Páncélba zárt szellem / Ghost In The Shell (2017)
2017. március 30. írta: 20legendd

Páncélba zárt szellem / Ghost In The Shell (2017)

Örök kérdés, hogy vajon miért járunk moziba. Azért, hogy egyszeri kikapcsolódás céljából megnézzünk egy látványos blockbustert? Vagy számít az is, hogy mennyire összetett egy film és, hogy hosszú távon mekkora élményt tud nyújtani? Akik az előbbiek táborába tartoznak, azoknak van egy remek hírem: a Páncélba zárt szellemet egyenesen imádni fogják, hiszen az óriás képernyő adta lehetőségnek köszönhetően sikerült néhány egészen látványos jelenetsort levezényelni, amik "kellően" megragadják a néző figyelmét már az első percekben, csakhogy tartalmi szempontból nézve egyértelműen alulteljesít a mozi, már-már feleslegessé téve az egész projektnek a létrejöttét.

gits1.jpg

Mielőtt azonban még mélyebben belemennénk a pozitívumokba és még inkább a negatívumokba, érdemes egy - szinte mindenki által ismert - tényt közölni, miszerint a Páncélba zárt szellem egy japán manga, majd anime élőszereplős feldolgozása. A "Ghost In The Shell" név a '90-es évekbeli megjelenéstől kezdve valóságos márkanévvé vált világszerte; nem csak Ázsiában, hanem Európában és az Egyesült Államokban is nagy sikernek örvendve. Erre utal, hogy később sorozat, és több folytatás is készült az alapelgondolásból, így nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb Hollywood sem maradhat ki a szórásból.

A történet a közeljövőben játszódik, ahol a technológia már annyira fejlett, hogy nem csak pusztán emberszerű robotokat tudnak építeni és integrálni a társadalomba észrevétlenül, hanem az emberek számára is fennáll az a lehetőség, hogy "robotizálják" saját magukat, különböző szerveket pótló alkatrészekkel. Ahogy a film első felében is elhangzott, az egyik szereplő például egy kiber-májat ültetett be magának, csakhogy egész éjszaka tudjon vedelni. Igen ám, de van ennek a dolognak egy hátulütője is: a kiberbűnözés, az adatlopás és az egyéb illegális tevékenységek piaca jócskán fellendült, így ilyen szituációkban már kevésnek bizonyul a humán erő, egy fejlettebb rendfenntartóra van szükség. Pont az ilyen feladatokra hozták létre az Őrnagyot, a tökéletes katonát, aki most élete legbonyolultabb küldetésére készül, melynek részeként még azt sem kerülheti el, hogy saját létét megkérdőjelezze.

gits2.png

Az eredeti animét sok tulajdonsága miatt lehet szeretni, de talán mind közül a legerősebb tényező maga a hangulata. Ha valami annyira erős vízióval és atmoszférával rendelkezik, mint A páncélba zárt szellem, akkor akarva-akaratlanul is kérdésessé válik, hogy a rajzolt képeket - a letűnt városok romait, a neonfényes utcákat - sikerül-e kellőképpen megformálni díszletek és egyéb technikák segítségével úgy, hogy azok hűen tükrözzék a megszokott látványt, valamint az ezzel érkező légkört. Ha ezen a téren kételyeink lettek volna a készítők felé, akkor ezeket el kell oszlatnunk: élőben is abszolút remek látképet kapunk, tele szemkápráztatóan menő felvétellel és beállítással, még akkor is, ha ezeknek a többségét egy az egyben az animéből emelték át. Az már csak ráadás, hogy megtartották az eredeti soundtrack témáit is jórészt, amihez valljuk be, nem is nagyon kellett hozzányúlni.

Emiatt is kezdtem az írásomat azzal, hogy el kell döntenünk a film megtekintése előtt, mire vágyunk. Mert ha egy látványos és összességében többé-kevésbé megfelelően kivitelezett popcorn-blockbusterre (nem leminősítő értelemben), akkor nem tűnik rossz választásnak a Páncélba zárt szellem. Már csak azért sem, mert az animéval ellentétben, európai szemmel nézve, sokkal koherensebb a film felépítése, és a ritmusa is könnyebben befogadható számunkra. Magyarul mondva tehát, közérthetőbb a mozi a japán elődjénél... de ugyebár minden éremnek két oldala van - a szereplők sokkal többet mondanak ki, mint korábban, de ettől szájbarágósabb is a tálalás. Sok a redundáns párbeszéd, ami kéz a kézben jár bizony azzal, hogy kevés a mondanivaló, hiszen szinte semmi új nem hangzik el azon nézők számára, akik az elmúlt 20 évben néztek sci-fit.

gits6.png

A legfőbb gond a Páncélba zárt szellemmel is az, mint sok hasonszőrű társával, mégpedig, hogy roppant keveset vállal magára, és készítői részről sem érkezett meg a kellő ambíció. Ez már abban is tetten érhető, hogy Rupert Sanders a rendezésével egyértelműen az alapműre hagyatkozik, és itt jön ki egy feldolgozás rákfenéje: ha ezek a kultikus képek nem lennének benne az adaptációban, minden bizonnyal tömeges lenne rajongói részről a felháborodás, a másik oldalról viszont nem mehetünk el amellett sem, hogy így mennyire feleslegessé válik az egész alkotás, ugyanis rettentően keveset rak hozzá az animéhez az élő feldolgozás. Szinte minden ami jó ebben a filmben, azt már láttuk az eredeti verzióban, akkor pedig miért ne azt néznénk meg ehelyett?

Nyilván a színvonalas látvány tudja görgetni egy ideig a cselekményt pusztán annak köszönhetően, hogy a néző valósággal rátapad a hatalmas mozivászonra és átadja magát ennek az élménynek, csakhogy idővel ez a fajta varázs elmúlik, a tartalom pedig közel sem tudja pótolni mindezt. Már az anime megtekintésekor is az fogalmazódott meg bennem, hogy ahhoz, hogy a mozi meg tudjon állni a saját lábán, muszáj valami újat mondani erről az egész "emberi identitás a fejlett technológia tükrében" témáról, de sajnos ez teljesen elmaradt. A feldolgozás csupán azokat a gondolatokat tudta - pontosabban fogalmazva azokat a gondolatokat akarta - átvenni, melyekkel az 1995-ös mű operált, csak időközben ezek mellett elhaladt az idő és a popkultúra is. Ha a mesterséges intelligenciáról és életünk látszólagos elgépiesedéséről akarunk többet megtudni, akkor ennél a mozinál jóval korszerűbb elképzelésekhez is hozzájuthatunk máshol, hiszen itt csak szimpla önismétlést hallhatunk, azt is a már említett, fájóan egyszerű módon.

gits4.png

Jó lenne azt mondani, hogy az újdonságként ható, releváns tartalom hiánya az egyetlen problémája a Páncélba zárt szellemnek, de ennél többrétűbb a dolog sajnos, melyeket a karakterizációból eredeztethetünk, vagyis épp annak hiányából. Sem az Őrnagyot, sem hűséges partnerét, Batout (akit lényegében leredukáltak egy vicceskedő, cool sidekickre), sem pedig az ő kettejük kapcsolatát nem jellemzi jóformán semmilyen különleges ismertetőjegy, habár tudhatjuk, hogy ennek nem így kéne lennie. Emellett az is negatívumnak tekinthető, hogy az egyes karakterek túlságosan elnagyolt léptékekben haladnak a számukra kijelölt úton, így a látott események sem érződnek megalapozottnak, jól kidolgozottnak. Az Őrnagy például teljesen indokolatlanul és érthetetlenül csapong a személyes helyzetére vonatkozó két pólus között.

Innen már egyenes út vezet odáig, hogy a színészek sem igazán tudtak mit kihozni az alapanyagból. Az egyik legnagyobb botrány a mozival kapcsolatban előzetesen az volt, hogy mégis miért Scarlett Johansson kapta azt a szerepet, ami egybeforrt a japán cyberpunk kultúrával, mondván, hogy az Őrnagy szerepét ázsiai színésznőn kívül más nem játszhatja el. Utólag igazat is lehet adni ezeknek a hangoknak, ugyanis a forgatókönyv - a szereplőkön túl - olyannyira esetlegesen teljesített ilyen téren, hogy valójában tök mindegy lett volna, ki kapja a főszerepet, az autentikusságnak pedig nem tett volna rosszat, ha a lefestett környezetből érkező személy testesíti meg a figurát, mint ahogy ennek alapján Takeshi Kitano működött még a legjobban a szereplők közül - azt leszámítva természetesen, hogy mennyire bénának hatott, hogy ő volt az egyedüli a filmben, aki japánul beszélt, de mintha ezt észre sem vette volna a többi, angolul megszólaló karakter.

Igaz, bénaságban így is a Peter Ferdinando által hozott főgonosz vitte a prímet, hiszen a félelmetesnek és kegyetlennek beállított üzletember inkább tűnt nevetségesen műanyagnak minden jelenetben.

gits5.png

Ha mindössze egy mondatban kéne összefoglalnom a filmet, akkor annyit mondanék, hogy "ez akár lehetett volna rosszabb is, de ez nem azt jelenti, hogy jó volt." Kétség nem fér hozzá, hogy ideig-óráig jól elleszünk a Páncélba zárt szellemmel, leginkább a tetszetős külalak miatt, de amint rájövünk, hogy mi lapul az alatt, teljesen átértékeljük a látottak, ami érdektelenség formájában mutatkozhat meg a leginkább, hiszen már a játékidő felénél erős sejtéseink lehetnek afelől, hogy hova fog kifutni, és mikről fog beszélni a cselekmény, még akkor is, ha nem ismerjük az eredeti univerzumot. Stílszerűen úgy fogalmaznék, hogy a megkaptuk azt a "páncélt", amire vártunk, de az igazán fontos "szellem" hiányzott belőle.

A Páncélba zárt szellem teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6812385297

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Páncélba zárt szellem - de nem ebbe a páncélba... 2017.03.30. 16:21:26

Na, akkor a továbbiakra: a rajongóknak ugyan nem fog könnyen menni (vagy épp sehogy, nekem se ment), de próbáljunk úgy tekinteni erre a filmre, mintha egy teljesen új, különálló, gyökerek nélküli akció-scifi lenne. Képzeljük el, hogy nem létezik az 199...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sieg 2017.04.02. 11:08:58

Az eredetit szeretem, de sajnos az volt a legvalószínűbb, amit írtatok (különösen a trailer után): egy hollywood-i blockbusteresített változatot kapunk majd felszínességgel és kötelező, erőltetett vicceskedéssel. Kár érte.

glinolid 2017.04.03. 13:02:02

Kínában, japán főszereplővel nem tudták volna eladni ezt a filmet.