Angyalok városa / City of Angels (1998)
2017. május 07. írta: FilmBaráth

Angyalok városa / City of Angels (1998)

Nem remekmű, de a saját műfajában különleges és emlékezetes alkotás

angyalok_varosa.jpg

Szabad akarat. Ez a közös az emberben és az angyalban. Égi kísérőink egy másik dimenzióban élnek, de ha akarják, lebukhatnak a mi szintünkre. Miért tennék ezt? Természetesen a szerelemért. Mert szép az élet odafent is, de van az az érzelem, ami megéri az öröklétet. Ahogyan van az a film is, amely romantikusan, de nem giccsesen tudja elmesélni nekünk ezt a nem éppen hétköznapi történetet. Az Angyalok városa Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjének (még nem láttam, de záros határidőn belül pótolni fogom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá) hollywoodi remake-je, ezért nyilván nem a filozófiára, hanem az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, de egyáltalán nem hatásvadász módon, csak a vége lett szirupos. Régen láttam már ifjabb éveimnek egyik nagy kedvencét, amely nagy örömömre felnőtt fejjel nézve sem veszített semmit a varázsából, még mindig tud fájni, hogy Nicolas Cage milyen jó filmekben játszott egykoron, és mennyire félresiklott a karrierje, jó volt látni Meg Ryant még a plasztikai műtétek előtti állapotában, és még mindig bele lehetett feledkezni ebbe a misztikus sztoriba, amelyet a színészi játékon kívül a remek operatőri munka tett hitelessé. A borongós hangulat végigikíséri a filmet, és ezzel egy olyan plusz filozófiai vonást tud adni az alapvetően romantikus történetnek, ami még nem fekszi meg a gyomrot, mégis elgondolkodtat. Nem remekmű, de a saját műfajában különleges és emlékezetes alkotás.

Seth (Nicolas Cage) foglalkozására nézvést angyal, az a dolga, hogy átkísérje az elhunytakat a másik oldalra. Egyszer meglátja a műtőben a fiatal doktornőt, Maggie-t (Meg Ryan), ahogy minden erejével küzd a betegéért, és beleszeret. Az érzés kölcsönös, azonban a közös jövő reménytelen, mert Seth nem érez semmit, amivel Maggie nem tud mit kezdeni, ahogyan a helyzettel sem nagyon. Hosszas vívódás után az angyal úgy dönt, hogy a szerelemért lemond az öröklétről, azonban sokkal rövidebb idő rendeltett a számukra, mint gondolták...

A halál, az elmúlás nem könnyű téma, de azzal a húzással, hogy az angyal egy doktornővel esik szerelembe, stílusosan el lehet filozofálni azon, hogy van-e utána folytatás, hiszen az orvos a test fizikai törvényeivel van teljesen tisztában, míg az égi lény a lélek szempontjából közelíti meg a témát. Az alkotók nem arról akarják meggyőzni a nézőt arról, hogy a mennyország valóban létezik, ők elmesélnek egy misztikusan romantikus történetet, nem merülnek el vallási kérdésekben, az érzelmekre koncentrálnak, és arra hívják fel a figyelmet, hogy az életet meg kell élni a maga teljes valójában, egyébként mi értelme van az egész földi létnek?  Nem hétköznapi kérdés, hogy az emberi lét múló előnyei (szerelem, érintés, boldogság, stb) megérik-e az öröklétet. Nicolas Cage fénykorában olyan meggyőzően tudta belemondani a kamerába, hogy "egyetlen lélegzet aranyfürtje illatából, a szája egyetlen csókja, kezének érintése többet ér, mint az egész öröklét enélkül", hogy simán elhisszük neki.

A film inkább a látványvilágával és jól megírt szövegével hódít, amelyet a színészek kiválóan játszanak el, az igazi mélység hiányzik belőle, de nem is kőkemény drámát akartak a pofinkba vágni az alkotók, azonban az érzelemdús képek (Nicolas Cage arcjátéka többet mond minden szónál, rémes, hogy hová juttott ez a tehetséges színész), a talpig feketében lévő angyalok, ahogyan hallgatják a napfelkelte muzsikáját, vagy Meg Ryan, amikor kitárt karral biciklizik, felejthetetlenek. Az égi lények szürke és egyhangú élete szöges ellentétben áll az emberek színes világával, nem csoda, hogy Seth elkezd vágyakozni egy másik élet után, az pedig nem kérdés, hogy az angyaloknak lehetnek-e érzelmeik, hiszen Cassiel-lel barátok maradnak azután is, hogy főhősünk eldobja magától az öröklétet. Ehhez azonban a lány iránti szerelmén túl az is kell, hogy találkozzon egy sorstársával, aki őszintén elmondja neki, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha meghozza azt a döntést, hogy az emberi létet, a halandóságot választja. Mindezt rendkívül szimpatikusan, hedonistán, igazi emberi módon adja elő, azonban mégis megőrzött valamit az égi fényből, emlékszik még a dicső múltra, de már a jelenben él, úgy, hogy tudja, mit hoz számára a jövő, és így teljes az élete.

angyalok_varosa2.jpg

Nemcsak Seth vívódásait kísérhetjük figyelemmel, hanem Maggie-ét is, aki először orvosként kerül gödörbe (nem tudja feldolgozni, hogy meghalt a műtőasztalon az egyik betege), majd érzelmileg zavarodik teljesen össze, hiszen eddig simának tűnt a jövője egy orvos kollégájával, azonban amikor Seth hirtelen feltűnik az életében, és megtudja, hogy egy angyallal hozta össze a Sors, nem tudja, mihez kezdjen. Tudja, hogy végzetesen beleszeretett a férfiba (meg tudom érteni, akkoriban fiatal lányként én is sokat álmodoztam Nicolas Cage-ről), de orvosként nem hisz a menyországban, az ő dolga az, hogy minél tovább életben tartsa az embereket, nem akar belegondolni abba, hogy mi lesz azután, hogy a test életfunkciói leállnak. Vagyis nagyon érdekes problémák kerülnek felvetésre, de ez elsősorban egy romantikus film, a jól szőtt történet a helyzet érzelmi oldalára koncentrál, a filozófiai szint csak éppen felvillantásra kerül, de ahhoz elegendő, hogy komolyan elgondolkodjunk a vége felirat után életen, halálon, örökléten, mennyen és poklon.

Nicolas Cage és Meg Ryan párosa jól működik, Andre Braugher is remek, de a show-t elviszi előle a hedonista exangyal szerepében Dennis Franz, Colm Feore volt már jobb. Érdekes és értékes alkotásról van szó, amely még ennyi évvel a forgatás után is emlékezetes filmélményt tud nyújtani, romantikát kapunk a köbön, de az angyal-ember szerelem megadja azt a bizonyos pluszt a történethez, amelynek így olyan különleges hangulata van, amelyet biztosan nem felejt el az, aki látta. Első randira talán nem a legjobb választás, de még ma is fel tud dobni egy esős hétvégi estét, mert meg tudja melengetni a lelkünket.

8/10

Az Angyalok városa Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2412485849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Le Petit Prince · http://le-petit-prince.blog.hu/ 2017.05.08. 09:08:10

A zenéről sem szabad megfeledkezni...kiválóan festi alá az eseményeket, vagy játszik rá a sztorira...mikor mire van szükség!

kocsisj 2017.05.08. 10:10:51

Az eredeti "Berlin felett az ég" egy klasszissal jobb.

anteus 2017.05.08. 16:24:22

nem láttad a Wenders filmet és így írsz erről a pocsék utánzatról? Hát....hiba volt
süti beállítások módosítása