Édesek és mostohák / Stepmom (1998)
2017. április 21. írta: FilmBaráth

Édesek és mostohák / Stepmom (1998)

Százas papírzsepi bekészítése kötelező, de elsősorban a színészi alakítások miatt érdmes megnézni ezt a filmet

edesek_es_mostohak.jpg

Manapság a mozaikcsaládok idejét éljük, vagyis a szülők elválnak, újraházasodnak, zajlik az élet, a gyerekeknek és a felnőtteknek meg kell tanulniuk együtt élniük, ami lássuk be, nagyon nem könnyű egyik félnek sem. Hiszen hiába maradtak (szerencsés esetben) jó viszonyban a szülők a gyerekek érdekében, mégiscsak felbukkan előbb-utóbb az új partner, akinek meg kell nyernie magának a gyerekeket, és legalább el kell viselnie az édesapát vagy édesanyát, igyekszik édes mostoha lenni, miközben tudja, hogy a párjának mindig is a gyerekei lesznek a legfontosabbak, nem ő. Nagy fokú intelligencia kell ennek a kényes helyzetnek a kezeléséhez, ritkán is szokott sikerülni, de amikor szó szerint életről és halálról van szó, az egót háttérbe szorítja a megértés és a szeretet. Kábé ennyiről szól ez a történet, ami akár hétköznapi is lehetne, hiszen bárkivel megeshet, azonban az igazi csavar és dráma akkor kezdi el a néző szívét facsarni, amikor kiderül, hogy a tökéletes anyuka meg fog halni, és a szeleburdi mostohára kell rábíznia imádott gyerekeit. Ez egy sírós film, százas papírzsepi bekészítése kötelező, azonban elsősorban a színészi alakításoknak köszönhetően marad igazán emlékezetes ez az alkotás, mivel a film csak erősen közepes, tisztes iparosmunka, amely azonban nem megy igazán mélyre, fontosabbnak tartja az érzelmi hatást, mint megélni a drámát, a vége felé belefulladunk a közhelyekbe, azonban mégis felejthetetlen pillanatokat tud szerezni a nézőnek. A bemutató idején teljesen meg tudott érinteni ez az alkotás, ezért most egy kicsit csalódott vagyok, mert a katarzis elmaradt, azonban még most is sok értéket lehet felfedezni Chris Columbus filmjében, aki még nem látta, sürgősen pótolja!

Isabel (Julia Roberts) kiváló fotós, és boldog párkapcsolatban él Luke-kal (Ed Harris). Azonban a férfinak van két gyermeke, egy kisfiú és egy kamasz lány, akik nincsenek túlságosan elragadtatva a lánytól, ahogyan édesanyjuk, Jackie (Susan Sarandon) sem. Azonban Jackie rákos lesz, és mivel hatástalan a kemoterápia, meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy imádott gyerekeit nem ő fogja felnevelni, hanem Isabel...

Ez a film Isabelről és Jackie-ről szól, ezért nagyon jól kellett kiválasztani a főszereplőket, hiszen minden rajtuk állt vagy bukott. Susan Sarandon és Julia Roberts el is viszi a hátán a filmet, dacára annak, hogy utóbbi az előbbi nyomába sem ér szakmailag, de Sarandon volt annyira profi színésznő, hogy nem játszotta le a vászonról túlságosan feltűnően akkoriban népszerűsége csúcsán lévő kolléganőjét, így nagyon jól kiegészítették egymást. Sarandonnak jutott az igazán drámai szerep, Roberts pedig egy fiatal lányt játszott el, aki megpróbál helyt állni abban a nem könnyű helyzetben, hogy a nyakába szakad két gyerek. Kár, hogy Ed Harris karaktere nem kapott sokkal nagyobb teret, de emberünk van olyan kiváló színész, hogy még egy mellékszerepből is ki tudjon hozni mindent. A gyerekszereplők aranyosak, Chris Columbus hozta a tőle elvárható szintet, az érzelmi töltet adva volt, a film sikerre volt ítélve, még ma is szénné tudja bőgni magát rajta a néző. de a hiányérzet megmarad.

A forgatókönyv profi munka, de túl sok sablont sikerült belezsúfolni, a közhelyes mondatokba sajnos a végére már Susan Sarandon sem tud életet lehelni, de összességében mégsem érezheti úgy a néző, hogy egy átlag családi drámához van szerencséje, mert elég sok maradandó jelenetet tartalmaz (az én abszolút kedvencem, amikor Jackie a gyerekeivel énekel, amikor a lányával lovagol a téli éjszakában, és amikor Isabel elmagyarázza a kislánynak, hogyan kell szédíteni a pasikat, vagy amikor Luke és Jackie együtt mondják el a gyerekeknek, hogy anya rákos). A két órás játékidőben nem sikerült mindvégig fenntartani a néző figyelmét, de a karakterek és a színészi alakítások vannak olyan jók, hogy ne fulladjon unalomba a történet, amelynek a vége sajnos túlságosan sziruposra sikeredett.

edesek_es_mostohak2.jpg

Inkább meghatónak mondanám a filmet, mint kőkemény drámának, ami időnként nem kicsit hatásvadász, de egyáltalán nem felületes. A téma hétköznapian egyszerű, és mivel bárkivel megtörténhet, hogy hirtelen abban a szituációban találja magát, hogy két gyerekről kell(ene) gondoskodnia, miközben küzd azért, hogy boldog párkapcsolatot alakítson ki, a másik szülővel pedig korrekt viszonyt, mindenki könnyen bele tudja élni magát a történetbe. Igazán meglepő fordulatok nincsenek a sztoriban, azonban a kliséket jól fonták össze az alkotók (mínusz a vége, azt sajnos túltolták, de ennél nagyobb bajunk ne legyen), a végeredmény nagyon is szerethetőre sikeredett, a film minden hiányossága ellenére.

Ezt az alkotást mindenképpen látni kell, főleg a színészi alakítások miatt, lehetetlen kivonni magunkat a hatása alól, hiszen arról szól, hogyan születik meg egy család a tragédia árnyékában, áradnak az érzelmek, a dráma ugyan eléggé fékezett habzású, de át lehet élni, milyen borzalmas szembenézni azzal minden érintettnek, hogy anyuka itt fogja hagyni őket. Jellemfejlődés, színészi játék pipa, forgatókönyv elmegy, sírásfaktor a köbön, kár lenni kihagyni az életünkből!

7/10

Az Édesek és mostohák teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4512438471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2017.04.21. 17:21:13

Ez a film sajna csak elvben jó. Én inkább a hasoncímű Elizabeth Gaskell féle minisorozatot ajánlanám, Sir Michael Gambon parádés benne.

rush4you 2017.05.11. 20:12:42

Pelikánszájjal elbántál..jó volt ő csak Suzi szerepe elbszott erős..
Tényleg facsarós kis film.