A galaxis őrzői vol. 2. / Guardians of the Galaxy Vol. 2 (2017)
2017. május 03. írta: FilmBaráth

A galaxis őrzői vol. 2. / Guardians of the Galaxy Vol. 2 (2017)

Kicsit túltolták a bulit Űrlordék, de a hangulat a régi, mi vagyunk Baby Groot!

a_galaxis_orzoi.jpg

Öveket becsatolni, az űrbuli végre folytatódik! Űrlordék a semmiből száguldottak bele a szívünk kellős közepébe három évvel ezelőtt, ideje volt már, hogy folytatódjanak az agyeldobós kalandok a világűrben. A Galaxis őrzői hatalmas sikerének az volt a titka, hogy még talán a Marvel sem hitt benne igazán, egyetlen sztárt sem szerződtetett hozzá, így a rendező, James Gunn szabadjára engedhette a kreativitását. Lazára vette a figurát, olyan bulis nótákat tolt nekünk aláfestésnek, hogy viharsebesen előkerestük a fiók aljából a régi walkmant, a kazettákat és adtunk a retronak. Megkedveltük a szereplőket Űrlorddal és a mosómacival az élen, de a szívünket Groot tépte szét teljesen. Egyátlalán nem vette magát komolyan a film, amelynek a hangulata sikeredett felejthetetlenre, adva volt a feladat az alkotóknak, hogy a folytatásban hozzák a szintet. Nos, jelentem, csak egy árnyalattal lett halványabb a második felvonás, mint az első, a cukiságfaktort Baby Groot szállította (imádás van!), a szövegelésben Űrlord és Mordály verhetetlen, Gamora felfogása kicsit még mindig nehéz, ha érzelmekről van szó, Drax magához képest szerencsére nem változott semmit, csatlakozott a csapathoz Űrlord apja, Ego, és Gamora nővére, Nebula, Yondu sem maradhatott ki a buliból, valamint egy mentalista lánnyal is beljebb vagyunk. A tét a szokásos, a galaxis jövője, de egy elég meglepő családi csavarral megspékelve. James Gunn nem változtatott a korábban már sikeres recepten, de nem másolta szolgaian az első részt, a karakterek fejlődtek, kár, hogy a kerettörténet nem túl acélos, ennek örömére jól túltolták a látványt, hátha nem tűnik fel nekünk olyan nagyon. De mivel a hangulatot sikerült egy az egyben sikerült átmenteni az első felvonásból, nincs hiányérzet, azt kaptuk, amit vártunk, betegre nevettük magunkat a filmen, nemcsak a szemünk, hanem a lelkünk is jóllakott, jöhet a következő rész!

Űrlord (Chris Pratt) és csapata egy intergalaktikus szörnyet tesznek el nagy nehezen láb alól egy nem túl szimpatikus nép, a szuverének felkérésére, azonban Mordály puszta megszokásból ellopja azokat a kristályokat, amelyek megvédésének díjaként elvihették magukkal Gamora nővérét, Nebulát. Innentől kezdve elkezdenek nagy bajban lenni, mert nemcsak a pszichopata testvér jelent számukra veszélyt, hanem az érthetően dühös megbízók is. Az űrhajójuk lezuhan, azonban Űrlord apja, Ego (Kurt Russell), aki nemes egyszerűségel egy isten, megmenti őket, és elviszi őket a bolygójára. Azonban a családegyesítés nem egészen úgy sül el, ahogyan azt gondolnánk....

Nem hagynak bennünket sokáig kétségek között az alkotók arra nézvést, hogy jó lesz-e film, már a bevezető olyan dögös, hogy megnyugodva hátradőlhetünk a széken és átadhatjuk magunkat a felhőtlen szórakozásnak. Azért akad itt dráma is, a végére célszerű bekészíteni egy csomag zsepit, de főleg a nevetéstől fog csurogni a könnyünk, mert kinyitották a szövegládát Űrlordék rendesen, de hát ezért mentünk be miattuk újra a moziba, nem igaz? Ahogyan az az előzetesek alapján várható volt, Baby Groot elviszi a show-t, de a többi karakter sem marad háttérben, mindenki megkapja a maga játékidejét, fejlődhet, akciózhat, de igazi csapatként működnek együtt, sőt, immár családdá váltak, amelyre komoly veszélyt jelent Ego, hiszen Űrlord apja egy igazi isten, aki számítana a fiára a saját terveihez, de aztán jön a csavar, és hőseink még magukhoz képest is elég nagy slamasztikába kerülnek. A család a kulcsszó ebben a részben, Űrlord végre megtudja, ki volt az igazi apja, Gamora és Nebula is próbálják tisztázni a félreértéseket, de a legfontosabb az, hogy a csapat tagjai bízhatnak egymásban. Az érzelmek és az akció egyensúlyban vannak, viszont a CGI-orgia kicsit túlszaladt, megértem én, hogy a szakemberek mennyire élvezték, hogy elengedhették a fantáziájukat, de James Gunn egy picit tovább engedte őket kreatívkodni, mint ahogyan az a film számára üdvös lett volna (=oké, ez egy látványfilm, de egy idő után bele lehet fáradni a szebbnél szebb képekbe, még jó, hogy még mielőtt beleunnánk, jönnek újra a kalandok).

Stan Lee szokásához híven most sem tartotta távol magát a filmtől (csecsemőknek: minden Marvel-moziban beköszön egy-két mondat erejéig, nála ez már hagyomány), de akad még olyan cameo ebben a nagyon szórakoztató alkotásban, amitől leteszed a hajad. Nem voltak könnyű helyzetben az alkotók, hiszen egy nagy sikerhez méltó folytatást gyártani igazi kihívás, de összességében jól vették az akadályt. Mivel a meglepetés ereje már odalett, meg kellett tartani a hangulatot, amit a nézők annyira szerettek, de rá is kellett tenni egy-két lapáttal a történetre, hogy kitöltse a játékidőt. A lazaság maradt, a dögös zenével egyetemben, a korábban már jól működő sablonokra építettek, de feljebb tudták csavarni a kakaót, vagyis James Gunn azt tette, amit kell, melynek eredményeként nem érezzük izzadtságszagúnak a filmet, sőt, alig várjuk, hogy lássuk, hogyan folytatódnak a kalandok, vagyis csalódás nuku, irány mozi!

a_galaxis_orzoi2.jpg

Chris Pratt ismét jól hozza az űr-Indiana Jones figurát, és nem mindig hagyja magán a pólóját, ami nekünk lányoknak plusz piros pont, az uraknak nincs ilyen szerencséjük, Zoe Saldana és Karen Gillan nem vetkőzik le, ellenben időnként dögösen jól elcsépelik egymást. Drax még mindig nagyon vicces és jól ki van gyúrva, Mordály és Michael Rooker jellemfejlődésben mindent visz, Sean Gunn végre saját arcával is nagyobb szerepet kapott a filmben, Kurt Russell látható élvezettel ugrott be bulizni egy kicsit, de Baby Groot simán veri a mezőnyt, annyira cukifalat.

Űrlordékat nem kell sokáig hiányolnunk, jövőre ők is beugranak a Bosszúállókhoz, de nem kell aggódni, lesz nekik újabb külön filmjük is, csak még nem tudjuk, hogy mikor. Jó a csapat, sikerült szinten tartani a franchise-t, a jól muzsikáló Marvel-gyárban az Őrzők jövője is biztosított, vagyis fog még nekünk szövegelni Mordály és Űrlord, Gamora előbb-utóbb csak megtanul romantikázni, Groot kamaszkora sem lesz sima menet, Drax nélkül nem lenne teljes a kozmikus család, amely új tagokkal bővült. Várnak ránk az űrcsaták, a galaktikus kalandok, hajrá mi,  mert mi vagyunk (Baby) Groot!

8/10

A galaxis őrzői vol.2 teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7012474579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.05.03. 21:18:23

az első rész az egyik legprimitívebb, legsivárabb, legrosszabb film amit láttam. totális ötlettelenség, nulla fantázia, nulla stílus.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2017.05.03. 21:55:00

@endike: lolololololololololololollollolololololol

Sieg 2017.05.05. 15:08:19

Hm, vagyis az elsőhöz hasonlóan a szokásos hollywoodi blockbuster sablon, csak a szokásosnál is több gyerekes vicceskedéssel és tinédzseres "lazasággal"? Nem mintha meglepődtem volna.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.05.06. 22:45:06

Én a kezdésben pont, hogy nem a dögösséget, hanem a már említett sablonokat éreztem, egyrészt Gunn is felszállt a "csináljunk vágatlan jelenetet, mert az menő"-vonatra, csak ő sem tudja hogy kell, másrészt kapunk egy tucatbolygót tucatlátványvilággal és tucatszörnnyel (azt hittem, a Jupiter felemelkedése egy életre kiirtotta az űroperákból ezeket az arisztokratikus társadalmakat), ahol rögtön 2 percben próbálják a teljes expozíciót lenyomni a torkunkon. Az első egy órában gyakorlatilag végig azt éreztem, hogy tele van random akciókkal a film, a maradék időben pedig rohamtempóban próbálnak végigugrálni a Marvel-séma mezőin, hogy bepótolják a lemaradást. Egyébként Gunn határozottan jobb rendező lett az első óta, de fáj, hogy mennyire fantáziátlan vizuálisan, hogy még egy fenyőerdőt is zöld háttérrel kell megcsinálni, hogy a fináléval meg a Pacific Rimet majmolja.

És akkor itt jött a nagy meglepetés, hogy Gunn bizony tud, ha akar, sőt, akkor is, ha a Marvel nem akar. Ez nagyobb rendező-stúdió küzdelem volt, mint a Rogue One, de mégis előbbi jött ki belőle győztesen, mert ahhoz képest, hogy a felénél már ott tartottam, hogy ez még az Ultronnál is durvább Marvel-patikamérleg, ami lassan szappanoperába megy át (Dave Bautista szájából majdnem olyan kínos a "cshalád", mint Vin Dieseléből), a végére jobban földhöz vágott, mint az első, és még szerethetőbb is lett. Tényleg nem tudom hova tenni, hogy még meg is hatott, miközben már kezdtem totál leírni. Gunn végül gyakorlatilag 2-3 húzással emberibb karaktereket hozott ki a figuráiból, mint sok blockbuster egy egész film alatt, a humor is meglepően jó lett, amikor ki tudott bontakozni és ki tudott törni a Marvel-sémák alól. Szóval sajnálom egy kicsit Gunnt és sajnálom A galaxis őrzőit, mert többet érdemelnének annál, hogy 2-3 évente feljöjjenek a vászonra egyet bohóckodni.

Mindenesetre amikor rosszabb az elsőnél, akkor látványosan rosszabb, amikor jobb, akkor látványosan jobb, átlagban valahova ugyanoda lőném be. De kicsit elvette a kedvem a Ragnaroktól, félek, hogy Waititit sem engedik majd igazán szabadjára, egyre inkább ott tartok, hogy ebbe az előregyártott lazázásba csak a fél éves szünetek miatt nem fásulok bele, de egyre inkább csak Russo-féle vonal érdekel már a Marvelből.

borosnyuszi 2017.05.07. 11:33:46

A film csak szórakoztatni akart semmi mást, ezt a küldetését tökéletesen teljesítette. Minden más arra való, népies egyszerűsségel, hogy a szokásos ,, szívből dönts (vagy nyilat irányíts) a család mindennél fontosabb (még a vérrokonságnál is) a szeretett minden akadályt legyőz" klisék kitöltség a poénok közötti szünetet. Kár túlgondolni a filmet, meg kell nézni, belemerülni és kiélvezni minden percét.