nagyon kereste a bajt, vidéken született, semmi extremitás, jól tanult - rendkívül művelt volt -, dolgozott, megnősült, gyermekei születtek, aztán a Toldinak köszönhetően hirtelen bekerült az irodalmi élet vérkeringésébe), tökéletes ellentéte volt barátjának, Petőfinek, a lánglelkű költőnek. A ballada Shakespeare-jének nevezték, érdekesség, hogy fordításai közül kiemelkednek az avoni hattyú örökbecsű darabjainak magyarosításai. Azt gondolom, hogy Arany János balladáihoz meg kell érni, ifjabb éveimben én is Petőfi verseiért rajongtam az azokban lobogó szenvedély miatt, azonban mostanra már lecsendesedtem annyira, hogy értékelni tudjam a balladákban megbúvó bölcsességet, drámát és a fantasztikus szógazdagságot, ajándék minden sora a verseknek az irodalom szerelmeseinek. A mostani borongós időben nincs is jobb, mint bekuckózni a meleg ágyba ezzel a könyvvel, és beleveszni a szépségesen szomorú balladákba. Nemcsak a lelkünk lakik jól ezzel a kötettel, hanem a szemünk is, mert Zichy Mihály készített csodaszép képeket a versekhez, két klasszikust is kapunk egyszerre, tiszta haszon, ki tudnak zökkenteni bennünket a hétköznapokból, jó néhány grádicsot lépkedhetünk a segítségükkel a költészet manapság olyan ritka lelket megtisztító emelvényére.

A balladák legszebb gyémántja természetesen A walesi bárdok, találkozhatunk olyan régi ismerősökkel is, mint Ágnes asszony, Vörös Rébék, Mátyás anyja, Tetemre hívás, Szondi két apródja, és jó néhány kevésbé közismert, ám ugyanolyan kiváló alkotás, mint pl. Rákócziné, Az egri leány, V. László, Török Bálint, Rogzonyiné. Mindegyik szép, tartalmas, szomorú és elgondolkodtató darabja az életműnek.

Patinás könyvhöz van szerencsénk, igazi időutazást jelent végilapozni ezt a gyönyörű kiadványt, Zichy Mihály rajzai tökéletesen kifejezik a sorokban rejlő drámát, és egy plusz dimenziót adnak a balladákhoz. Riedl Frigyes előszava megadja a kellő hangulatot ahhoz, hogy belekezdjünk a versgyűjteménybe, amelyek közül több sem véletlenül lett klasszikus, minden sora színtiszta költészet, ott sír benne a fájdalom, a gyász, a dráma, és a hősiesség minden árnyalata. Amennyire lehetett utálni az iskolában a kötelezően megtanulandó verseket, annyira bele lehet feledkezni néhány évtizeddel később annak minden szavába, amelyek segítségével Arany János virtuózan játszik a lélek húrjain.

arany_janos2.jpg"Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!", "Hátra van még a fekete kávé", "Hess, madár!", "Szép urfiak! a nap nyugovóra hajolt/immár födi vállát bíbor színű kaftán", "Ötszáz énekli hangosan a vértanúk dalát", "Szilágyi Örzsébet levelét megírta", és megannyi unalomig ismert idézet, amely azonban a saját kontextusában életre kel, szívet-lelket tör, búsongásra késztet, mikor mit kíván a vers szövege és szerkezete. Egy balladában nem sok örömteli pillanat van,  kőkemény drámákat mesél el, ami lehet egy király halála, egy idős asszony halála, vagy egy fiatal nő megőrülése, igencsak széles a paletta, ha szomorkodásra kell késztetni az olvasót. Ugyanakkor mégis úgy érezzük, különleges alkalom ezeknek a balladáknak az újraolvasása, olyannyira fel tudja emelni emelni a kis lelkünket, ami csak az igazi remekművek sajátja.

A kötet kivitelezése gyönyörű, örök darab lesz a könyvespolcunkon, a szerkesztésével kapcsolatban annyi megjegyzést tennék, hogy szerintem a végére kellett volna tenni a Mátyás anyját és A walesi bárdokat, mert így keretbe foglalták volna az Ágnes asszonnyal a kevésbé ismert balladákat, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a hiánypótló kötetnek, amelynek segítségével méltó módon emlékezhetünk meg irodalmunk egyik klasszikusáról és nemcsak a régi kedvenceket eleveníthetjük fel, hanem végre vegytiszta költészetet kapunk a pofinkba, ismét emlékeztethetjük magunkat arra, hogy túl kevés verset olvasunk, és ez nem jó nekünk.

9/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5812501395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása