Könyvkritika: Bobbie Peers: A lurídiumtolvaj (2017)
2017. április 20. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Bobbie Peers: A lurídiumtolvaj (2017)

Élő szöveg a lurídiumvázon, avagy Terminátor újratöltve, ijfúsági regénybe ágyazva, jól megírva

a_luridiumtolvaj.jpg

Optimus fővezér kezdhet aggódni a nyugdíja miatt, mert az autóbotok ideje lejárt, megérkeztek a filozofobotok, a lépcsőmászóbotok és nem utolsósorban a torzsalkodóbotok. És záros határidőn belül a moziban is láthatjuk őket, mert Bobbie Peers könyvének - amelyet 2015 legjobb ifjúsági regényének választottak Norvégiában - már elkeltek a filmjogai. Sok gondjuk nem lesz az alkotóknak a forgatókönyvvel, mert az író a filmiparból érkezett a könyvszakmába (a norvég rendező Sniffer című rövidfilmje 2006-ban elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban), és eleve úgy írta meg ezt a nem hétköznapi történetet, hogy az olvasása közben úgy érezzük, mintha filmet néznénk. Élő szöveg a lurídiumvázon, avagy Terminátor újratöltve, ijfúsági regénybe ágyazva, jól megírva. Nem könnyű újat mutatni a műfajon belül, Bobbie Peers igazából annyit tett, hogy elengedte a fantáziáját, és pontosan olyan szinten szőtte bele a történetbe a filmes sablonokat, hogy az még ne feszítse szét a zsáner kereteit, de kellőképpen egyedi legyen ahhoz, hogy felkeltse az olvasók (és így persze a filmesek) érdeklődését. Egyáltalán nem látszik a történeten, hogy patikamérleggel lett kimérve az érzelem, az akció, a technika és a kaland, viharsebesen magával tudják ragadni az események az olvasót. Izgalmas, fordulatos, szerethető darab, érdemes adni neki egy esélyt!

William életet súlyos titok lengi át, 8 évvel ezelőtt eltűnt a nagyapja, a családnak pedig rejtőzködnie kell Norvégiában. A fiúnak azonban átlagon felüli képességei vannak a kódfejtés terén, és amikor a városba érkezik egy utazó kiállítás, ahol lehetősége van megpróbálni megfejteni a világ legbonyolultabb kódját, naná, hogy sikerül neki. Ezzel azonban magára vonja nemcsak a jók, hanem a rosszak figyelmét is, és villámsebesen a gyorsan zajló események középpontjában találja magát...

Egy trilógiáról van szó, amelynek az első részét jelentette most meg a Kolibri Kiadó, vagyis William különleges kalandjai hamarosan folytatódni fognak, ami jó nekünk, mert színvonalas alkotásról van szó. Reméljük, a moziváltozatot sem fogják elrontani, és ugyanolyan jól fogunk szórakozni majd azon is, mint a könyvön. Már a cím is rendkívül figyelemfelkeltő, mert azonnal kíváncsiak leszünk, hogy mégis mi a hártyás kintorna lehet az a lurídium, amit valaki ellopott? Bobbie Peers remekül adagolja az infókat, amikor már örülsz, hogy megfejtettél egy rejtélyt, mindjárt ott a következő, amin neki lehet állni gondolkodni. A műfaj miatt nyilván a happy end nem lehet kérdés, de amíg oda eljutunk, felnőtt fejjel is tökéletesen be lehet veszni a történetbe, amelyben benne van minden, ami egy kamasz lázas elméjét megfoghatja mai, ingerekkel túlűtött korunkban, azonban megvan benne az az erkölcsi tanulság is, amely minden jó mese sajátja.

a_luridiumtolvaj2.jpgGyorsan peregnek az események, de mivel az író teljesen profi, tudja, mikor kell kicsit lejjebb csavarni a coolságfaktort (amiben nincs hiány, van itt minden húsevő gyeptől kezdve ülőbotig minden), hogy a nagy rohanásban ne feledkezzünk el William jellemfejlődéséről sem, és persze a nagypapája iránt érzett szeretetéről sem. Mert hiába botlunk minden oldalon a technika csodáiba (orbod és Lajka "kutya", nem irigylem a fordítót, adhatott szegény a nyelvújításnak rendesen), azért az érzelem olyan szinten hatja át ezt a dögös kis mesét, mint Jedit az Erő. A borítót is nagyon jól eltalálták, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, amelyben jelen, múlt és jövő olyan szinten kapcsolódik össze egyetlen egységgé, mint a parancsolat.

Ma már annyira telített az ifjúsági regény piaca, hogy nem könnyű nagyot gurítani a zsánerben, Bobbie Peers-nek azonban sikerült, főleg annak köszönhetően, hogy betarotta a kevesebb mindig több alapelvét, vagyis nem zsúfolta túlságosan tele ezt a jól felépített történetet, odafigyelt az arányokra, a filmes eszközöket is visszafogottan használta, így a regényben felvonuló technikai csodák nem vették át az uralmat a mese felett. Mindvégig William-en marad a fókusz, a Terminátor és Tranformers-mozik hatása érződik, de nem epigon alkotásról van szó, a szerzőben van annyi szakmai rutin és tehetség, hogy új, saját univerzumot tudott építeni a régi nagy kedvencekre és a műfaj klasszikus hagyományaira alapozva, de kellőképpen felturbózva mai világunk okoskütyüivel. Érdemes akkor nekiállni a könyvnek, amikor nincs semmilyen sürgős dolgunk, mert tuti biztos, hogy nem tudjuk letenni addig, amíg a végére nem érünk!

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5812435093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.