Headshot (2016)
2017. március 15. írta: danialves

Headshot (2016)

Raid-pótlék ínséges időkre

Messze van még, amíg Gareth Evans újabb filmmel érkezik (2018-ban jön csak az Apostle), és addig a The Raid első és második epizódjának rajongói nem tehetnek mást, mint hogy árgus szemmel követnek minden próbálkozást, ami a stáb környékéről származik. Például a Headshotot, amely a főszereplő Iko Uwais, a második részben feltűnő Julie Estelle és az előzetesben prezentált parázs akciójelenetek révén úgy tűnt, méltó örökös lehet. Vagy legalább az éhséget enyhítő pótlék, amíg Evans következő munkáját láthatjuk.headshot1-1320x676.jpg

Szigorúan véve persze a Headshot megfelel az örökössel szemben támasztott kívánalmaknak: az Uwais és csapata által koreografált és előadott akciójelenetek, az azokhoz kapcsolódó fényképezés és a vérgőzös párbajok éppen azt az utánozhatatlan hangulatot teremtik meg, amit Evans filmjei is. Amit itt összecsapások címén láthatunk, az ismét a harcművészfilmek magasiskolája, elképesztő dinamikával, hihetetlen mutatványokkal és a vásznon kívül is érezhetően hiteles ütésekkel és lövésekkel. Viszont ami még jobb, hogy a Headshotnak stílusa is van:  a zseniális felütés, a gengszterfilmes keret ikonikus látványelemekkel gazdagítja az élményt, amely így lényegesen túlmutat néhány változatos helyszínre helyezett pofozkodásnál.

Vagyis túlmutatna, ha sikerült volna egy ehhez méltó forgatókönyvet összerakni a kaszkadőrparádé mögé. Ezen a téren ugyanis a Headshot alaposan elvérzik: két órás hossza okán hiába akadna rengeteg ideje méltó hátteret felvázolni, tipikus módon (ld. még John Wick 2) csak arra marad ideje, hogy fárasztó, de az összképhez keveset adó közjátékokkal töltse fel az egy mondatban elmesélhető történetet. Főszereplőnk bourne-i emlékezetvesztéséből néhány nevetségesen bárgyú gondolaton kívül semmit nem sikerül kifacsarni, a szerelmi szál hasonlóképp erőtlen, mint ahogy a The Raidből kopizott, a párharcok tétjét emelni célzó testvérből lett ellenség motívumok is. Ehhez képest a fő ellenlábas viszont rögtön két nagyszabású expozíciós jelenetet is kap, jól jelezve, hogy a Headshot kialakítását elsősorban forma és másodlagosan a tartalom vezérelte. Ráadásul ahogy haladunk előre a filmben, úgy fogy ki a szufla az akciókból is. Míg a nyitóképsorok az Oldboy kalapácsos jelenetére emlékeztetően komponált őrületet teremtenek, a fináléra már csak vérszegény pofozkodások maradnak, amelyeket csak a kameramunka vállalásai képesek feldobni.headshot2.jpeg

Akciófilmként a Headshot tehát sziporkázó, filmként viszont egy elcsépelt, közhelyes B-mozi szintjét üti csak meg, szerencsétlenségére pedig pont olyan felépítésben, hogy a játékidő előrehaladtával egyre inkább utóbbi domináljon. Parádés alkotást tehát senki ne várjon, de arra végül is pont jó, hogy legyen min legeltetnünk a szemünket, amíg Gareth Evans következő munkája megérkezik.

7/10

A Headshot teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4012338253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása