Lángelmék / Masterminds (2016)
Erről a filmről már az első pillanatban látszott, hogy nem lesz egy különösöbben igényes alkotás. Jared Hess, az általam nem túlzottan csípett, de bizonyos körökben kultstátusznak örvendő Napoleon Dynamite c. filmmel elhíresült rendező, és a Másnaposokban játszott szerepébe beleragadt, erősen lefogyott, frufrus hajjal sokkoló Zach Galifianakis kettőse nem sok jóra predesztinálta ezt a produkciót. A baljós előjeleken a szinte minden csajos vígjátékban felbukkanó Kristen Wiig, és a zúzdásított orrnyergű (mikor műtteti már meg magát végre rendesen ez az ember?) Owen Wilson sem tudott változtatni. A gondjára bízott suskával meglépő pénzszállító története összességében elég infantilis, e mellé viszont csak mérsékelten nevezhető viccesnek. Galifianakis a legtöbbször nem tudja élettel megtölteni a humorosnak szánt szituációkat, rendre ellopják tőle a show-t (már ha van ilyen ezen film esetében) az olyan valóban tehetséges komikus mellékszereplők, mint Kate McKinnon vagy Jason Sudeikis. A sztoriban sok logikát vagy mélységet ne keressünk, természetesen az összes szereplő síkhülye, a legtöbb karakter erősen antipatikus is, plusz a szerelmi szál fájdalmasan buta, de legalább a gegek azért néhol - rendszerint ott, ahol nem Galifianakis van a vásznon - elég jók (pl. a "takonysípon" azért nagyon röhögtem), és olyan óriási bajok azért nincsenek a filmmel, hogy egyszer, nyitott hangulatban, sörözve meg ne lehessen tekinteni. Azt azért gyanítom, hogy a Lángelmék nem fog a Napoleon Dynamite mintájára underground kultusznak örvendeni...
5,5/10
Miért pont Ő? / Why him? (2016)
James Franco egy állat. Ha valaki már találkozott a sztár interjúival, az tudhatja, hogy Franco a való életben egy teljesen elszállt, nem e világon élő művészlélek, aki egyik pillanatban még festeget, aztán meg már a farkát mutogatja az instagramon. A Miért pont Ő? című vígjáték elsősorban azért nézhető, mert Franco szerethető futóbolond személyisége valahogy átüt a vásznon és önálló életre kelti a karakterét. A többi főszereplő (elsősorban Bryan Cranston és Zoey Deutch) ehhez még hozzáteszi a szükséges minimumot, John Hamburg író-rendező meg igyekszik rájátszani az "analóg" és az "facebook" generáció közötti szakadékból fakadó komikumra, és bumm, kész is egy alapvetően szórakoztató vígjáték, amely nem is olyan buta, mint amilyennek a traileréből és a rottentomatoes értékeléséből tűnik. Franco mobilos és számítógépes játékokból meggazdagodott, örök gyerek karaktere képviseli a felnőni nem akaró, félig a cybertérben létező mai fiatalságot, Cranston önmagának és családjának is hazudozó, begyöpösödött, elszegényedő figurája meg a saját haladni nem akarására és szűklátókörűségére büszke idősebb korosztályt. Természetesen a film megoldása a két ellentét összebékítésére banális, a hidat a Zoey Deutch alakította leány/menyasszony alakja jelenti a két különböző férfipólus között. Egyszerűsége ellenére az a valódi KISS-tagokkal megszórt, random ninjázásákkal felturbózott, és Franco hiteles állatkodásával megszteroidozott élményelegy, amit a film ad, bőven jó egy kis önfeledt szórakozásra - a mai vígjáték-kettősből így egyértelműen a Miért pont Ő? a jobb darab. Mielőtt azonban bárki is túlzott elvárásokkal közelítene a produkcióhoz, le kell szögeznem: ez a film sem rendelkezik lehengerlően eredeti vagy kifejezetten emlékezetes humorral, inkább a tipikusabb amerikai vígjátékok "felső-középkategóriájában" helyezkedik el, már ha létezik ilyen skatulya.
7/10
