Könyvkritika: Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok (2017)
2017. május 11. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok (2017)

Egri csillagok újratöltve, Bíró Szabolcs módra, remekül

eger_1.jpg

Ha Bíró Szabolcs, akkor középkori történelem. És ez akkor is így van, amikor új utakra evez a kiváló író, és kipróbálja magát az ifjúsági irodalom műfajában. A megszokott véres csaták ezúttal elmaradnak ugyan, a főszereplő nem a kardot forgatja kiválóan (bár abban sem vall szégyent természetesen, ez az író főkarakternél alapvonás akkor is, ha nem a véres középkorban, hanem napjainkban játszódik a történet), hanem az agytekervényeit, de a kaland ugyanaz, ahogyan a történelmóra sem marad el, Egri csillagok újratöltve, Bíró Szabolcs módra, remekül. Ha még nem döntöttük el, hol töltjük idén a szabadságunkat, ez után a könyv után biztosan el akarunk menni Egerbe, bepillantást nyerhetünk a hagyományőrzők világába (és egy életre megjegyezzük, hogy amit ők hordanak, az nem jelmez, hanem viselet), viharsebesen felírjuk az olvasmánylistánkra Benyák Zoltán műveit, azonnal újra akarjuk olvasni az Egri csillagokat, és természetesen istenien szórakozunk ezen a jó kis könyvön, amelynek megvannak ugyan a maga kis hibái, de összességében van olyan jó a maga műfajában, mint az Anjouk-sorozat, vagyis az író hozta a tőle elvárható szintet, mint mindig.

Róbert Károlyt, az idős antikváriust hiába öli meg a fogadott fia, nem mondja el neki, hová rejtette Gárdonyi Géza alternatív Egri csillagok-kéziratát. A 13 éves Petit édesanyja egyedül neveli nehéz körülmények között, ezért nagyon megörül, amikor keresztanyja felajánlja neki, hogy töltse nála a nyarat Egerben. A fiú hamarosan összebarátkozik a hagyományőrző Várkapitánnyal, és beleszeret annak unokahúgába, Tündébe, akivel együtt erednek egy titokzatos sírfelirat nyomába, amely rejtélyes feladványokon keresztül elvezeti az arra érdemes nyomozót az elveszett kézirathoz. A gyerekeknek fogalmuk sincs, mekkora veszélybe sodorják magukat ezzel a kalanddal...

Alapvetően egy habkönnyű kis történetről van szó, de az író mégis bele tudja csempészni a drámát és az akciót is ebbe a könyvbe, olyan jól adagolva, hogy egyrészt nem fekszi meg a célcsoport gyomrát (bár a maffiaszál egy picikét durva lett a végére, de hát a mai gyerekek ingerküszöbe magasabban van, mint a miénk az ő korukban), másrészt pedig nem kerül túltolásra ez a vonal, megmaradnak a hitelesség keretein belül a karakterek és a gyorsan pergő események. Erősen önéletrajzi ihletésű a könyv, hiszen a szerző is Dunaszerdahelyen született, akárcsak a főhős, a hagyományőrzés fontos szerepet játszik az életében, Benyák Zoltán író nagyon jó barátja, és nagy rajongója Gárdonyi Gézának. Jómagam utoljára sok-sok évvel ezelőtt jártam Egerben egy osztálykiránduláson, és eddig nem éreztem túl nagy késztetést arra, hogy megismételjem ezt a túrát, azonban mire a könyv végére értem, eldöntöttem, hogy idén muszáj újra látnom a várat és a várost is, mert miközben a rejtélyek nyomában biciklizünk Petiékkel, bejárjuk Egert is, rengeteg érdekességet megtudunk az ottani épületekről és a történelmi hangulatú, mégis nagyon is életteli településről.

eger2.jpgA hangvétel fiatalos, humoros, laza, de amikor kell, komoly is tud lenni az író. Peti nem egy átlagos fiú, sokkal érettebb a saját koránál, hiszen apa nélkül kellett felnőnie, és tökéletesen tisztában van vele, hogy édesanyja mennyi áldozat árán biztosít számára egy viszonylag nyugodt életet. Éppen ezért nagyon is értékeli, amikor keresztanyja a nyári szünetre megpróbálja elfeledtetni vele a mindennapi gondokat. Az értelmes fiúra hamarosan felfigyel a várkapitány, majd annak unokahúga is, a szerelmi szálak szépen alakulnak, nemcsak Peti, hanem keresztanyja és édesanyja számára is. A maffiaszál gondoskodik arról, hogy ne legyen szirupos a történet, bár talán egyetlen árnyalattal sötétebbre festette a hangulatot, mint kellett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A történet végét én egy picikét erősebbre vártam volna, de ennél több hibát tényleg nem tudok felróni ennek az összességében rendkívül szórakoztató könyvnek.

Bíró Szabolcs idén nem kispályázik, azon kívül, hogy folyamatosan írja az Anjouk következő részét (várós!), mindjárt két új műfajban is kipróbálta magát, ezzel a könyvvel az ifjúsági kalandregény terén bizonyította be, hogy milyen jól tud írni (profi történetvezetés, karakterépítés, ahogyan azt kell), ezen kívül a legkisebbeknek is írt egy mesét egy kis sárkányról (előbb-utóbb természetesen arról is érkezik majd a kritika, mert nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre). A múlt és a jelen pont olyan elegye található meg ebben a remek kis könyvben, hogy szórakoztatva tanítsa a kamasz olvasókat, és magával ragadja felnőtteket. Az a fő, hogy ne féljünk és vágjunk bele bátran ebbe a jó kis kalandba!

9/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9912490875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.