Arthur király: A kard legendája / King Arthur: Legend of the Sword (2017)
2017. május 10. írta: danialves

Arthur király: A kard legendája / King Arthur: Legend of the Sword (2017)

Arthur, a gengszter

Miért van szükség rebootokra? Oké, nincs rájuk szükség, és nem azért, amit szeretünk hangoztatni, de most a kedvemért tegyük fel a kérdést, amely a tegnap bejelentett Hellboy-reboot vagy Guy Ritchie Arthur királya nyomán sokakban felmerül. Márpedig az Arthur-legenda mozgóképes fejlődésénél jobb bizonyíték nincs arra, hogy Hollywood évtizedről évtizedre a kor és a közönség kívánalmainak megfelelően szabja újra ezt a látszólag századok óta érintetlenül létező történetet: a Titanic és a Farkasokkal táncoló fémjelezte 90-es években érzelmektől fűtött romantikus moziként, a Gladiátor és a Trója által meghatározott 2000-es években a történelmi földhözragadtságot képviselő akció-thrillerként, a CGI-parádék és a Marvel dominálta jelenkorunkban pedig egy vicces-önreflexív látványpornóként definiálták újra. Ez utóbbi azonban nem feltétlenül feltűnő, hiszen 2017 esszenciális Arthurja egyben Guy Ritchie esszenciális Arthurja is.kingarthur.jpg

Aki nem magasztos király, hanem egy bárdolatlan gengszterfőnök (10 éve jó eséllyel még Jason Statham játszotta volna), aki nem kér semmi a ráosztott királyságból, lazán poénkodik, és legszívesebben mindent egy kocsmai stílusú bunyóval intézne el. A Sherlock Holmes és Az U.N.C.L.E. embere után már harmadszorra láthatjuk azt, hogy nem Guy Ritchie-t találta meg egy neki való történet, hanem a rendező stílusát sikerült ráönteni egy azt igazából semmiben nem igénylő koncepcióra - a végeredményre azonban talán ezúttal panaszkodhatunk a legkevésbé. Ritchie manírjai nem hogy nem unalmasak, de ebben a kontextusban egyenesen frissnek érződnek, egyszerűen jó látni egy pátosztól és magasztosságtól megfosztott Arthurt, aki utcai tolvajokból és verőemberekből összeverbuvált lovagjaival inkább tűnik egy korai Robin Hood és a Tom Hardy-féle Mad Max ötvözetének, mint legendás uralkodónak. És bár irtózatosan közvetlen és emberszerű, közben ugyanennyire menő és lenyűgöző is, ami egyaránt érthető a karakterre és a rendező stílusára is. A montázsok (Arthur felnövése minden idők egyik legelegánsabb megoldása a kötelező házi feladatnak), a lassítások, az ezeket aláfestő bravúros Pemberton-score egy utánozhatatlan csomagolást hoznak létre a film számára.

Amely csomagolást nem szabad túlságosan bontogatni, ha nem akarunk csalódni. Hiszen a külsőségek mögött A kard legendája is csak egy sematikus bosszú/felemelkedéstörténet, amely rengeteget lebegtet be egy soha ki nem fejtett és a néző számára mindvégig érthetetlen mitológiából, történetvezetés címén minimális energiát fordít arra, hogy egyik akciójelenetből másikba dobálja hőseit, látványában nem emelkedik túl a divatos videojáték-esztétikán, intertextualitása pedig saját maga ellen fordul (lehet, hogy a kard kihúzásának nem pont a David Beckham-cameoról kellett volna szólnia...). Viszont cserébe nem fáraszt felesleges kitérőkkel (felfoghatjuk úgy is, hogy ezért nem is erőlködik a mitológia ismertetésén), epikus nehézkesség helyett meglehetősen áramvonalas és vibráló élményt kapunk.king-arthur-legend-of-the-sword-trailer-charlie-hunnam-comic-con.jpg

Ez tehát Arthur király 2017-re dizájnolt története, ami egyrészről tényleg egy marketingfelmérések alapján tervezett produktum, amely éppen annyira (nem) emlékezetes, mint elődei, másrészről viszont aligha róható fel neki, hogy ennyire tudatosan dolgozik nézői szórakoztatásán. Ebben az összképben Guy Ritchie-t sajnálom egyedül: bár markáns stílusa kétségkívül egyik letéteményese A kard legendája sikerének, ismét egy olyan történetet talált csak, amelyet kellően saját képére tudott formálni, de valójában nem volt neki való.

7,5/10

Az Arthur király: A kard legendája teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9012494457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2017.05.10. 16:34:04

No de jobb mint az Excalibur v sem?

Alick 2017.05.11. 10:13:57

@MolnarErik: Inkább más stílusú film... ez elmondható az Artur király és a nők c. feldolgozásról is.
süti beállítások módosítása