Másodvélemény: Testről és lélekről (2017)
2017. március 14. írta: danialves

Másodvélemény: Testről és lélekről (2017)

AldoWinnfield kritikáját itt olvashatjátok

Azt, hogy a Testről és lélekről nem egy szokványos film, már akár látatlanban is meg lehet állapítani. Azonban az már messze túlmutat a közhelyeken, ahogyan az alkotás szembemegy az elvárásokkal: látszólag sok eleme kölcsönöz az ironikus módon szintén klisévé nemesedett művészfilmes különcködésből, valójában azonban Enyedi Ildikó úgy hozott létre egy különleges darabot, hogy közben egyáltalán nem szakadt messze a hagyományos drámák formanyelvétől és a hétköznapjainkra jellemző világtól. És azért sem szokványos műről van szó, mert meghasonlott, de még ebben a meghasonlottságában is ellenmondásos filmről beszélhetünk.testlelek.jpg

Ez először is abban mutatkozik meg, hogy akarva vagy akaratlanul, de Enyedi is a mostanában elterjedtté vált esztétikum - deformitás szembenállásra építi fel műve hangulatát. De ahogy az Éjszakai ragadozók hiperelegáns borzalmai, a Swiss Army Man szemétből és testnedvekből épített varázslata, a Kút roncsfilmes bája a maga nemében mind máshogyan közelített ehhez a motívumhoz, úgy a Testről és lélekről is egy sajátos megközelítést tartalmaz. Ugyan a testi és lelki sérülések itt is meghatározók, ezúttal a romantika transzcendenciája és a profán mindennapok kerülnek összeütközésbe: a munka- és színhelyül szolgáló vágóhídon szinte minden szex körül forog, még a nyugdíjas takarítónő is baszásról álmodik, a pszichológusnő pedig kapásból a páciensek szexuális érésére kíváncsi (hogy az eseményeket beindító incidensről már ne is beszéljek). Persze ennek leglátványosabb vonatkozása, hogy a gyönyörű álmaikban állatokat megszemélyesítő szereplőknek nap mint nap hasonló jószágok lemészárlásával és húspiaci feldolgozásával kell foglalkozniuk.

Enyedinek azonban nem sikerül az, ami például Gigor Attilának a Kútban: hogy ez a deformitás, visszataszító jelleg kontrasztanyagból alapanyaggá váljon, hogy a fent taglalt elemek a művészi szépség forrásává nemesedjenek és ne csak elborzasztó ellenpontokként létezzenek csak. Ha ezt a funkciót elvesszük, valójában kevés helyet találni a játékidő első kétharmadát meghatározó vágóhídi környezetnek: a Testről és lélekről ugyan mesterien műveli a közegből fakadó klasszikus magyar humort, azonban akármennyire is szórakoztató, végeredményben mellékvágánynak bizonyul ez a bohóckodás, olyan eltékozolt történetszálakkal karakterekkel, mint a Nagy Ervin alakította nagydumás szívtipró.

Ezért érezni azt is, hogy az alkotás első fele igencsak keveset markol, gyakorlatilag ennyi idő kell ahhoz, hogy igazán megérjen a történet alaphelyzete és elkezdődjenek a bonyodalmak - amelyek így viszont értelemszerűen egy kissé összecsapott érzetet keltenek. Mária karakteríve például sokkal jobban kibontakozhatott volna, ha kezdettől fogva ő dominálja a történetet, de végül a Testről és lélekről több kisebb hangulati törésen keresztül megtalálja a megfelelő fogalmazásmódot. Az addig szinte rejtegetett magánélet válik meghatározóvá a munkával szemben, a fókusz pedig egyre inkább átkerül Endréről Máriára. Nem véletlenül, ugyanis miközben Endre számára egyre inkább elfogynak a releváns konfliktusok, Mária oldala egy katartikus fejlődéstörténetté növi ki magát, magában hordozva a film messze legcsodálatosabb pillanatait.tel_borbely_alexandra_6.jpg

Ehhez pedig kell egy olyan remek színésznő is, mint Borbély Alexandra, aki még a nemzetközi porondon is ritkán látott átlényegüléssel hozza karakterét, az utolsó porcikájáig makulátlan kontrollal alakítva ki játékát. Ebben ha nem is ennyire ragyogó, de méltó társa Morcsányi Géza, továbbá a pazarul kiválogatott mellékszereplők és Enyedi rendkívül figyelmes, érzékeny rendezése. Hiába tapasztalható ugyanis koncepcionálisan számos döccenő, a Testről és lélekről egy elképesztően biztos kezű rendezőről tanúskodik, aki ha nem is találja meg mindig a tökéletesként értékelhető megoldást, döbbenetes pontossággal tudja, hogy mit akar elérni minden egyes eszközével.

A Testről és lélekről tehát összességében nehezen lép túl a felszínen is megtapasztalható különlegességein és emiatt nem is tud felérni a valóban megismételhetetlen filmremekekhez. Ugyanakkor a lenyűgözően megfogalmazott, katartikus finálé, az egész alkotáson végigvonuló hozzáértő, a koncepcionális problémák ellenére is tudatos alkotói hozzáállás még így is messze az átlag fölé emeli. Az tagadhatatlan, hogy Enyedi Ildikó egy kiváló, gyönyörű és szokatlan darabot alkotott, amelyben ilyen tekintetben egy bizonyos szintig minden néző megtalálhatja a számítását.

8/10

A Testről és lélekről teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5312333221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.