A Hounds of Love esetében a megkapó előzetes, a tavalyi velencei fesztivál-részvétel (többek között például a Nehéz szívvel-lel versenyzett) azt sejtette, egy újabb filmkülönlegességgel van dolgunk Ausztráliából, ahonnan az elmúlt évek során egyébként is számos gyöngyszem érkezett. És Ben Young műve határozottan olyan darabnak tűnik, amely tisztában van is ezzel - csakhogy elsősorban ezzel van tisztában, és nem saját képességeivel.
Az író-rendező ugyanis egy klasszikus B-thrillert hozott létre: 1987-ben járunk Perth külvárosában, ahol egy házaspár, John és Evelyn White tinilányokat rabol el sorra, hogy megerőszakolják, majd megöljék őket. Legújabb áldozatuk, Vicki Maloney azonban nem bizonyul annyira könnyű ellenfélnek, a lány jól érez rá a kettejük között húzódó feszültségre és próbálja meg egymás ellen fordítani őket. Síkegyszerű felállás, amelyre már számos túszthriller alapult részben vagy egészében, ehhez az örökséghez pedig a Hounds of Love sem képes hozzátenni - bár kétségtelenül magas színvonalon valósítja meg ezeket a toposzokat.
Valószínűleg elsősorban ebben rejlik az alkotás fesztiválképessége és presztízse: már a nyitósnittben is szuperlassítva úsznak a képek, Youngnak pedig még számos hasonló esztetizáló megoldás van a tarsolyában akár a külvárosi közeg, akár a karakterek vívódásának bemutatásáról van szó. A Fincherre emlékeztető baljóslatú, gépies kameramozgások nem feltétlenül funkcionális, de kétségkívül hatásos borítást adnak a történetnek, a díszletek kellően markánsak ahhoz, hogy önmagában rajtuk elidőzhessen a kamera, azonban a festményszerű külső alatt kevés tartalmat fedezhetünk fel.
A Hounds of Love leginkább abban érthető tetten, hogy már a kiindulópontnál nem hoz meg számos kritikusnak bizonyuló döntést. Az például hamar egyértelművé válik, hogy a történet valódi főszereplője Evelyn lenne, hiszen ő rendelkezik a legösszetettebb személyiséggel és a legtöbb potenciállal bíró konfliktusokkal, azonban Young nem tud elszakadni a hagyományos, az áldozat és az utána kutató családtagok szemszögét alkalmazó dramaturgiától. Azonban következetesen e mellett sem teszi le a voksát, így filmje fejletlen részegységekre bomlik, legyen szó Evelyn fentebb említett dilemmáiról vagy Vicki kifelé vezető lehetőségeinek végigzongorázásából. A történet 3 db lényegi fordulata gyakorlatilag már az első utalásokból kikövetkeztethető, a sokszor igencsak kemény témákat belebegtető rendező éppen a legdurvább részekről kapja el szemérmesen tekintetét, és ez még csak azzal sem védhető, hogy ezzel csigázza nézője képzeletét, hiszen ahhoz éppen egy következetesen fenntartott perspektívára lenne szükség.
Természetesen ez egy másodvonalas thriller korrekt végigjátszásához nem is szükséges, márpedig a Hounds of Love egy exploitation-felhangokkal bíró krimiként vitathatatlanul korrekt munka, de nagyon messze van például a Green Roomtól, amely saját B-filmes alapvetéseit annyira racionális érzékkel kezelte, hogy végeredményben ennek köszönhetően volt képes felülemelkedni azokon. A Hounds of Love egy klasszikus style-over-substance mozi, amelynek pillanatképeibe bele lehet ugyan szeretni, de az összkép így is alig múlja felül az átlagot.
7/10
A Hounds of Love teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
