Halva született újjáélesztések - avagy ezért nincs valójában értelme a remake-eknek
2017. április 06. írta: danialves

Halva született újjáélesztések - avagy ezért nincs valójában értelme a remake-eknek

Újabb újrázás vérzett el: a Ghost in the Shell élőszereplős, amerikanizált (vagy ki-ki vérmérséklete szerint kifehérített) verziója bukott el a pénztáraknál, nemcsak csúfosan alúumúlva az elvárásokat, de vereséget szenvedve a szintén debütáló Bébi úrtól és a már többedik hétvégéjén futó Szépség és a szörnyetegtől. "Megint egy felesleges remake, amiből senki nem kért, jól meg is érdemelte Hollywood" - gondolhatnánk vagy találhatnánk igazolást a nem éppen áradozó kritikáknak, ha történetesen nem egy hasonlóan indokolatlan feldolgozás páholta volna el a cyberpunk mozit a pénztáraknál. Nehéz eldönteni, a két eredmény közül melyik a meglepőbb, de a tünetegyüttes leírása helyett most fókuszáljuk az okokra - avagy miért esélytelen egy remake-et sikeressé tenni és miért fog egyre több ilyen próbálkozás megbukni?remake.jpg

Már eleve a kérdés is merésznek tűnik, hiszen a közvélekedés szerint a végeláthatatlan újrafeldolgozások még mindig Hollywood kockázatképtelenségének bizonyítékai, azonban ahogy arról már tavaly nyáron is írtam (kétszer is), a helyzet egyre inkább megfordulni látszik. Miközben szinte már az eredetivel egy időben, futószalagon jelentik be a klasszikusok felmelegítését, amerikanizálását vagy éppen sorozatból filmmé, filmből sorozattá alakítását, szinte alig tudnánk olyan újrázást mondani, amely kirobbanó siker lett. A Ghost in the Shell pedig kiváló állatorvosi ló, ha a probléma természetét szeretnénk megérteni.

Hiszen mi is a remake-ek hivatalos célja (tehát most ne a bejáratott márkanevek megfejésére tessék gondolni)? Leküzdeni azt a kulturális vagy időbeli távolságot, amely egy klasszikus mű és a mai közönség között húzódik. Az eredeti Ghost in the Shell-t például a hardcore anime-fanokon kívül viszonylag kevesen látták a nyugati világban, ráadásul már több, mint két évtizede, hogy elkészült - kiváló alkalomnak tűnik, hogy egy blockbusterrel berobbanjon a mainstreambe. A probléma pedig pont ez: berobbanni csak olyan címekkel lehet, amelyek már eleve ott vannak a köztudatban. Miért érdekelne valakit az élőszereplős Ghost in the Shell, ha már az animéről sem hallott? Hogyan hozna lázba az amerikai Szemekbe zárt titkok valakit, ha az argentin filmgyártásról még hírből sem hallott? Mit kezdjen a Ben-Hur-remake-kel az a tizenéves, akinek talán már a szülei is csak hírből ismerik az 1959-es filmet? Végeredményben a stúdió egy niche-piac egészen kis szegmensét célozza meg: azokat a rajongókat, akik hajlandók beülni egy ilyen feldolgozásra - és bár ebben kétségkívül van logika, a remake-ekkel szembeni ellenérzéseket nem küszöböli ki teljesen, valószínűleg nem egy GitS-fan maradt otthon bojkott-jelleggel. Vagy nézte meg inkább az eredetit újra.remake2.jpg

Ugyanis ilyenkor leginkább az előzmények profitálnak: sokszor látni olyat, hogy egy franchise új darabjának premierje környékén a korábbi epizódok a DVD-eladási listák élére és a legnépszerűbb torrentek közé ugranak. A kérdés már csak az, hogy ilyenkor mennyire kíváncsi valaki közvetlenül utána ugyanarra. Szigorúan véve nagyon is: A szépség és a szörnyeteg esetében igazán nem mondhatjuk azt, hogy az eredeti különösebb update-elésre szorult volna, ehhez képest milliók zarándokoltak el, hogy megtekintsék. Hiszen pontosan ismerték és szerették azt a filmet, amit feldolgozott. És ha megnézzük az elmúlt években előrángatott kvázi-remake-ek (Az ébredő Erő, Jurassic World) sikerét, hasonló következtetésekre juthatunk: jellemzően azokat érdekelték ezek a minimális hozzáadott értékkel bíró tovább- és újragondolások, akik betéve ismerték az alapanyagot. Közhely, hogy a nézők minden panaszkodás ellenére végeredményben ugyanazt az élményt várják egy adott cím alatt. Mel Gibson kellett volna a Fury Roadba, japánok a Ghost in the Shellbe és különben is miért nem úgy viselkedik ez a szuperhős, mint a képregényben. Akármilyen következtetésekre is jutunk, egy adaptáció, egy folytatás vagy egy reboot mércére először biztosan az lesz, hogy mennyire hű az eredeti szellemiségéhez, töltsük fel ezt bár legtöbbször tetszőleges jelentéstartalommal.

Azaz a remake-ek bukásában az az ironikus, hogy nemcsak Hollywood pénzéhsége, de a közönség elvárásai miatt sem tudják betölteni funkciójukat: éppen akkor ragadják meg legkevésbé a nézőket, ha az eltelt évtizedeket, kulturális távolságokat akarják áthidalni, esetleg új megvilágításba helyezni ugyanazt a történetet. Még akkor találkoznak a legkisebb ellenállással, ha a legfeleslegesebb megközelítést választják: megpróbálják szolgaian, kizárólag az arcokat frissítve előadni ugyanazt a történetet. Ezek után tényleg adódik a kérdés, akad még bármi értelme az újrázásoknak?

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5712405061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

K.Leslee 2017.04.06. 20:09:36

Az szandekos hogy az elso kepen aranylag jo remakek boritoi vannak, vagy csak veletlen?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.04.06. 20:30:29

@K.Leslee: Is-is, egyrészt nem találtam más jót, másrészt akkor már a poszt tartalmához kapcsolódóan jó fricskának tartottam.

agarik 2017.04.06. 20:33:11

A "vicc" az hogy én azért nem mentem el érte moziba, mert TÚL JÓNAK NÉZ KI. Ki akarom kockázni a háttér világát szemügyre venni. Így nem a mozijegyet szándékozom kifizetni, hanem az alig-drágább DVD-t. Amit sokszor megnézhetek, és még extrák is vannak rajta.
Pláne hogy tök csóró vagyok (lásd az országot ahol élek - vagy inkább csak létezek), nem telik mindkettőre. Annyira nem, hogy ez lesz az éves "nyaralásom". Ennyire futja.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2017.04.06. 20:38:49

De akkor miért sikeres A szépség és a szörnyeteg?

agarik 2017.04.06. 20:51:04

@MolnarErik: Ezért: " A probléma pedig pont ez: berobbanni csak olyan címekkel lehet, amelyek már eleve ott vannak a köztudatban." " A kérdés már csak az, hogy ilyenkor mennyire kíváncsi valaki közvetlenül utána ugyanarra. Szigorúan véve nagyon is: A szépség és a szörnyeteg esetében igazán nem mondhatjuk azt, hogy az eredeti különösebb update-elésre szorult volna, ehhez képest milliók zarándokoltak el, hogy megtekintsék. Hiszen pontosan ismerték és szerették azt a filmet, amit feldolgozott. És ha megnézzük az elmúlt években előrángatott kvázi-remake-ek [pénzügyi] sikerét"

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.04.06. 22:01:29

@MolnarErik: A posztban kifejtetteken felül szvsz azért, mert a Disney baromi okosan épít brandet. Létrehoznak különböző jól beazonosítható kategóriákat ("Marvel", "Pixar", "Star Wars" és most szerintem náluk ez az előszereplősítés is egy ilyen), amelyek egyszerűen egymás sikerét építik: a Hamupipőke kijött 543 millióval, A dzsungel könyve tavaly már 966 milliót ért el, amit A szépség és a szörnyeteg a következő hétvégén le fog hagyni. Ez még csak nem is a konkrét filmről szól (biztos vagyok benne, hogy egy élőszereplős Aladdin vagy Hófehérke is hasonlót ment volna most), mert náluk az a fő motívum, hogy megnyerik az emberek bizalmát, utána meg garantálják, hogy pontosan azt az élményt kapják, amire ez alapján számítanak.

Egy random képregényfilmre nem mersz beülni, mert ki tudja, mikor kapod meg a következő Fantasztikus Négyest (persze azért ott voltak baljós előjelek, de most induljunk ki az átlagnézőből, aki nem olvasott semmit a forgatásról), egy Marvelnél, egy Pixarnál viszont pontosan tudod, hogy mire számíts. És szerintem most ugyanezt rá tudták húzni az élőszereplős feldolgozásaikra is. Ilyen szempontból pedig egy klasszikus remake-je tökéletes választás, mert végképp tudod, hogy mit várhatsz tőle.

És itt még nem is feltétlenül a színvonalról beszélünk, ugyanezért lehetnek még életben olyan franchise-ok, mint a Transformers vagy a Halálos iramban. (Tegnap hallottam a HÉVen valakit nagy hangon ecsetelni, hogy "meg akartam nézni az új Kaptárt, tudom, hogy szar, de arról legalább TUDOM, hogy szar".) De olvasd el az utolsó előtti bekezdésben linkelt posztot, ott ugyanezt írom le bővebben.

Terézágyú 2017.04.07. 08:55:42

Szerintem az amcsik máshogy viszonyulnak a remake-ekhez. Ők hozzá vannak szokva, hogy sose "újat" kapnak (na jó, kapnak azt is :), hanem "valamit, amit már láthattak korábban is"... Szupermenes/betmenes filmek/sorozatok Amerikában mindig is voltak, de Hulk se csak "most" jelenik meg a képernyőn, amikor világsiker lett a róla szóló film. A Vadiúj vadnyugat se friss ötlet volt. A Men is Black is képregény volt...

Ott kint jobban benne van az emberekben (és a filmesekben), hogy "most elmeséljük ugyanazt a történetet". Akár "ugyanazt, ugyanabban a formátumban", akár "ugyanazt, most egy másik formátumban/médián"...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.04.07. 11:33:38

@Terézágyú: Ebben igazad van, de akkor mit mond ez a Ghost in the Shell vonatkozásában, ami ott is és itthon is bukta? Ha nem amerikai az alapanyag, akkor nem érdekes? És ebben történetesen nincs különbség köztük és köztünk?

Terézágyú 2017.04.07. 12:08:52

@danialves:
"Ebben igazad van, de akkor mit mond ez a Ghost in the Shell vonatkozásában"

Nem láttam a filmet - őszintén szólva nem is érdekel :)

"Ha nem amerikai az alapanyag, akkor nem érdekes?"

Látod, például.

Meg hát az anime rétegműfaj. Még az usában is, ahol nyilván milliók veszik :) De hát te is írod, hogy éppen ezek a rajongók a nagy kritikusok, akik jobban ragaszkodnak az eredetihez, akik inkább szeretik az "autentikusabb" korábbi verziót...