Másodállás / Un petit boulot (2016)
Ez a belga-francia film műfajilag valahol egy fekete komédia, egy elegáns szatíra és egy nem túl komoly szociodráma között mozog. A leépített melósból szimplán pénzkereseti okokból lett bérgyilkos története valahogy nem sorolható be nyugodt szívvel egyik felsorolt kategoriába sem. Vígjátéknak kevés benne az igazi poén; a szatirikus elemek nincsenek kellően kibontva; a szociodráma vonulatból pedig a drámai erő hiányzik, inkább csak gondolatébresztő alaphelyzetként szolgál. Mindenesetre ez a fura, több helyről merítő megoldás alapvetően nem eredményez egy rossz nézői élményt, és majdnem összeérnek benne ezek a különös ízek egy sajátos egésszé - de sajnos csak majdnem. Mindenesetre a főszereplő karaktereken és az őket megformáló színészeken nem múlik semmi: mind a botcsinálta bérgyilkos Jacques (Romain Duris), mind az őt alkalmazó Gardot (Michel Blanc) figurája szórakoztató, abszurd, és nem utolsó sorban emberi. A film legjobb vonása, hogy főhőse minden szituációt ugyanazzal a változatlan, földhözragadt "jómunkásember" attitűddel csinál végig, amellyel azért elég könnyű szimpatizálni. Ennek folyományaként vannak az alkotásban frenetikus, csillogóan egyedi humorú és hangulatú pillanatok (pl. mikor Jacques a tengerparton a pilótát próbálja megölni, vagy amikor öngyilkosságra készülő barátját beszéli le a szándékáról), de sajnos ezekre nem egy unalmasabb illetve szürkébb, sok esetben kifejezetten "tévéfilmes" momentum is jut. A cselekmény komolyabb ívvel, drámai csúcspontokkal nem igazán rendelkezik - de még ez is megbocsátható a produkciónak, mert olyan szerethető karakterekkel operál, akiknek a kisszerűsége jelenti a film (kis túlzással vett) nagyszerűségét. És végül, de nem utolsó sorban a mű tanulsága is jóleső érzéssel tölthet el bennünket, mely annyiban foglalható össze, hogy "bármit is csinálsz, ha szívvel-lélekkel csinálod, rád mosolyog majd a szerencse".
7/10
Schneider vs. Bax (2015)
Ez meg mi volt, egy fekete komédia, vagy egy abszurd thriller, netán egy kőkemény szerzői film? - tettem fel magamnak a kérdést e holland gyártmányú film megtekintése után. A Borgman (kritika itt, másodvélemény meg itt) alkotója, Alex van Warmerdam ezúttal egy újabb zavarbaejtő alkotást hozott el nekünk. Az inkognitóban dolgozó vérprofi bérgyilkos, Schneider (Tom Dewispelaere fantasztikus alakítást nyújt) és a hedonista író, Bax (akinek a szerepében maga a rendező áll helyt) mocsárban lezajló nem mindennapi küzdelme több esetben fejvakarásra késztetett, és nem csupán a műfaji kétarcúsága miatt. Azt elismerem, hogy nem kiszámítható a film, és viszonylag pörgősen zajló története több nem várt csavart és fura felbukkanó szereplőt is tartogat. Azonban mind a gonosz humor, mind a színes karakterek kissé öncélúnak tűntek számomra ebben a műben, valahogy "nem állt össze" számomra a produkció nyújtotta élmény. Az igazi mondanivalót nem sikerült kitapogatnom az alkotás mögött, csak annyit, hogy a forgatókönyvet is jegyző Warmerdam valahogy a család intézményének diszfunkcionalitását kívánta pellengérre állítani a bérgyilkosok kegyetlen világának tükrében. A film, bár szórakoztató volt, és még a látványvilága is stílusosnak volt nevezhető, komoly hiányérzettel zárult az én esetemben - és ezen sem az alkotás szerzői filmes mivolta, sem a profi színészi játék, sem a sajátosan fekete humor nem tudott változtatni. Félreértés ne essék, alapvetően tetszett ez a mozi, de sajnos végeredményben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
6,5/10
