47 Meters Down (2017)
2017. május 05. írta: Werewolfrulez

47 Meters Down (2017)

lám, a cápás horror műfaját lehet jól is művelni

47_meters_1.jpg

A cápás horror talán még a zombis horrornál is elnyűttebb műfaj manapság. A szubzsánér megvetettségéhez nem kis mértékben a Sharknado-féle, az Asylum stúdió nevével "fémjelzett" produkciók járultak hozzá, melyek tényleg a mélybe rántották az uszonyos emberevők reputációját. Tavaly a Blake Livelyvel vonzóvá tett  A zátony próbálta meg visszaadni a cápás horrornak a becsületét, ezt azonban csak részben sikerült meglépnie a produkciónak. Idén azonban a jobbára másodvonalas horrorfilmeket szállító Johannes Roberts egy olyan alkotást tett le az asztalra, ami már valóban minőséginek nevezhető - még ha a zsáner megreformálására nem is lesz alkalmas.

A 47 Meters Down (más néven: In the Deep) névre hallgató angol túlélőhorror ugyanis egy direkt vonalvezetésű, alapvetően kiszámítható, és többlet jelentésrétegekről szinte teljesen mentes film lett, amely nem vállal sokat, csak annyit, hogy sallangmentes cápahorror-esszenciát közvetít. És ezt a vállalását szinte 100 %-os sikerrel is teljesíti.

A mozi alaphelyzete is ezt a célra törő hozzáállást erősíti: adott két fiatal hölgy, akik testvérek, és akik úgy döntenek, hogy jó ötlet egy ketrecbe zárva, búvárfelszereléssel felékesítve leereszkedni néhány méterre a tengerbe, és vadon úszkáló fehér cápákat fotózni. Amint a Kedves Olvasó is sejtheti, ez természetesen NEM bizonyul jó ötletnek, hiszen a műfaj szabályai szerint hősnőink természetesen komoly slamasztikába keverednek odalent. A tartókábel elszakad, a ketrec lesüllyed a a fenékre, a lányoknak pedig vészesen fogy a levegőjük. Ja, és a környéken úszkáló cápák is elég éhesek...

Mint ahogy az alapszituációból is kitűnik, ez a mozi lényegében egy helyszínen, egy vízalatti ketrecben játszódik. A gyors expozíció (bevállalós hugica - gátlásosabb, párkapcsolati válságban lévő nővérke kapcsolatának felvázolása) épp csak arra elég, hogy együtt tudjunk érezni valamennyire a hölgyekkel, aztán már ugrunk is a mély vízbe (szó szerint). A fogyatkozó levegő miatt az események lényegében real-time-ban pörögnek, nagyon kevés az az időtartam, amit a film cselekménye felölel. A főszereplőknek (Mandy Moore és Claire Holt) a búvármaszk alatt nincs túl sok lehetőségük arra, hogy megmutassák a színészi kvalitásaikat - mondjuk ezt nagyon a forgatókönyv sem erőlteti. A film hangsúlya egyértelműen a feszültséggel teli alapszituáció maximális kihasználására irányul, a dramaturgiailag megfelelő pillanatakban sokkoló, állati kegyetlenségű cápatámadásokkal. A lányok története kisajtol minden egyes izzadtságcseppet a nézőközönségből, a helyzet ugyanis fokozatosan válik egyre szorultabbá. A víztömeg szinte ránehezedik az emberre, a cápák minden egyes felbukkanása hideglelős, és a technika persze mindig a legrosszabbkor mondja fel a szolgálatot.

47_meters_2.jpg

Technikai szempontból a film az alacsony költségvetés ellenére kiválóan teljesít. A Tabu sorozat vízalatti jelenetein edződött Mark Silk fényképezése kifejezetten látványos, Martin Brinkler vágása is nagyszerű, a koronát a produktumra pedig a Resident Evil-filmekből ismert Tomandandy tengermély zörejekből összeálló dark ambient zenéje teszi fel. Korszakalkotó megoldásokkal persze nem fogunk találkozni, ám mégis minőséginek hat a végeredmény.

Minőséginek hat, de egy pillanatig sem nevezhető igazán eredetinek. Valódi truvájokra nem kell senkinek sem számítania, olyan csavarok nincsenek a filmben, amit egy rutinosabb horrorrajongó ne tudna kitalálni előre  (spoilerveszély miatt inkább nem írok filmcímet, hogy a végső fordulat melyik jól ismert, szintén szorult helyzetbe kerülő hölgyeket felvonultató horror hasonszőrű megoldását idézi meg), és maga a történet sincs igazán túldimenzionállva. A néző azt kapja, amit lát, a film zsigeri szinten hat, és ennyit tud.

Ami alapvetően nem is baj. A sok Sharknado-féle szenny után kell egy olyan film, ami bár nem hoz újdonságokat, de mind a feszültség, mind a sokkhatások terén szinte tökéletesen funkcionál. Hogy nincs a történet mögött semmi mélyebb? Én bizony simán kiegyezem egy jól működő műfaji filmmel, ami mentes a bugyutaságoktól, és képes 87 percen keresztül izgalomban tartani... ma már ritka az ilyen is, főleg a cápás alkotások világában.

8/10

A film teljes adatlapja a MAFAB oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5312425337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.