Az Első Nemzeti Blockbuster csúcsra járatása után a magyar film megállíthatatlannak tűnik, a Brazilok is ha kiemelkedőnek nem is nevezhető, de korrekt eredményeket hoz - a számok alapján tehát sikerült megtalálni az utat a nézők szívéhez. Viszont a Kincsem után jogosan adódhat a kérdés, hogy a színvonal itt vajon igazolja-e ezeket az eredményeket, erre pedig a válasz, hogy ha filmművészeti mérföldkő nem is született, a Brazilok nemcsak hibátlan közönségfilm, de alkalmankénti esetlensége ellenére még egyenesen pozitív hozadékai is vannak a hazai filmgyártás számára.

Pedig kényes témához nyúl a Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba filmje, azonban (egyetlen fájdalmasan szájbarágós monológot leszámítva) csak annyira ássa bele magát a magyar-cigány együttélés feszültségeibe, amennyire az egy ártatlan, naiv vígjátéktól elvárható. Az egész atmoszférát egy varázslatos báj lengi be, ahol szegénységnek, a szereplők közötti konfliktusoknak, a kistelepülések kilátástalanságának egyaránt nincs vérre menő tétje, az elmaradó hitelességet pedig hatalmas szívével pótolja. A film hibátlan érzékkel figurázza ki a mindkét oldalra vagy éppen a falusi közegre jellemző sztereotípiákat, de itt sem cinikusan, hanem óriási szeretettel közelítve minden egyes figurájához. A hazai roncs-vígjátékokhoz képest a Brazilok nem a szánalmas, együgyű vonásait igyekszik kihangsúlyozni a közegnek, hanem a pozitívumokat ragadja meg szellemesen - amin sokat dob a főszereplő, Fingi utánozhatatlan szófordulatokkal teli narrációja is.

Ezt az önfeledt, anekdotikus humorizálás lassacskán elolvad a történetmesélés kényszere alatt, a forgatókönyv ugyanis egy ekkora léptékű műhöz képest mérten rengeteg karakterrel és történetszállal dolgozik, amibe már nem mindig férnek bele a gegek. Azonban a Brazilok lendülete mellett szerencsére nem marad idő arra, hogy klisékbe ragadjon bele vagy a felesleges drámázás irányába startoljon a történet. Ami szintén nem feltétlenül üdvös: nagyon zsúfolt film lett a Brazilok, amely így sok pillanatát elsieti és karakterrajzaiból is hiányzik a kellő érettség és megalapozottság. Nincs ugyan ennek egyértelmű nyoma, de általánosságban érezhető, hogy sok kisebb alkotórészt kellett a vágóasztalon hagyni, a karakterívek, sőt, egyes esetekben néhány geg sem tud megfelelően lélegezni a nagy összesűrítettségben. Megfelelő szerepek híján a színészvezetés is sok helyen döcög, függetlenül attól, hogy ki amatőr és ki profi, egyaránt találhatunk kevésbé működőképes alakításokat.

Nem lett tehát tökéletes vígjáték a Brazilok, de fésületlenségében éppen elegendő bája és szíve van ahhoz, hogy egy felhőtlen másfél órát töltsünk el vele. A magyar palettán példátlanul friss humor, sírva nevetés helyett végtelen kedvesség és erőlködésmentesség - valahogy így kéne kinéznie egy könnyed közönségfilmnek, amely tényleg cseppet sem vágyik többre a szórakoztatásnál.

7,5/10

A Brazilok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán