Kard és varázslat a maximumon
2017. május 14. írta: The Man Who Laughs

Kard és varázslat a maximumon

avagy 35 éves a Conan, a barbár

 FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok

Pont harmincöt éve mutatták be minden idők három ikonikus fantasy klasszikusának legidősebbikét, a Conan, a barbárt. Tudjátok, hogy ez mit jelent? Azt, hogy éppen harmincöt éve nem készült egyetlen olyan sword&sorcery film sem, ami akár kicsit is méltó lenne John Milius rendezői főművéhez. Mivel a fantasy szentháromság másik két tagja: Peter Jackson A gyűrűk ura trilógiája és az HBO Trónok harca sorozata teljesen másfelől közelítik meg a zsánert, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek megjelenésével sem történt meg a trónfosztás. (A fantasy tipológiájáról a Vadak ura kritikám keretében írtam részletesebben.) A Conan, a barbár pontosan ugyanazt jelenti a sword&sorcery műfajának, mint a Gyűrűk ura a klasszikus high-fantasynak, vagy a Trónok harca a tolkieni hagyományokat „bemocskoló”, a fantasyt a való élet politikával és cselszövésekkel teli mocsarába lerántó kortárs irányzatnak.  Mitől is több a Conan, a barbár, mint számtalan utánzója? Mi emeli az őt követő tucatnyi barbáros („baszós-kardozós”) film fölé? Röviden? Minden: a gondolatisága, a főszereplője és a kiállása.Műfajának tömör esszenciája. Kard és varázslat olyan eposzi méretben és költői szépséggel tálalva, amilyennek azóta se láthattuk. 

conan-the-barbarian-poster-4.jpeg

Hisz a felszínen Conan, a barbár sem tűnik többnek egy ugyanolyan kvázi bosszútörténetnél, mint az összes hasonló film a Vadak urától, az új Arthur királyig. Adott egy rabszolgasorsban nevelkedett hős (Conan – Arnold Schwarzenegger), aki szabadsága elnyerése után elindul, hogy szembe szálljon a faluját kiirtó gonosz hadúrral/mágussal (Thulsa Doom - James Earl Jones). Persze első összecsapásuk során vereséget szenved, ám barátainak (Mako, Sandahl Bergman és Gerry Lopez) hála, a kudarcból újult erővel támad fel, hogy végül beteljesítse sorsát. A végső győzelmével pedig nem pusztán a családjáért sikerül revansot vennie, de egyszer és mindenkora megszabadítja a világot a gonosztól, így hozva egyensúlyt az erőben. (Hoppá, az egy másik film.)

Vagy, ahogy a művelt kimmériai mondaná (feltéve, hogy tud angolul): Hero’s journey all over again. Kétségtelen, hogy Milius forgatókönyve nem lép túl az ezer éves toposzokon. Ám ez nem feltétlenül probléma, hiszen, ahogy a legtöbb hasonló film esetében (lásd még: Csillagok háborúja) alapvetően nem is a cselekmény eredetisége a lényeg, hanem az, hogy a mindenki által ismert történetet sikerül-e újszerű módon elmesélni. (Forgatókönyvíróként ugyan Oliver Stone neve is feltűnik a stáblistán, ám az ő – erősen drogmámorban fogant, négy óra hosszúságú, posztapokaliptikus környezetbe helyezett – eredeti scriptjéből Milius csupán egy-két ötletet emelt át.)

conan1.jpg

A Conan, a barbár elválaszthatatlan attól a kortól, amelyben készült.  Milius hőskölteménye nem pusztán a nyolcvanas évek terméke, hanem maga az évtized celluloidra mentett eszenciája. Az egész filmet körbe lengi és áthatja a Reagan korszak markáns hangulata. Thulsa Doom mindenhová beférkőző, agymosottakból álló szektájáról – noha nem ez volt Milius eredeti szándéka – nem nehéz a korszak „kommunizmus félelmére” asszociálni. Ám, ha egy lépést hátratéve, a film készítési idejének geopolitikai környezetétől elvonatkozva vizsgáljuk a Conan, a barbárt, akkor észrevehetjük, hogy Milius eposza ennél sokkalta általánosabb témákkal foglalkozik.  A kimmériai harcos történetében ugyanis az individualizmus feszül szembe a kritikátlan birkamentalitással. Az egyéniség áll szemben a tömeggel. 

A film végére a felnőtt Conannak rá kell jönnie, hogy az apja tévedett: nem a kardban kell bíznia, hanem önmagában. Az erő benne rejlik, nem pedig a vasban. Lehet, hogy a múltját tragédiák sorozata határozza meg, viszont, hogy ez után mi történik vele, az csak is tőle függ. A Conan, a barbár az akaraterő és a kitartás filmje.  Nem véletlenül indít a film Nietzsche szállóigévé vált idézetének parafrázisával.  Tulajdonképpen már a remekbeszabott főcím szekvencia is – szavak nélkül – nagyszerűen összefoglalja, hogy miről is szól a film: az igazi férfi/jellem/hős tűzben edződik meg. Kora kritikusai közül többen elítélték a filmet a fasiszta felhangjai miatt. (A nietzschei gondolatiság mellett főleg a film kendőzetlen erőszak ábrázolásából kifolyólag. Pedig Miliust nem az öncélú brutalitás vezette, csak hűen akarta ábrázolnia az „akkori” viszonyokat.) Való igaz, hogy a Conan, a barbár egy érezhetően konzervatív értékeket hordozó film, ám nem hinném, hogy „fasisztább” lenne, mint bármelyik másik olyan akciófilm, ahol az izmos főhős győzedelmeskedik a „visszataszító” gonosz felett. (Annak, hogy az ellenfél ez esetben fekete, nem hinném, hogy különösebb jelentősége lenne. A Conan semennyivel sem fasisztább film, mint a Thor, ahol a szőke szuperember kerekedik felül a kígyó jellemű, alakoskodó girnyón.)

conan4.jpg

Az irodalmi Conan rajongói e helyett inkább a főszereplő okán szoktak belekötni a filmbe. Milius Conanja ugyanis nem egyenlő Robert E. Howard megalkotott figurával. Az először 1932-ben a Weird Tales magazin decemberi számában debütáló Conan ugyanis filmbéli párjánál sokkal vadabb, könyörtelenebb és önzőbb (de azért a maga módján lovagias) karakter. Emellett külső megjelenésében sem hasonlít Schwarzenegger übermenschi fizikumára. Mégis nehezen lehet elképzelni, hogy ez a film működhetne mással is, mint az osztrák tölggyel. Milius (akit Howard eredeti történetei helyett inkább a karakterről készült képregények ihlettek meg) olvasatában Conan ugyanis nem más, mint maga a zabolázatlan férfi-őserő. Schwarzi számára pedig nehéz ennél testhezállóbb szerepet elképzelni. (Na, jó, talán a belső fémvázra húzott organikus szövet ilyen.) Színészileg ugyan nem ez a legerősebb alakítása, ám karizmája és tekintélyt parancsoló jelenlétének hála, Conan igazi „larger than life” karakterré válik. Bár Milius a bosszúmotiváció behozatalával (Conan múltja a novellákban sosem derül ki ilyen konkrétan) valamennyire humanizálta a figurát, ám Conan még így is közelebb áll egy antihőshöz, akit a saját céljai (legyen az a bosszú, vagy a kincs) sokkal jobban érdekelnek, mint a világ jobbá tétele.

Hasonlóan a cselekmény vázához, a mellékszereplők sem bonyolultabbak a mítoszok és népmesék klasszikus archetípusainál, ám hála a remek castingnak, mégis képesek emlékezetesé válni. (Egy ilyen mitikus hangvételű történethez amúgy sem feltétlenül van szükség morálisan sokdimenziós figurákra). Nem arról van szó, hogy tele lenne a film zseniális alakításokkal, amelyek jobban kidomborítanák a jórészt egysíkú figurákat, hanem inkább arról, hogy minden szerephez sikerült megtalálni a legideálisabb színészt. Bergman megjelenésében és atletikus mozgásában egy született viking istennő, aki Arniehoz hasonlóan dublőr nélkül csinálta végig a filmet, és ez jelentősen hozzájárul a hiteleségéhez is. Makonál pedig talán csak Yoda lenne ideálisabb remete mágusnak. (Bár időnkénti narrációja nem feltétlenül szükséges, erősíti a film mitikus hangulatát.)  Max Von Sydow pedig kisujjából rántja elő az öregkorára megkeseredett és reményveszett király nyúlfarknyi szerepét.

doom.jpg

Conan mellett azonban a legemlékezetesebb egyértelműen a karrierje tetemes részében joviális mentor figurákat játszó James Earl Jones, aki már-már meglepően jó a könyörtelen Thulsa Doom szerepében. A Conan, a barbárban sikeresen bizonyítja, hogy torzított hang és fekete sisak (tudom, hogy anno nem ő volt alatta) hiányában is megbirkózik egy negatív szereppel.  Hipnotikus tekintetével és cinikus megnyilvánulásaival, az álnok, hatalmát mások manipulálásával szerző Thulsa Doom tökéletes ellenpárja Conannak, és több mint méltó partnere Schwarzeneggernek. (Valószínűleg az sem véletlen, hogy a film legjobb monológjai hozzá kötődnek.)

A Conan, a barbárt nézve azonban elsőként mégsem a nietzschei filozófia vagy Arnold bicepszei ragadják meg az embert, hanem a film lenyűgöző atmoszférája. Spanyolország festői és változatos tájai, illetve Ron Cobb fantasztikus díszletei ragyogóan festenek Duke Callaghan nagy látószögű kameráján keresztül.  Mégis talán ami a legtöbbet adja hozzá a film eposzi nagyságához, az valószínűleg Basil Poledouris grandiózus zenei aláfestése. A kevés dialógusnak köszönhetően (ez azért jótékony hatással volt Arnold teljesítményére is) a zene és a vizualitás kiemelten fontossá válik: a karakterek érzelmi állapotát ugyanis sokszor csak Poledouris harsonáin keresztül ismerjük meg. Maga rendező is egy operához hasonlította a filmet. Olyannak is érződik. Wagner és Prokofjev szerzeményeinek hatását magán hordó zene igazi időtlen, elementáris őserővel ruházza fel a filmet.  Köszönhetően pedig annak, hogy a bevett gyakorlattal ellentétben Poledrious nem a forgatás befejeztével, hanem már azzal egy időben elkezdhette írni a filmzenét: kép és zene egy ritkán látott, megbonthatatlan és tökéletes egységet alkot. (Ezt a filmet a nagyvásznon illene nézni!)

conan3.jpg

Lehengerlő kiállásának és összeszedett gondolati hátterének köszönhetően válik a Conan, a barbár egyszerű sword&sorcery kalandfilmből a férfiasság és a hagyományos férfi erények (az erő, az akarat és az elhivatottság) monumentális himnuszává. A 80-as évek nagy filmes eposza ez, amelyet bár számtalanszor próbáltak lemásolni, megismételni egyszer sem sikerült. A Conan, a barbár ugyanis jóval több azoknál külsőségeinél, amelyeket az epigonok (jóval olcsóbb kivitelben) igyekeztek lemásolni. (Ja, meg ugye van benne egy csomó vér, varázslat és lengén öltözött nő is!) Mind ezek után hogyan adhatnék kevesebbet a filmnek, mint 10 kígyónyílat a 10ből?

A Conan, a barbár adatlapja a Magyar filmadatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2312501149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dr utcai arcos 2017.05.14. 10:38:38

Ezért kapsz egy képzeletbeli csokit.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.05.14. 10:47:12

Tudod mikor anno alámondással VHS-en láttam, nem hittem volna, hogy 30 év műltán egy klasszkus lesz és Nietzsche-tidézgetünk.
És basszus tényleg. Kiállta az idő próbáját.

dr utcai arcos 2017.05.14. 10:48:35

Természetesen a vérbeli Conan hívők szemében Schwrzi alakja az felért egy ikon földre döntésével, amikor először került kezembe egy IGAZI Conan novella, ott valahogy nehéz volt az olvasottat a látottal fedésbe hozni. Azt ismerjük el, hogy a valódi Conan egy vérgeci, suttyó, paraszt, akinek csak egy életcélja van, hogy kb mindent ellopjon ami mozdítható. Bár a filmes Conan sem egy Grál lovag, a könyves kb szart volna akármilyen szent küldetésre :). Épp ezért verte ki a biztosítékot a remake, ami viszont Momoa-val szinte egy tökéletes könyvbéli karaktert rakott elénk. (Nekem kis kólával elment ez a film is.) Az meg, hogy miért nem sikerült ezután megugrani a lécet? Nehéz kitalálni. Az nem lehet, hogy a befogadó közönség hiányzott volna / hiányozna, hisz ez nem így van. Én inkább hinném azt, hogy nem mertek. Ez az elegy, Arnolddal, Poledourissal és a tökéletes hybóriai környezettel valami olyan etalont rakott a nézők arcába, hogy bármi szinte a születésnél bukásra volt ítélve. Már a folytatás is inkább csak olyan hát, éppen nézhető, de nem annyira mellbevágó mint az első rész. Az utána következő, ügyeletes muszklis szépfiúkra épülő fantasyk meg, hát, talán a Vadak ura még úgy ahogy, a Vörös Szonja ímmel ámmal, de beszéljünk a Barbár fivérekről :)))??

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.05.14. 15:23:54

@Intimitás Gourmet:

Épp ezért is szeretem a Conan filmet, mert több szinten müködik. Bele lehet magyarázni ilyen okosságokat (persze nem belemagyarázás, mert benne van), de tini fejjel csak a harc és a csöcsök miatt nézve is roppant szórakoztató. :D

@dr utcai arcos:

Szerintem már a Conan, a pusztító is vérgáz. Anno gyerekként - gondolom - tetszett, de aztán megnéztem fimiben/gimi után és baromira kiábrándító volt. Mert az egy dolog, hogy minden téren (gondolatiság + erőszak) lebutították, de emelett még idegesítő is volt. De lesz erről is cikk, amint ráveszem magam, hogy újra nézzem, aztán jöhet a többi Howard adaptácíó. (Bár valószinüleg jobban is tölthetné az ember az idejét, mint a Vörös Szonja nézésével, amiről még Arnie is azt mondta, hogy karrierje legszarabb filmje. Én viszont még nem láttam, szóval ott legalább meg lesz az újdonság varázsa.)

A Barbárfivérekről, meg, hogy ne beszélhetnénk, hiszen annak sikerült kijavítani a Conan legnagyobb hibáját. A Conanban ugyanis, csak egy Arnie van, így ebbe raktak kettőt(!), más kérdés, hogy együtt sincs negyed annyi karizmájuk, mint egy fél Conannak. trashneveles.blog.hu/2015/09/30/barbar_fiverek

Amúgy viccet félre téve én is azt érzem, hogy a Conan olyan megismételhetetlen film, mint a Star Wars, vagy az Alien: akkor és ott jelen volt egy csomó jó dolog, aminek következményeként csak akkor és ott születhetett meg az film. Bármit is vennénk el belőle, legyen az Arnie, a gondolatiság, a látvány vagy a zene: elképesztő mód sérülne a végeredmény.

dr utcai arcos 2017.05.14. 21:28:16

@The Man Who Laughs: én nem húzom le a Vörös Szonját, ha éppen tényleg más nem megy a tvben, akár még ott is ragadnék rajta. Ugye abban van egy kis mellékszál is, talán első igazi megjelenése Ernie Reyes Jr-nak, akin már akkor látszott, hogy valami őrületes tehetség!! És volt vagy 12-13 éves akkor. Mondjuk annyi mindenképpen Paliék mellet szól, hogy már akkor is tudták, hogy csakis Chuck Norris és senki más :)!! (Kíváncsi leszek, ki fejti ezt meg :)!!??)

we dont want arabs here..So what 2017.05.15. 12:49:22

Az Oliver Stone-t illető részek nem hiszem hogy helyt állnak mert Arnold az életrajzi könyvében neki és a forgatókönyvének tulajdonítja a sikert, még úgy is hogy néhány részletet inkább kihagytak.

FlybyWire 2017.05.15. 12:54:41

"mint a Gyűrűk ura a klasszikus high-fantasynak" - kár, hogy a Gyűrűk ura a low fantasy legeredetibb mintapéldánya.
Kicsit utána kellene nézni ezeknek a kategóriáknak, mielőtt ennyi írkálunk a témában...

Ficus Cucis 2017.05.15. 13:16:21

@FlybyWire: akkor gondolom a wikipedia szerzői is totál idióták, meg ők se néztek utána a kategóriáknak, meg ők is csak írkálgatnak összevissza.

"The works of J. R. R. Tolkien—especially The Lord of the Rings—are regarded as archetypal works of high fantasy."

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.05.15. 13:28:21

A film minden erénye mellett azért hol akarva, hol akaratlanul is vicces. Amikor például Thulsa Doom arról beszél, hogy az egyik emberének micsoda traumát okozott a kígyója megölése és bevágják az egyik izomagy bárgyú fejét, aki mintha azt se tudná, hogy hol van, az elég röhejes. Schwarzenegger is szállítja az eposziságot furcsán megszakító nevetséges pillanatokat, mint például mikor beleájul a levesestálba vagy mikor kiüti a tevét.

Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2017.05.15. 13:30:07

A maga idejében zseniális film volt......imádtam, imádom ma is.

Sandokohn - a maláj jiddis 2017.05.15. 13:38:26

Nagyon jó az írás, miként a film is az :-)

Amorphis 2017.05.15. 14:23:17

Nálam alapfilm. Tökéletes elegye az erős képeknek, az eposzi zenének és a sokszor minimál, de jelen esetben pont ettől zseniális színészi alakításoknak. A sziklasírban játszódó jelenet (az ősi isten kardjának megtalálása) pedig a filmtörténet egyik legerősebb pilllanata szerintem.
Arnold már itt elkezdi a karrierjére oly jellemző, büntető egysorosokat is. Az "ilyen állat nincs is", "én vagyok a gonosz", mi a legjobb dolog az életben ? stb., a humort is becsempészi a komor történetbe.

Nem értek egyet azon állításokkal, hogy a film (a két Schwarzis feldolgozás) és a novellák karaktere lényegesen eltér egymástól. Először is könyvek is gyakran jellemzik úgy Conant, hogy feszülnek rajta az izomkötegek harc közben, ráadásul számos ellenfelét puszta kézzel, összeroppantással öli meg. Tehát a könyv hőse is egy erősen kigyúrt fickó kell hogy legyen, attól függetlenül, hogy macskaként képes osonni. Ezen kívül a Conan filmek és a novellák hőse is gyakorlatilag egy tolvaj, aki szinte minden alkalommal értékes ereklyéket és varázserővel bíró tárgyakat, vagy éppen egy telt keblű amazont lovasít meg gazdájától, aki rendszerint egy gonosz varázsló. (mindkét filmben részben ezt kapjuk) Ezen kívül a filmbeli Conan is egy csajozós, balhés, iszákos fickó (mindkét Conan filmben 1-1 alkalommal rendesen bebaszik a hősünk, széttver egy lámát és egy tevét, beszól mindenkinek az utcán stb.) Ezen kívül Howard hőse sem csak egy szimpla bajkeverő csupán, számos történetben igenis van valami plusz motívációja, amely miatt nem pusztán egy remek kis harc és az aktuális maca felszedése, vagy kincs elrablása a cél, hanem valami becsületbeli ügy.
Szóval a filmek Conanja szinte tökéletesen megegyezik a novellák Conanjával szerintem.
Természetesen az első rész nagyságrendekkel jobb mint a folytatás, de egy átlagnál jobb fantasynek az is megteszi. (Will Chamberlain mint ellenfél igazi kuriózum). A Vörös Szonja ellenben már az inkább szar kategóriába tartozik nálam...

FlybyWire 2017.05.15. 14:38:59

@Ficus Cucis: Ha akarod, átírom neked szívesen... wikipedia, mint hiteles forrás LOL :D
A high fantasy (eredeti fogalma szerint) egyik látványos jellemzője az összevissza, bárki által történő varázsolgatás, a teljesen mágikus élőlények, stb.
Nos, ha jobban megnézi valaki Tolkien műveit, akkor ott ezek nem igazán jellemzőek. Még Gandalf se nagyon dobál tűzgolyókat, hanem csak meggyújtott tobozokat (Hobbit).

FlybyWire 2017.05.15. 14:41:48

Amúgy a cikk tetszett :)

anyadpicsaja2 2017.05.15. 14:54:00

@Lazók György: Szerintem éppen az ilyen ember és ember alatti pillanatok teszik hatalmassá a barbár karakterét.

Nyugdíjas Szektor 2017.05.15. 15:39:06

A film tényleg alapmű, ami igazán zseniális benne az a zene. A másik ami tetszett, hogy - mint a rendezői kommentátoros DVD verzióból kiderült - valódi súlyú fegyverutánzatokat használtak a kaszkadőrök, így tényleg feszülnek az izmok és ez lejön a filmvászonról.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.05.15. 15:40:34

a film legnagyobb erőssége szerintem (a zene mellett), hogy jó film :)

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.05.15. 15:42:20

@FlybyWire: igen, a GYU-nak pont az az egyik ereje hogy nem varázsolgatnak benne orrbaszájba. ezáltal van súlya és stílusa az egésznek.
ahogy a SW-ben se használják orrbaszájba az erőt (bár a diseny ezt IS ki fogja nyírni benne, illetve már el is kezdte)

Csokáv 2017.05.15. 15:49:46

Az írás klassz, el is kezdtem hallgatni a zenéjét gyorsan nosztalgiázásilag.

Vörös Szonját nem szidni, róla neveztem el a lányom, és hasonló erős jellemet akarok faragni belőle, de több ruhával. :P

Ficus Cucis 2017.05.15. 15:56:11

@FlybyWire: mivel én egyáltalán nem értek a témához, ezért bátorkodtam külső forrásból dolgozni. ha azt mondod, hogy a wikipedia sz*r, én elfogadom. akkor keressünk egy másik forrást, mondjuk a goodreads.com-ot. hej, a kutyamindenit neki. itt is a high fantasy-ba teszik, gondolom ők is dilettánsok, ugye?
www.goodreads.com/shelf/show/high-fantasy

akkor nézzünk egy harmadik forrást. mit szólnál a reddit szent őrültjeihez?
"Howard is low fantasy, Tolkien is high fantasy, everyone else is on a gradient somewhere in between."
aztán
"The quintessential high fantasy series are the "Lord of the Rings" trilogy, and the "Chronicles of Narnia" while the two quintessential low fantasy series are the "Conan the Barbarian" and "Fafhrd and the Gray Mouser" stories. So both series take place in a fantasy world, but high fantasy is more epic in scope and scale and features protagonists who are unambiguously good. The amount of magic in the world is not a guide to whether a work is high or low fantasy (Middle Earth is fairly low magic) but high fantasy heroes will see more magic in a low magic world. "

többet nem tudok tenni az ügy érdekében.

Mr. Slayer · http://geeksarok.blog.hu/ 2017.05.15. 16:31:48

@FlybyWire:
Érdemes ezt is elolvasnod. Itt elégé szépen levezeti, hogy mi a high-fantasy:
sfmag.hu/2014/05/13/a-fantasy-felterkepezese-3-resz/

Mr. Slayer · http://geeksarok.blog.hu/ 2017.05.15. 16:39:12

@Amorphis:
„A sziklasírban játszódó jelenet (az ősi isten kardjának megtalálása) pedig a filmtörténet egyik legerősebb pilllanata szerintem.”

Szerintem is, de nekem erről a jelentről az jutott eszembe, hogy a sírbolt nem egy ősi istené, hanem atlantiszi Kull-é lehetett. A jelenthez tartozó zeneszámnak is az a címe, hogy az atlantiszi kardja. Kull volt anno Conan prototípusa és a korai Conan történetek a régi Kull művek át dolgozásai voltak. Szerintem ez egy igen szép főhajtás volt a rendező részéről, ahogy az egykori őstől Conan átveszi a kardot, de az is lehet persze, hogy ezt csak én magyarázom bele! :D

Ficus Cucis 2017.05.15. 16:48:58

@Mr. Slayer: szerintem felesleges szócséplés. ez már a negyedik forrás, ami ellentmond hősünk álláspontjának, de nyilvánvalóan ennek a szerzőnek sincs semmi fogalma a kategóriákról, hiszen FBW kinyilatkoztatott, ellenvéleménynek helye nincs...

Mr. Slayer · http://geeksarok.blog.hu/ 2017.05.15. 16:51:51

Az itt felvetett aspektusokból soha nem vizsgáltam a filmet, épp ezért igen érdekes volt a cikk. Ha sword&sorcery szinten vizsgáljuk a dolgokat, akkor ide lehetne még sorolni az 1981-es Excalibur-t is.

„Lehengerlő kiállásának és összeszedett gondolati hátterének köszönhetően válik a Conan, a barbár egyszerű sword&sorcery kalandfilmből a férfiasság és a hagyományos férfi erények (az erő, az akarat és az elhivatottság) monumentális himnuszává.”

Az általad felvetett tulajdonság jegyek egyébként megtalálhatók a 300-ban is, így én megmerném kockáztatni, hogy a 300 azért pályázhat ara bizonyos trónra :D

gyedmaróz 2017.05.15. 19:01:14

Ezt a filmet sokszor meg lehet nézni, nagy kedvencem. Szegény Poledouris nevének leírását azért még lehetne gyakorolni.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.05.15. 22:18:55

@Lazók György: Persze, hogy van benne humor! Ezt nem is tagadom. A "levesbe borúlós" jelenet azért nagyszerű, mert ez mutatja, hogy Conan nem klasszikus hős. Luke Skywalker, Aragorn, a Narnia hőse (bárki is legyen az) sosem veszítennék el az eszüket a gazdagságtól annyira (persze el se lopnák), hogy aztán, amikor harcolni kellene csak részeg kábulatban fetrengjenek. (Bár a regényes Conan is lenne annyira az eszénél, hogy küzdőképes maradjon. Igaz a novellákat sajnos nagyon rég olvastam, most kezdtem el újrázni őket.)

@Mr. Slayer: Nálam a 300 már eröltetten túl macsó. Persze szórakoztató (legalábbis 10 éve az volt :D), de a Conanban van egy olyan visszafogottság, elegancia és szikár nyersség, ami a 300 képregényes, over-the-top stilusában nincs meg. (Persze a képregényes külső alapvetően nem baj, hisz képregény film). Nyilván bizonyos szinten a Conan is egy "macsó fantázia", de a 300 az csak az. (Még Conan is páncélinget húz a csata elött, a 300 spártai meg végig félmeztelenül, olajos testtel aprítjáka torz ellenfelet. Az a film már karikatúra szerű, de úgy érzem mégis komolyan veszi magát - mint Snyder minden filmje, aki az esetek 75%-ában nem érti az adaptált képregényt.)

Az Excaliburt rég láttam, akkor tetszett a pszichedelikus hangulata, a közeljövőben tervezem is újranézni.

@gyedmaróz: Jogos, javítva.

anyadpicsaja2 2017.05.20. 17:20:02

@Csokáv: Az apák olyan hülyék, hogy mindig túl akarják öltöztetni a lányaikat.